A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanulás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 24., péntek

szocializáció

M. egyre ügyesebben mozog, ennek következtében nem csak itthon, de a játszótéren is egyre több lehetőség adódik a mozgásra, játékra és a szocializációra.
Kezdetben még a babakocsis séták jelentették a kimozdulást számunkra, volt idő amikor ezek a séták nagyon rövidek voltak, M. végig üvöltött a kocsiban, de kellett a friss levegő.
Aztán valahogy megbarátkozott a kocsival, és nagyokat lehetett sétálni, vagy ücsörögni a padon. Azért ilyenkor is előfordult, hogy valakivel ismerkedtünk, kisgyermekes, babakocsis szülőkkel, vagy nénikkel, akik bekukucskáltak a kocsiba, bár ezek az alkalmak gyakran visításba torkolltak.
Ahogy M. egyre ügyesebb lett, és többé kevésbé biztosan tudott ülni, a hinta és vele együtt a játszótér egyre vonzóbb célpontnak mutatkozott. Persze akkor még egyet jelentett nekünk a hintával, hiszen M. számára nagy élmény volt, hogy nem a babkocsiban ül, és hogy hintázik. Számunkra is új élményeket hozott, hiszen a hinta nem egymagában, hanem általában párban van kialakítva, így időről időre találkoztunk más kisgyerekekkel és más szülőkkel is. Fura helyzet áll elő. Ott állsz egy sorstársaddal a hinta előtt, a gyerek hintázik feeeel és leeee, majdnem olyan, mint beszállni egy liftbe egy idegennel. Kicsit nagyobb a hely, de több időt is "utaztok" együtt. Vannak, akik tudomást sem akarnak venni a másikról, és a köszönésig is csak kényszerből jutnak el. És vannak, akiket zavar, hogy állunk egymás mellett bambán és némán. Na meg a gyerek jó ürügy a beszélgetésre, vagy mert ő szólal meg először, vagy mert hozzá lehet szólni először, még akkor is, ha válaszolni a szülő kénytelen. Sokfélék vagyunk, de a gyerek közös és kimeríthetetlen téma. Mennyi idős, mit tud már és mit nem, mennyit eszik és mennyit alszik, nyűgös szokott-e lenni.... És M. is látja, hogy vannak más gyerekek, látja, hogy másznak, járnak, játszanak. Nagyon érdekli is a többi gyerek.

A következő lépés a rugós lovacskás hinta volt, hiszen ha már tud ülni és megtanulta hogy kapaszkodni kell, akkor már bátran felülhet rá, még ha vigyázunk is, nehogy leboruljon. A lovacskától egyenes út vezet a csúszdáig, körülötte pedig ott a Kánaán: a homokozó.
A homokozóban nagyon jó jönni menni, ücsörögni, homokot szórni, kavicsot enni. És ott a sok ismeretlen játék szétszórva. És ott van sok gyerek meg Anyuka is akikkel lehet ismerkedni. Nem csak M., de mi is ismerkedünk. Bár én nem vagyok valami beszédes, azért igyekszem, I. pedig inkább mindenkivel leáll beszélgetni, minthogy bután hallgassunk egymás mellett. Szóval barátkozunk.Persze csak azokkal, akikkel lehet. Vannak, akik féltik a gyereküket, a játékaikat más gyerekektől, és vannak akik köszönni sem hajlandók, így velük elég nehéz bármiféle kommunikációt kezdeményezni. És valljuk be, nem is szívesen beszélgetnék olyannal, aki átnéz rajtam és még a köszönésem sem viszonozza.
Hát ezek mennek mostanság. M. egyébként mindenkit levesz a lábáról, főleg néniket és bácsikat, akik látják a kocsiban ülve, és mosolyog, meg kacsintgat rájuk. Integetni is szokott általában, de mire eszébe jut, addigra már általában nem látjuk azt akinek integet. Régen ügyesebb volt ebben.

2012. március 9., péntek

tudás

Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy talán jobb választás lett volna a középiskola után műszaki vonalon maradni. Egykori nagy álmom vezetett műszaki pályára. Háztartási gépszerelő szerettem volna lenni. A másik fontos szempont az volt, hogy ne csak érettségit szerezzek, hanem legyen valami szakmám is. Hát végül lett, bár nem nagyon hasznosítottam. Ahogy megismerkedtem a műszaki területekkel, hamar rájöttem, hogy bár a gyakorlati része talán érdekel, nem biztos hogy megfelelő kézügyességgel rendelkezem. Az elmélet pedig egészen távol állt tőlem. Mindenesetre nem vagyok műszaki analfabéta.
A könyvek, a könyvtár hangulata viszont azonnal megbabonázott, és úgy tűnt a könyvtáros pályát nekem találták ki. Ezt ma is így érzem, de ha a munkaerőpiaci helyzetem nézem, a műszaki pálya sokkal eredményesebbnek tűnik.
Aztán azon is elgondolkodtam, vajon mennyi értelme volt az egyre magasabb végzettségek megszerzésének, azt leszámítva hogy többet és többet szerettem volna tudni, és hogy előző munkahelyemen ez alapkövetelmény volt. Hiszen miután feladtam a háztartási gépszerelésről szövögetett álmaimat, arról álmodtam, hogy egyszer főiskolán fogok tanítani. Sikerült is, de az élet úgy hozta, hogy végül 'mezei' könyvtáros lettem.
De amiért ebbe a bejegyzésbe belekezdtem az az, amin szintén sokat gondolkodom mostanság. Vagyis, hogy talán jobb lenne, jobb lett volna gyakorlatiasabb ismereteket szerezni. Gondolok itt pl. arra, hogy nem biztos hogy 30 évesen kellett volna megtanulnom vezetni - jogosítványt szerezni. Hamarabb is megtehettem volna, bár nem volt mit vezetni. De ki tudja, ha lett volna jogsi, lett volna mit vezetni.
Aztán például 2-3 nyelvet megtanulni is jó lett volna. Tanultam én persze, na de a biztos használható nyelvtudás valahogy hiányzik. Nem tudom, ha lett volna alkalom használni is a nyelvtudásom, más lenne-e a helyzet?
Az informatika terén is szereztem az évek alatt némi tapasztalatot, bár azt hiszem sokkal inkább a személyes  érdeklődésnek köszönhető ez, mint az iskoláknak. Nap mint nap a számítógép előtt ülök, már igazán megtanulhattam volna vakon/10 ujjal gépelni.
És még mennyi minden van, amit életemben szerettem volna megtanulni. Eddig mégsem sikerült. Hogy mindez miért jutott eszembe? Egyrészt magam miatt is, mert most időszerű, szükséges néhány új dolog megtanulása, másrészt viszont M. miatt, aki hamarosan felnő és nem árt időben elgondolkodni rajta, vajon milyen tanácsokkal látom majd el, és mire szeretném ösztönözni, hogy feltétlenül tanulja meg. Még időben, nem felnőtt fejjel.

2012. február 6., hétfő

suttogások és sikolyok

Sok minden jár(t) a fejemben mostanában. Megpróbálom ezeket összefoglalni.
Például, hogy mennyire nem könnyű szülőnek, anyának lenni. Félreértés ne essék, eddig sem gondoltam, hogy olyan könnyű lenne, és mielőtt egyesek a tenyerüket kezdenék dörzsölgetni, hogy 'ugye én megmondtam', azért azt is el kell mondanom, hogy boldogulok. De tudom, hogy folyamatos figyelmet és aktivitást igényel, és akkor sem vár türelemmel, amikor te kevésbé vagy formában. Ezért mindig formában kell lenned. És bármi is van, mindent félre kell tenned ha ő úgy kívánja. Talán a legnehezebb az időt beosztani és az egyéb teendőket ellátni. De inkább ezzel legyen gondom, mint a gyermekneveléssel.
Azt kérdezték tőlem tegnap, hány oldal van kész a disszertációmból, illetve hogy mikor doktorálok. Háát ez egy nehéz kérdés. Még sokkal több dolgom van vele, mint amennyi 'kész' van. De azt is mondták, hogy én mindent elértem, aminek igazán fontosnak kell lennie egy ember életében. És ez így is van. Minden más csak bónusz, ha úgy vesszük. De, úgy gondolom, ha el is értem mindent ami igazán fontos, szerencsére még vannak céljaim. Mert célok nélkül az élet mit sem ér. A célok maradnak, a megvalósítás időnként tolódik, az idő viszont közben halad.
Hogy mennyire, azt legjobban egy kisgyereken venni észre. M. kiságyáról a pelenkázó már rég lekerült, mert attól tartottunk, hogy lefordul róla, olyan izgága. Nem is emlékszem már mikor. Most hétvégén a kiságy matracát is leszállítottuk. M. a földszintre költözött, mert attól tartunk, egyszer gondol egyet, és felkapaszkodik a rácson, majd kiesik. Bár ilyen szándékának még semmi jelét nem mutatja, de érhetnek meglepetések bárkit. Azért látható a fejlődés, például azon, hogy amíg korábban elfért volna keresztben is az ágyban, képtelen lett volna megfordulni, most viszont már nem fér el, de képes megfordulni. Sőt, hasáról a hátára ugyan meg tud fordulni, de sokszor kevés a hely a manőverhez és a rácsra kenődik fel.
A korábbi lihegős és köhögős korszaka után most eljutottunk a sikítós korszakához. Eddig csak a szüleire hozta a frászt időről időre, de most már (szerintem) a szomszédokat is boldogítja vele.

2011. március 30., szerda

projektek

ideje már egy gyors helyzetjelentésnek. Megint egy hónap is letelt már az előző bejegyzésem óta. Hűűű, Hogy repül az idő! Mi is történt azóta? Voltunk 'vendégségben'  a családnál. Szülők, unokatestvérek, keresztszülők, nagy- és kisnénik látogatása már időszerű volt, mert vannak akikkel évek óta nem találkoztunk és mióta M.-t várjuk, több okból is illendő és fontos a látogatás, meg a kapcsolattartás. El is láttak bennünket mindenfélékkel, főleg M.-t. Örült is ám neki, szerintem ha lett volna helye még ugrándozott is volna a pocakban. De annyira nagy helye nincs azért. De valahogy soha sem elégedett, én ezt nem is értem. Hetek óta babkocsi lázban ég - és persze mi is - csak mi türelmesebbek vagyunk :) volt disznóvágás, amiről I. betegsége miatt végül is lemaradtunk, azért az utómunkálatokból igyekeztem kivenni a részem. Vezettem is megint, nyár vége, ősz eleje óta először. Már azt hittem, mindent elfelejtettem, de nem ám! de jó is volt. Aztán voltak nekünk is vendégeink, Nikker N. Nagy és a Bogár a holdról :) izgis volt. Most hétvégén Anyu jön látogatóba, lesz ünneplés meg csavargás biztos. Erről mjad legközelebb beszámolok.

Amúgy most mindenféle projektekben vagyok/vagyunk.
első -  Maszat - projekt. Igaziból önműködő projekt, mert jól el van, szépen növekszik, néha I. agyára megy, minden úgy van ahogy lennie kell. Mi pedig készülünk a fogadására, anyán keresztül ellát bennünket már most utasításokkal és jótanácsokkal. Ha ilyen lesz mikor kibújik és öntudatra ébred, akkor makacs, önfejű és akaratos lesz. De majd odafigyelünk hogy azért jól viselkedjen. Vele kapcsolatban éppen folyamatban van a babkocsi ügylet, de erről majd ha túl leszünk rajta.
második - házasság - projekt. Ez is jól halad. Szerintem az ismerősök és családtagok többsége azt hitte csak vicc, hogy a célunk, hogy hárman legyünk a fényképen. Úgy értve, hogy Anya azaz menyasszony, Apa azaz vőlegény és M. Anya pocakjában. Úgy tűnik, ez is összejön hamarosan - aki tud számolni, gondolhatja hogy nem sok idő van már M. érkezéséig -  már a bürokrácia ködös és kanyargós ösvénéyére léptünk, de erről többet nem árulhatok el. Még lehet hogy eltévedünk :) húúú furcsa ám azért leírni hogy menyasszony meg vőlegény. Ehhez képest az anya meg apa bakfitty.
harmadik - szám.tech - projekt. Informatikus vagyok vagy sem - a szó szoros értelmében egyébként nem - nagy fába vágtam a fejszét. Új gép, új élet, mondhatnánk, mostantól linuxul tanulok. Voltak kezdeti nehézségek, bár igaziból nem is szoftveres hanem hardveres probléma okozta.Én még kicsit BASIC kel meg DOSsal kezdtem a pályafutásom és PASCAL is volt közben, szóval ez a parancsokat adok dolog ismerős és bizonyos értelemben izgalmas is. De persze kihívás egy új rendszerrel ismerkedni.
Egy hét szenvedés után egy apró beállítás és minden sínen van. Emiatt a többi otthoni szám.tech projekt csúszik kicsit, de mostantól újult erővel és jobb technikai háttérrel vetem bele magam. Hajlamos vagyok elveszni ezekben a telepítős beállítós részletekben, de a cél mindig az, hogy a céljaimnak megfelelően alakítsam ki a dolgokat, végül is olyan ez, mint egy lakást berendezni. ha nincs rend és nem praktikus az elrendezés, akkor nem lehet hatékonyan tevékenykedni. Lényeg a lényeg, hogy bármennyire is szeretek ilyenekkel bíbelődni,. azt még jobban szeretem, ha kész és végre azt tudom vele csinálni amire való. Dolgozni. De ez az egy hét azért engem is kicsinált. Kezdtem elveszíteni a türelmem és azon voltam hogy hagyom az egészet úgy, ahogy eredetileg volt, csak a munka egy részéhez kellett még a jól bevált win. is. NNa mindegy. Szerintem I. is kezdte már elveszíteni a türelmét, bár ő is biztatott, meg minden, de a végére szerintem nagyon unta, de nem vallotta volna be. Ezt most jó részletesen kifejtettem, ugye?

további projektek - munkahely - erről egyrészt máshol már beszámoltam, másrészt nagyon nincs változás, halad a munka ezerrel és most van látszatja is, szóval elégedett vagyok. Ennyi.

Legyetek jók és vidámak. Süt a nap, tavasz van.

2009. szeptember 14., hétfő

évnyitó

Halihó! Voltam ma évnyitón. Szerencsére belefértem a csini öltönyömbe :) Érdekes volt. Legalábbis nekem. Mindig az, de most különösen. Főként a díszdiplomások miatt, akik 50-60 éve kezdték meg tanulmányaikat a főiskola falain belül. Miért érdekes ez?
1. 50 éve lett főiskolai szintű a pedagógsképzés.
2. Az akkori hallgatók közül többen tanáraim voltak a főiskolán
3. Az egyik "bácsi" aki a díszdiplomások nevében beszélt és sok érdekeset mondott. Pl. hogy ő mindig tanítónak vallja magát, annak ellenére, hogy tanított már gimnáziumban, sőt a főiskolán is. Én is így vagyok a könyvtárossággal :). Mondott jókat a jövő generációnak is: pl. hogy vigyázzanak, mert Baja fertőző. Aki ide beteszi a lábát, az a szívében kicsit mindig bajai lesz. Ezt érzem is és tapasztalom, mert bárkivel találkozom, és járt már itt, a város nevét hallva felcsillan a szeme és előtörnek belőle a szép, kellmes emlékek.
4. Az évnyitón részt vett néhány BV tiszt is. És nem a hallgatók között! :)

Más. Lesz járda a házunk előtt. Na jó eddig is volt, de csak az egyik oldalon. Most lesz a másikon is. Tök jó. Ma reggel 6 óta csinálják. Szuper. Vagy a gépek zúgását halgatom, vagy a munkásbácsik kiabálását. Mennyei :) Na de most ezt is kizárom és fejest ugrok a komoly melóba.

Szép napot, és mosolyogni tessék!!

2009. augusztus 28., péntek

itt van az ősz

Nos, eljött a nyár vége. Nem is írtam semmit hónapok óta. Közeledik az ősz és egyre gyűlnek a gondolatok, a világmegváltó tervek meg amik még ilyenkor szoktak. Nem volt unalmads és egyhangú a nyaram. Utaztam sokat, nyaraltam, dolgoztam, tanultam. Volt halászléfőző Baján, volt EFOTT, bár csak érintőleg. Volt családlátogatás és volt édeskettes. Volt együttélés is. Jó volt, jó lecke volt. Ha néha kicsit nehéz is, akkor is élveztem. Volt Budapest, próbáltam hozzászokni, megismerni, megbarátkozni vele. Nem mondom, hogy teljesen sikerült. Jártam KRESZ meg EÜ tanfolyamra, sikeres vizsgákat tettem és már vezetek, igaz, még csak oktató mellett, biztonságos zárt pályán. De haladok és eddig sikeresen vettem az akadályokat. Hamarosan vissza kell térnem Bajára, a napi rutinhoz, a feladatokhoz. Kicsit elszomorít, ugyanakkor várakozással tölt el. És mindennél jobban kell a terveimre koncentrálnom, ha fejlődni, továbblépni, boldogulni szeretnék. Persze tudom, már annyiszor megfogadtam, hogy többet és jobban csinálom....