A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 18., vasárnap

Tavasztól őszig 2

Tavasztól őszig tartó visszatekintésem elsősorban a lakás és a ház projekt körül forgott. Úgy tűnhet, hogy szórakozásra nem is jutott idő.

Ha követted az előző bejegyzéseket, sejtheted, hogy igazi nyaralás nem volt az idén - bár M. nagyon szeretett volna elmenni a házba, ahol tavaly voltunk.
Még a szokásos nagymamáknál nyaralás is elmaradt. Bánt is kicsit, hogy így elhanyagoltuk M. t bár mindent megér, hogy látom jól érzi magát. Szívesen tesz vesz ő is a kertben és a ház körül.

Élményekkel teli volt a vadregényes kert és a félkész ház is. Igyekeztünk M. számára is elviselhetőbbé tenni az átmeneti időszakot - első teendőink között volt, hogy homokozót készítettük - sajnos csak egy lavórból. Lett hinta is és végül M. nagy kívánsága teljesült: Cicája is lett. Igaz, hogy párszor már le is mondtunk a hűtlen csavargóról.

Azért visszanézve a fotókat - nem csak a felújításról készültek - élmény dús időszak van mögöttünk. Voltunk állatkertben és
borfesztiválon, volt Kati Party és pár kerti parti, jártak nálunk barátok és barátnők.
Felfedeztük +Budafok Borvárost és "majdnem megnyertük" a Futafokot.

Szóval, nem jártunk a Balatonon és nem is repülőztünk, de így is sok minden történt, és talán ezekre is sor kerül hamarosan.


2015. szeptember 3., csütörtök

Tavasztól őszig

Hiányoztam?

Azoknak, akik már türelmetlenül várják, hogy végre pötyögjek valamit az elmúlt közel fél év eseményeiről, jelzem, hogy már nem kell sokáig várniuk. Azok pedig, akik eddig sem hiányoltak, ezután sem fog feltűnni, hogy visszatértem.

Itt vagyok!

Ez még csak egy beköszönő üzenet, valaminek a megelőlegezése, de kezdem összefésülni a gondolataimat, szedegetem az emlékmorzsákat és ígérem, igyekszem részletesen beszámolni mindenről.

Hol is hagytuk abba?

Ami azt illeti, M betegsége csak a hab volt a tortán, ami fejjel lefelé landolt. Nem azért nem írtam, mert nem lett volna miről - éppen ellenkezőleg...

2012. március 10., szombat

kilenc

Tavaszodik. Végre. Már nagyon elegem volt a sötétből és a hidegből. Bár még most is hűvös van azért, de a napsütés azért sokat dob a hangulatomon, és a kemény mínuszok után ez az idő is felüdülés. Már érezhető, hogy korábban világosodik reggel és később sötétedik délután. A szél sem fúj, szóval ideális az idő a sétákhoz. Furcsa fordulat állt be ezen a téren. Mert kellett a kimozdulás nekem is, és M.nek is, de én gyomorgörccsel indultam neki, M. pedig amint megérezte a friss levegőt tudomásomra hozta, hogy ő ugyan nem akar csavarogni. Jobb neki a megszokott környezet, a meleg lakás. Azért erőltettük a friss levegő és a mozgás miatt, még ha igazán csak én mozgok akkor is. Aztán a múlt héten, minden előzmény nélkül, mintha kicserélték volna, a keserves üvöltést és visítást  - ami jóindulattal is max 10 percet engedélyezett a levegőn - felváltotta a kacagás és az incselkedés. M.-el nagy sétákat tettünk, fél órát meghaladóan is! Bár a nagymama érkezése kissé megzavarta ezt az idilli állapotot, gyorsan túltettük magunkat rajta. Szóval, itt volt a nagymama is a hétvégén, nagyokat játszottak M.-el, aki láthatóan imád a mamával, bár az első fél órában ennek ellenkezőjét bizonyította. Na de ez ilyen korszak, nincs mit tenni. Ugyanis M. időközben 9 hónapos komoly nagylány lett. Ennek megfelelően viselkedik. Tányérból szeretne enni, mint a nagyok, nem holmi babatálból. És nem a pépes étel kell, hanem a darabos. De nem az amit neki készítünk, hanem ami a mi tányérunkon van. :)
Gyakorolja a mászást és a felülést is. Egyre jobban megy, bár nem úgy ahogy szeretné. De azért amit igazán akar, eléri. Addig forog, gurul, míg végül megkaparintja. Nagyon eleven és érdeklődő, leginkább azok a dolgok érdeklik amivel más, ti. mi 'játszunk': távirányító, újság, telefon.
Volt nálunk a védőnéni is, és mindent összevetve elégedett volt. Bár megállapította, hogy tényleg nem eszik sokat M. de a súlya rendben. És későbbi tanulási nehézségekkel fenyegetett, ha véletlenül előbb állna lábra, minthogy mászni kezdene. Bár szerintem az hogy még nem mászik, nem jelenti, hogy előbb fog mászni. De hallottunk már ilyet, hogy a gyerek gondolt egyet és felrúgva a fejlődési folyamat megszokott rendjét, egyszerűen felállt. Na most én nem tudom, akkor mit lehet tenni? Nyomjam vissza a gyereket és fenyegessem meg, hogy amíg nem mászik, addig állni sem szabad? Mindenesetre egyelőre úgy néz ki, közelebb van a mászáshoz mint a járáshoz.
Kaptam megint kimenőt is I.-től, így beugrottam a Múzeumba is, egy kis ünneplés kedvéért. Jó volt látni a rég látott kollégákat.

2011. február 21., hétfő

láz

Beteg voltam. Lázas beteg. Mostanság ebben nincsen persze semmi különös, nagyjából mindenki beteg, de inden 2. ember tuti volt, van, vagy lesz beteg. Mert már jön a tavasz, de mégiscsak marad még a tél is. Én mindig olyankor kapom el, mikor ilyen átmeneti időszak van. És ebben sincs semmi különös, évente párszor engem is elkap ez a dolog, megfázás, miegymás. De. Lázas nem szoktam lenni, ha mégis, akkor nagy baj van. Hát most elkapott a láz, hirtelen jött, reggel még semmit nem éreztem, estére viszont ledöntött a lábamról. Így hétfőn az orvosnál kezdtem, bár odáig is nehezen jutottam el. Ki is írt a doki. Életemben először. Durva dolog ez, és majd jövő hónapban a fizetésem is durva lesz :( A legrosszabbkor jött a betegség, mint az lenni szokott. A hétvégére be voltunk jelentkezve, hogy megnézzük M.-t kicsit. Nem voltam valami jó állapotban, de lemondani nem lehetett. Már úgy volt, hogy nem is megyek, pedig miattam volt az egész, I. amúgy is látja havonta őt. Végül elmentünk és azért jó volt látni, bár valahogy többre, jobbra számítottam. Lényeg a lényeg, hogy láttam én is!!! Azért ennek örülök. A héten a munkahelyen is lett volna dolog épp elég. Amúgy is, de most fix programok voltak, amiknél számítottak rám és amiken meg kellett volna jelenni. Mindez kimaradt. Sajnos. :( Otthon is lett volna tennivaló, de a hét úgy telt el, hogy semmit sem tudtam csinálni, pedig aki ismer, tudja, hogy nem bírom a tétlenséget. A hétvégére azért kicsit összekaptuk magunkat, lásd alább.
Ha most nem feküdtem volna ki, akkor nem is tudom, milyen állapotban lennék. Ráadásul I.-t is elkapta a nyavalya, de azért nem olyan durván, mint engem. Nála ez különösen problémás, tekintettel az állapotára problémásan problémás és a szokásos gurgulázás sem nagyon segített, de túléltük mindannyian.
M. megsértődött, mert a néni akinél voltunk, hogy megnézzük, nem volt valami kedves. igaziból csak próbálta némi aktivitásra ösztönözni - hiába. Így kb. egy hétig duzzogott és nem akart életjelt adni magáról, vagyis nem sokat. De mikor a következő hétvégén kilátásba helyeztem, hogy kapni fog valami szépet, azonnal aktivizálta magát. Igazi nő, ha ruháról és egyéb csecsbecsékről van szó, azonnal felélénkül. :) Körbejártunk pár helyet és akciósan sikerült is beszerezni néhány apróságot, szóval örülhetett a kis M. Hát ennyi volt. Tudom, nem túl izgi, de majd lesz olyan is. Üdv. és ne legyetek betegek
.

2009. március 6., péntek

péntek

Péntek van, most elvileg a nemutazós péntekem. Úgy alakult, hogy mégiscsak utazom, bár nem olyan sokat. De a hétvégém így is félbetörik. Reggeltől meló, folyamatos pörgés délutánig. A könyvtár bezár korán, így amint vége az óráknak rohanás haza. Gyors ebéd, rohanás a buszhoz. Nem a pályaudvarra, hanem egy köztes megállóba. (a pályaudvarra már nem értem volna ki persze, mielőtt kérdeznéd.) Ahol a menetrend szerint megáll a busz. Mi több, nemrég került ki a tábla, rajta a menetrend hogy mikor és hová mennek buszok. Busz jön, még csak nem is lassít. Elmegy, én maradok. A következő másfél óra múlva, de már a pályaudvarról. Szóval újra haza, majd aztán ki a pályaudvarra. Kicsit sem dob fel a dolog. Egy jó van a mai napban, a verőfényes napsütés, no meg a tavaszias idő. Ja és még egy. I-vel is találkozom végre.
Ps: öröm az ürömben: Amint a busz elment, Máté jelent meg. Így hazafelé együtt mentünk és beszéltünk pár szót.