A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szerelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szerelem. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 10., vasárnap

Hajnali énektől a kék tűzesőig

Megismerkedésem I-vel a hajnali ének hangulatában zajlott. Mondhatnám, az est indulója volt ez a dal. Most figyeltem fel egy másik nótára, a kék tűzesőre. Hallottam már párszor, de most először hallottam a szövegét igazán. Ahogy annak idején a hajnali éneket, ugy most ezt is nagyon találónak, szívemből szólónak érzem. S vajon mi a közös a két dalban - azon túl persze, mindkettő I-t juttatja eszembe? Az elsőt Hell István írta Szergej Jeszenyin emlékére, a másodikat pedig maga Jeszenyin. Mondjátok csak barátaim, csak én nem hallottam róla sosem?

Álljon hát itt a dal írásban,

A KÉK TŰZESŐ

A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.

Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.

Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!

Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.

Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

WEÖRES SÁNDOR


és hangban, nem szélkiáltós és nem is Kalákás előadásban, hanem ahogy Kiss Tibor a +Csík Zenekar  kíséretében előadja.
Tőle hallva még valami plusz jelentéssel telik meg a dal nekem.
Olvasd és hallgasd, minden további megjegyzés felesleges. 

2011. május 2., hétfő

másnap

Túl vagyunk a nagy napon. Férj, feleség lettünk. Sikeresen. Úgy értem, hogy külön-külön de egybehangzóan kijelentettük szándékunkat, hogy jóban-rosszban... Volt sürgés-forgás, sütés-főzés, takarítás, meg minden ami ilyenkor kell.
Érdekes volt azért. Persze izgultam, de nem is tudom miért. I. a szokásos nyugalommal közölte, ő 5 perc alatt felöltözik, szóval ráérünk. Aztán 5 perccel indulás előtt elkezdett kapkodni, nem talált semmit és fél percenként kérdezgette, hogy mennyi időnk Van még? De végül nem késtük le a szertartást! Az előző ifjú pár épp kijött a városházáról mikor odaértünk. A menyasszony kismama volt :) Az utánunk érkező párnál szintén :) A kismamák és kispapák napja volt ez az anyakönyvvezetőnél.
Biztos mindenki hasonlóan gondolkodott és úgy időzítette az esküvőt, hogy elkerülje a gyermek születése körüli papírok beszerzésének mizériáját. Elég vicces dolog, hogy mindenféle papírok, nyilatkozatok meg igazolások kellenek ahhoz, hogy a nevedre vehesd a gyereked. Egyébként meg, ezek a körök nem azért mennek, hogy minden kétséget kizáróan megbizonyosodjanak róla, hogy valóban te vagy a gyerek apja. Az még bonyolultabb eljárás lenne.

A szertartás rövid volt és gördülékeny. Az elején a nevetéssel küzdöttünk, a végén a sírással. Aztán volt fotózás, kellemes ebéd, köszöntés, meghatódás, sírás, nevetés. Egyébként szolidan ünnepeltünk.

Beígértem a képeket, hát íme néhány.

Így most már másnaposak vagyunk. Na nem úgy!! Volt koccintás meg ünneplés, de nem volt nagy ereszd el a hajam, szóval csak a nagy nap utáni más-nap. Olyan ez, mint mikor betöltöd a húszat vagy a harmincat és megkérdik: milyen érzés? Hát semmi különös. Csak valahol legbelül motoszkál valami furcsa. A boldogító igennel sem változik ám semmi. Ugyanolyan szerelmes vagyok mint tegnap, vagy egy évvel ezelőtt. A legfurcsább a gyűrű hiánya a bal és megléte a jobb kézen. Ennyi. Na azért nem akarom ezzel azt mondani, hogy az egész semmi. Mert azért megható dolog és jó érzés hallani és kimondani az igent. (Szerencséd, az utóbbi mondattal vissza hoztad magad. - I. megjegyzése.) És azért furcsa, szívmelengető érzés kimondani hogy I. a feleségem. M. kicsit háttérbe szorult ezen a napon, bár az eredeti tervet teljesítettük. Az esküvői fotókon hármasban vagyunk.
Na de vissza a dolgos hétköznapokhoz. Nagy napok várnak még ránk de addig is van mit tenni.


2011. január 6., csütörtök

számvetés

Illendő dolog egy év lezárásával és egy új kezdetén valamiféleképpen visszatekinteni, mi is történt. Volt valami ilyesmi tavaly is, hát megtartom a hagyományt. Szóval, milyen a 2010-es év mérlege?

Pénzügyek
A pénzügyi mérleg készítése a legkönnyebb, hiszen nem áll másból mint kiadás/bevétel, tartozik/követel terhelés/jóváírás. nos nem fogok számszerű mérleget közölni azért, de
1. lejárt a munkáltatói kölcsönöm, amiből végül is szekrényem lett a bajai lakásban és amit onnan elmozdítani nem is tudok már. De a tartozás nullázva.
2. lenulláztam és felszámoltam a hitelkártyám és ezzel több dolgot is nyertem. Megszabadultam egy komoly veszélyforrástól, hogy felelőtlenül költekezzem. Ebből következik, hogy megtanultam még jobban beosztani a forrásaimat. Felszámoltam a tartalék bankszámlám. Sajnálom kicsit, mert azzal a bankkal elégedett voltam, a színe is jobban tetszett ugyebár :D de a másikat muszáj megtartani, lásd 5. pont.
3. beázás miatt festés, (vagy az még 2009?) csőrepedés miatt vízszerelés, burkolás - az utóbbi csak a legszükségesebb. Együttesen több mint 100e kiadás.
4. visszafizettem a felmondott tanulmányi szerződésem. ismét elmondhatom, hogy önerőből taníttattam magam. Fájt, hogy ennyit ki kell adni. Fájt, hogy nem tudtam másra fordítani. De hálát adhatok, hogy sikerült kifizetni, büszke lehetek hogy megcsináltam, egyedül és elmondhatom, hogy nem tartozom senkinek, és tényleg 'felszabadultam' a fősulitól.
5.Nem lettem bedőlt lakáshiteles még eddig, ami nagyon pozitív ... de még pozitívabb lenne, ha nem lennék lakáshiteles ugyebár.
6. Mindemellett sikerült még megtakarítanom is, ami a mai világban igazán nagy szó. Persze mindez nem sikerült volna, ha nincs I, aki nem csak erkölcsileg támogatott abban, hogy ezt megtegyem, de anyagilag is, hiszen soha nem panaszkodott, ha kevesebb részt vállaltam a közös kiadásokból. Na de az enyém az övé is, és fordítva.

Összefoglalva: Egy éve nem sok reményt fűztem hozzá, hogy ki tudom fizetni mindazt ami az idén rám vár. Vagyis, nagyon sokat takarítottam meg, amiből már nem sok látszik, csak a nullázott számlák. Még az extra kiadásokra is futotta. Ráadásul, azok a kiadások amiktől így megszabadultam, (elvileg) azt jelentik, hogy jövőre még többet tudok megtakarítani. Úgy legyen!

Munka
Januárban még két másfél munkahelyen húztam az igát, ami nagyban hozzájárult a pozitív pénzügyi mérleghez. De az Csáth Gézával élve ez az egészség komplex rovására ment. Kikészültem kicsit. Most csak egy van... még meg van és most már úgy tűnik, meg is marad. Hurrá!! Biztosabb szerződés, várhatóan sokkal több munka, ugyanannyi bér. Csendben jegyzem meg, lehetne rosszabb is.

Egészség
A stressz és a hajtás következtében nem éppen a legjobb kondiban voltam. Nem tudtam enni - pedig az nálam már komoly bajt jelent! Ennek következtében és ettől függetlenül is voltam pár kivizsgáláson, de végül, hála Istennek semmi komoly bajt nem találtak nálam. De oda kell figyelni és - így az ünnepek után - feltétlenül diétázni kellene.

Szerelem, család
ezt helyenként ketté bontják, de én nem tudom. Nekem a szerelem a család és a család a szerelem. Azért itt is vannak ám eredmények
1. megkértem I. kezét és igent mondott. Szóval az összegabalyodás után most már össze is kötöttük az életünket. jelképesen
2. megfogant az elhatározás, hogy a közeljövőben gyermeket szeretnénk
3. az elhatározást tett követte, és röviddel azután, hogy a tettek mezejére léptünk, megfogant egy kis vassdarab, alias Maszatka. Nagy az öröm!!
azért volt negatívum is - párszor összebalhéztam a húgommal. Ebben végül is csak a meglepő, hogy általában inkább nyelek, minthogy balhézzak. Lehet hogy változom???

Tudományos munka
ezen a téren nincs sok dicsekedni valóm, de van új koncepció, ami kicsit konkrétabb és sokkal több értelmét látom mint az eddigieknek. Haladtam is vele. Kikértem az abszolutóriumot...

Lakás
a bajairól már beszámoltam a pénzügyeknél, a Bp. lakás fejleményeiről azonban kevésbé szoktam. Lássuk csak, mi is történt. Az első jelentős beruházások (parketta, konyhabútor, ajtók) után, 2010-ben új bútorokra tettünk szert. Egy részét kaptuk, más részét vettük. Lett új menő lapos TV, új szőnyeg egy két új kütyü, szekrény, könyvespolc, de a mikró elromlott :(  - a Jézuska hozott újat. Lettek új fotelek, lett új konyhaasztal székekkel. Azért ezt így együtt látni nem semmi!

Egyebek
jogosítványt szereztem, még januárban. Azóta volt pár utam, de mindent összeadva még csak pár száz kilométernél tartok.... Más most nem jut eszembe

Tervek a 2011. évre
1. még jobban odafigyelek az egészségemre
2. megpróbálok biztos egzisztenciális hátteret teremteni
3. megpróbálok minél többet spórolni
4. megházasodni - nincs időpont, lényeg, hogy az esküvői fotón már hárman legyünk
5. gyereket szülni - bár ezt nem én fogom véghezvinni - de igyekszem asszisztálni hozzá
6. megpróbálok jó férj és apuka lenni.
7. nyelvvizsgát szerzek, publikálok, disszertációt írok ...
8. megpróbálok többet vezetni, mert hamarosan az élet is rákényszerít, hogy volán mögé üljek.

Hűűű!! nem lesz ez kicsit sok??? - majd egy év múlva látjuk, mi teljesül.

2010. december 14., kedd

kar(ácsony)i

Jön az év vége és persze a várva várt karácsony. Eszembe jutnak a régi gyerekkori ünnepváró napok, hetek. Kishúgom már kb. húsvétkor a karácsonyt várta és ilyenkor már bőszen számolgatta mennyit is kell aludni. Fehér karácsonyról és plafonig érő fenyőfáról fantáziáltunk. hmm, milyen jó is volt. Mára sok minden változott. Szép dolog a fehér karácsony, főleg a jó meleg szobából nézve. De ha körbe kell járni a családot karácsonykor, akkor már nem olyan vicces a dolog. Ha kocsival ezért, ha busszal/vonattal, azért. Márpedig mi utazunk, kb. 700 km-t, hogy a szülőket meglátogassuk és családi körben töltsük az ünnepet. Nagyon szeretem a fenyő illatát a szobában, de arra is emlékszem, hogy mit szívtam vele mire valahogy hazacipeltem, talpra állítottam és beleapplikáltam a talpába, hogy aztán jókat nevessünk rajta, hogy nekünk van a legferdébb fánk a világon és aztán szuggeráljuk: ott maradsz ... nem dőlsz el ... A vízzel töltött fenyőfatalpról külön sztorim is van, de azt a gyengébb idegzetűek kedvéért nem is mesélem el. Na most, ha arra gondolok, hogy nincs téli szünet, és nem vagy otthon már napokkal az ünnepek előtt, hanem csak beesel a fa alá akkor ezt a kérdést is átértékelem. Nem kell nekem plafonig érő fa, mert drága, dög nehéz, pöttyösre szúrja a kezem és több órás szenvedés után sem akar úgy kinézni mint egy becsületes karácsonyfa a képeslapokon :D Tavaly vettem egy cserepes fenyőcskét. Túlélte az ünnepeket és az évet is. Nem kellett faragni és még fenyőillat is volt hozzá. Na majd ha gyerekek lesznek, biztos kell a nagy fenyő, de hátha addigra a fa is megnő :)
Na de még mielőtt a fenyőfa állna, elkezdődik az ünnepi készülődés, ráhangolódás. Hát, mi még most ott tartunk, hogy mint a mérgezett egér járjuk az üzleteket, pedig már hónapok óta készülünk, listát is írtunk, kinek mit szeretnénk - már akiről egyáltalán volt elképzelés hogy milyen ajándéknak örülne. Persze tudom, nem is ez a lényeg, hogy ajándék, meg milyen, főleg, hogy mennyiért, de ha mindenkit csak valami kis aprósággal lepsz meg, akkor is vagyonokat költhetsz. Én inkább annak vagyok a híve, hogy akkor inkább költs kicsit többet, de olyat vegyél, aminek aztán van értelme is. Valami hasznos, de olyan amit nélkülözni is tudnál, ezért nem is biztos hogy magadnak megvennéd. Remélem értitek. Nos, iszonyú hogy mi van ilyenkor. A múltkor az egyik hipermarket elől fordultunk vissza, mert megláttuk, hogy az emberek mint a sáskák elleptek mindent. Szóval vagy elindulsz korán, vagy próbálsz utat vágni a tömegben magadnak. Kiábrándító, tényleg. Szóval még ebben a fázisban vagyunk, hogy pipálgatjuk a listát, de ha minden igaz, már a végén járunk. Nagy a család...
A karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor mindenki családi körben ünnepel, a nagy rohanás, bevásárlás, faállítás, sütés főzés után jön egy kis megnyugvás. Jobb lenne persze kevesebb rohanás és több megnyugvás. Jó a családdal lenni, de mit ér a szeretet ünnepe a szerelmed nélkül? Végigcsináltam pár ünnepet, többek között egy karácsonyt is I. nélkül.
Azóta a kedvenc nótám a következő:
>
főleg mióta láttam az igazából szerelem című remek filmet, amit ajánlok is mindenkinek karácsonyra megnézni.
Addig azt hittem, attól magányosak az ünnepek, hogy páratlan vagyok. Hát párosan még magányosabb a dolog, ha családi körben vagy is, de a párod nélkül. Szóval nem szeretnék többé megválni tőle, ilyenkor pláne nem. Végül is új, saját családot alapítottam, vagy mi.
És ha a karácsony eltelik, jön az új év és a hideg napokra való tekintettel jön a disznótor is. Hogy milyen sorrendben, az még kialakul. De erről majd később, mert az ilyen eseményekről mindig van mit mesélni.

Kellemes ünnepeket mindenkinek - Békés boldog karácsonyt - sikeres új évet.

2010. január 28., csütörtök

új-ság

Sokmindenről kell beszámolnom előző bejegyzésem óta, hát el is kezdem szépen sorban. Először is, néhány napja sikeres vizsgát tettem forgalomból, a havas jeges idő ellenére vagy épp annak köszönhetően, nem tudom. Hihetetlen, igaz? Rettegjetek :D
Épp másfél éve, hogy megismertem I-t, ez pedig életem egy új szakaszának kezdetét jelentette. Egy korábbi, szintén meghatározó szakasz ugyanakkor most zárult le számomra. Véget értek a bajai, főiskolás évek. Tegnap az utolsó (záró)vizsganappal befejeztem bajai pályafutásom, bár hivatalosan vasárnapig még a főiskola kötelékébe tartozom. Mától teljesen I-hez, Budapestre költöztem és most már bátran mondhatom, hogy az új életem elkezdődött. Lehet, hogy fájó szívvel gondolok eddigi életemre, ezzel együtt is BOLDOG vagyok!
Azért a költözés még elég felemás, de most már nem ingázom és nem élem a kétlaki életet, bár a cuccaim nagyobb része még ott vár rám.
A Baján töltött évek nem múltak el nyomtalanul. A szívem visszahúz és a tanítást sem adtam fel teljesen, de átmenetileg úgy tűnik szüneteltetem. Nos, mindenkinek köszönök mindent, és ígérem nem feledkezem meg a barátokról, kollegákról, jelt fogok adni magamról. Ha máshol nem, akkor itt a blogon.
Ha már Bajánál tartunk, sok érdekes dolgot fedeztem fel az utóbbi időben. Lett drive-in büfé és lett ingyenes tes*ó járat. Hmm. Mik vannak! Fejlődünk, de haladunk is?
És mi vár a folytatásban? Fogadkozni nem akarok, de jönnek az újabb kihívások, mint pl a nyelvvizsga meg a phd, most hogy a kettőből egy állás lett és már vezetni nem tanulok. Legalábbis nem járok tanfolyamra meg oktatóhoz. Na de ezt majd meglátjuk...

2009. március 16., hétfő

Megint nem blogoltam napok óta. Az igazság az, hogy meglehetősen eseménydús hétvégém volt. Kezdődött az utazással, ami a szokásosnál valahogy nehézkesebb volt most és emiatt soha nem akart véget érni. Ezt leszámítva minden nagyon kellemes volt. Jó 'hazatérni' I-hez. Persze mégsem a saját otthon érzése, de majdnem az. Kellemes ttalálkozások szülőkkel, tesókkal és gyerekekkel. Gyerekek aranyosak, szülők kedvesek, tesók jó fejek. Kell ennél több? Ha nem is fogadtak be, de érzem, elfogadnak és ahhoz képest, hogy hogy indult, ez nagyon jó érzés.
Barátokkal is találkoztam, bár mondhatnám azt is, hogy volt tanítványok, de igazából barátként tekintek rájuk és úgy fest ők is rám. És azért ez nagy dolog. Kaptam is elismerő megjegyzést ezért olyantól, aki nem is nagyon ismer és nem mint tanítvány ismert meg.
Azt is mondták, többen, egymástól függetlenül, hogy nem vagyok egy átlagos ember. Hogy nagyon jó vagyok, meg sok szeretet meg jóság van bennem. El is bízhatnám magam, de nem nagyon szoktam. Csak megvonom a vállam és azt mondom: hát, nem tehetek róla, ilyen vagyok. Azért, bevallom, jó érzés. És jó érezni, hogy van aki igazán szeret és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Valójában, azt hiszem ez mozgat. Ha érzem, hogy szeretnek, még jobban szeretek. Újra és újra rádöbbenek menniyre jó érzés, és a gindolat is boldoggá tesz. Tudom, nagy kincs, mindennél többet ér. Meg is becsülöm. És magamat is megpróbálom becsülni.

2009. március 5., csütörtök

árva lélek

Reggel óta szakad az eső és a szél is őrülten fúj. Kimozdulni sincs kedvem. Pedig nem ártana. NEm baj, örökké nem eshet. A kedvem is borús, bár kezdem rezni, hogy visszaszáll belém a lélek. Kicsit elhagytam mostanában, pedig nem szabad, mert könnyen elvész ebben a világban.
Rájöttem, hogy hiába keményítem meg magam, a lényegen nem változtat. Akkor is ugyanúgy és ugyanannyira érző, érzékeny lélek maradok. Eldöntöttem hát, nem tartom magamban ami kikívánkozik. Legalábbis megpróbálom. Célokat tűztem ki, világmegváltó terveim vannak. Ha a világot nem is váltom meg, akor is előrébb visznek. Közeledik a hétvége, pihenés, család és szeretet vár. Mit nekem egy egész napos trópusi esőzés és a hideg északi szél?

Most amúgy is Quimbyt hallgatok, ehhez a bejegyzéshez ajánlom a Majomtangó albumról az Árva lélek balladáját: http://www.deezer.com/track/7092