A következő címkéjű bejegyzések mutatása: stressz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: stressz. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 3., vasárnap

Stressz

Kissé hanyagoltam mostanában a blog írást. Húsvét óta nem jelentkeztem, közben pedig már itt a majális meg Anyák napja.

Nincs ennek más oka, csak annyi, hogy nem tudtam összeszedni a gondolataimat, vagy csak nem tudtam ráhangolódni az írásra.

Más dolgok kötötték le a gondolataimat. Hosszas tervezgetés és álmodozás után egy komoly projekt indul most.  Nagy változások vannak, még nagyobbak lesznek és ez kihat mindenre. Éppen ezért stresszes ez az időszak. Az elmúlt hetek is azok voltak, és valószínú, még stresszesebb időszakok várnak ránk.


Nem csak én, de I is hasonlóan felfokozott állapotban volt, van és lesz. Ez pedig M.-et is stresszeli. Amúgy is olyan érzékeny, és mostanában különösen. De alapvetően úgy érzem, ez most inkább előre visz bennünket, nem pedig visszafog.

2011. szeptember 18., vasárnap

ember tervez...

Most nézem, megint eltelt vagy egy hónap előző bejegyzésem óta. Repül az idő. Mi is történt azóta? Bogarak átszelték fél Európát, és a csatornát, majd partra szálltak britföldön. Új élet kezdődött nekik is. főleg Kishúgom számára csupa új dolog következik. Nekünk is furcsa, hogy távol vannak. Hogy hogyan lesz ezután, majd meglátjuk. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
Nálunk a szokásos élet zajlik, I. és M. várnak haza minden nap, míg én dolgozom. M. szépen fejlődik, bár a doktornéninek nem tetszett, hogy a súlya elmarad attól az átlag értéktől ami a nagy könyvben meg van írva. Pedig szép kis hurkái vannak, és lehet hogy nem széles, de annál hosszabb. Gügyög és gagyog, vigyorog, de nagyon huncutul. Sok baj lesz még vele, már most látom. Pedig nagyon jó kislány egyébként.
Egyre gyakrabban jut eszembe egy ismerős jó tanácsa: Legjobb lesz ha szerzel egy puskát és még az ajtóban lelövöd. mármint a leány udvarlóját. Mondhatjátok persze, hogy hol van az még. Én azt mondom, hamarabb itt lesz mint gondolnád. Mert mindnenkit levesz a lábáról. Tényleg mindenkit. Okos, ügyes és szép. És lehet hogy elfogult vagyok de akkor is! Sziasztok! Itt vagyunk! Apa M.-el:
Amúgy pedig épp egy hét szabadságon vagyok túl. A munkahelyen sikeresen lezárult a költözés utáni első nagy projekt, a könyvtár kipakolás, de erről majd hamarosan a biztoskönyvtáron írok inkább. Ennek örömére gyorsan ki is vettem egy hét pihenőt, tele tervekkel és programokkal vártam a hetet a lányokkal, de aztán minden egészen másképp alakult...
Az aktív pihenés helyett passzivitásra és pihenésre kárhoztattam, a kellemes időtöltés, utazás, csavargás helyett pedig olyan helyekre kellett járnom és olyan dolgokkal kellett az időm töltenem amiket a legkevésbé szeretek, bár azt hiszem ezzel nem csak én vagyok így.
Egy pillanat alatt megfordult minden. Hihetetlen, hogy milyen kevés elég ahhoz, hogy mindaz a szép és jó ami az életben körülvesz, egy pillanat alatt eltűnhet. Napokig egyvalamire voltam képes, bár talán jobb lett volna ha nem teszem: gondolkodni, rágódni az élet kisebb és nagyobb dolgain, látni azt, hogy mik az igazán fontosak és mik a kevésbé. Be kellett látnom, hogy perpetuum mobile nem létezik, még akkor sem ha én hajtom. Be kellett látnom, hogy semmi sem tart örökké. És itt most eszembe jutnak Semprun szavai ismét:
A boldogságot és a boldogtalanságot viseld nyugtalanul - minden örök, csak te nem vagy az. 
  vagy fordítva
A boldogságot és a boldogtalanságot viseld egyaránt nyugodtan: minden elmúlik, s elmúlsz te is.
 Szóval a nyugalom nagyon fontos dolog. Nem csak a felszínen, de a mélyben is. És bármennyire nagynak érezzük magunkat, bármennyire fontosnak, vagy nélkülözhetetlennek, nem vagyunk azok, viszont vannak pótolhatatlan dolgok az életben, amikről senki nem szeretne lemaradni. De aztán úgy van ahogy mondani szokták: Ember tervez, Isten végez. Nem tudom, hogy az én terveim és az Ő tervei mennyire vannak összhangban, de remélem még sok terve van velem! :)
Mára ennyit. Lehet hogy szentimentális vagyok, na de mindig az voltam. És vannak pillanatok az életben, mikor el kell gondolkodni bizonyos dolgokon.

2010. december 23., csütörtök

Békesség földön az embernek

utolsó nap ez a mai, vagy talán utolsó előtti?? Utolsó munkanap nekem és még biztos jó sok embernek az évben. Még egy utolsó roham az ünnepek előtt, hogy beszerezz minden ajándékot, ha még hiányzik valami a fa alól. Utolsó alkalom, hogy beszerezz mindent az ünnepi vacsorához. Utolsó, alkalom, hogy elküldd a karácsonyi üdvözlőlapokat, bár ha postán küldöd, lehet hogy csak jövőre érnek oda.
Szóval, ha ezen a napon szétnézel magad körül, mindenhol rohanó, kapkodó, ideges embereket látsz. Az utakon is, dugó, idegeskedés és türelmetlenség. Az üzletekben tömegek és szinte összeverekednek az utolsó akciós darabokért. A munkahelyen is stresszelsz talán, hogy az évet lezárd, és rendben hagyj mindent. Vagy azért, hogy mihamarabb haza indulhass, és hogy útközben ne felejts el semmit. Aztán hazaérsz, és kezdődik elölről. A készülődés, a sütés főzés, az ajándékok csomagolása, a közös programok szervezése. Ilyenkor nem tudunk leállni, én is ilyen vagyok, csak hajtok, hogy minél előbb minden a helyére kerüljön és kényelmesen, nyugodtam le tudjak ülni szeretteim körében. De a kapkodás és a stressz általában nem tesz jót a meghitt pillanatoknak. Akkor rontasz el valamit, mikor a legkevésbé kellene. Nem úgy szólsz valamiért és a másik, akinek szintén pattanásig feszülnek az idegei, ezt rossz néven veszi. Harag, düh és veszekedés jön.
Hát így indulunk neki a szeretet és a béke ünnepének.
Az én kívánságom az ünnepekre, egy kis nyugalom, amit szerelmemmel kettesben, vagy családi körben tölthetek. Én is úgy érzem, mintha valaki/mi folyton űzne, pedig nincs rá semmi okom. Nem történik semmi, ha az ünnepi vacsora kicsit később készül el, de akkor sem, ha nem sikerül tökéletesen. A készülődés, tulajdonképpen a várakozás, felkészülés időszaka. És azt gondolom, már nem az ajándékokat várjuk, mint gyerekkorunkban, mikor azért sürgettük a dolgot, hogy mihamarabb lefejthessük a díszes csomagolópapírt az ajándékokról. Szerintem mindenki azt a néhány órát várja, amikor testünk és lelkünk megnyugszik, szeretetbe burkolózik és a környezet minden zaját kizárja. Nem jó erre készülni? Nem jó ezt várni? Tulajdonképpen már a közös készülődés sem kellene hogy másról szóljon, mint az együttlétről és meghittségről. Szóval, én azt szeretném, és azt kívánom mindenkinek, hogy ha véget ért az utolsó munkanap, és sikerült a tömegen keresztül is hazavergődni, álljunk meg egy percre, hallgassunk, figyeljünk befelé és hagyjuk, hogy testünk, lelkünk megnyugodjon. És ha sikerül kicsit lenyugodni, akkor tartsuk meg ezt a nyugalmi állapotot a készülődés közben is. Nem kell kapkodni, nem kell rohanni, felejtsük el a határidőket legalább erre a pár napra.

Békés, nyugodt, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!!!

És végül, ajándékba küldök egy éneket, vagyis a szövegét, amit valaha én is énekeltem. Ezt most ha nem baj, másra bízom.

Református énekeskönyv 320-329. énekek

"326. Dicsőség mennyben az Istennek! 1855

1. Dicsőség mennyben az Istennek! Dicsőség mennyben az Isten -nek! Az angyali seregek Vígan így énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek!
2. Békesség földön az embernek! :/: Békesség földön az embernek, Kit az igaz szeretet :/: A Jézushoz elvezet, Békesség, Békesség Embernek!
3. Dicsérjük a szent angyalokkal, :/: Imádjuk a hív pásztorokkal Az isteni Gyermeket, :/: Ki minket így szeretett, Dicsérjük, Imádjuk És áldjuk!
4. Ó, Jézus! ne vess meg bennünket, :/: Hallgasd meg buzgó kérésünket! Jászolodnál fogadjuk, :/: Hogy a vétket elhagyjuk, Ó, Jézus, Ne vess meg: Hallgass meg!
5. Dicsőség az örök Atyának :/: És értünk született Fiának, Mindkettő Szent Lelkének, :/: Áldások kútfejének: Dicsőség, Dicsőség Istennek!
Szent vagy, Uram, 1931. A szöveg a Lk 2,14 alapján"