A következő címkéjű bejegyzések mutatása: torna. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: torna. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 13., kedd

mérföldkövek

Komoly mérföldkövekhez értünk, elsősorban M. tekintetében. A legutóbbi torna hatására egyre biztosabban jár egyedül is, tulajdonképpen szinte teljesen eltűnt a négykézláb közlekedés az életünkből, és otthon kapaszkodás nélkül közlekedünk. Az utcán a biztonságérzet kedvévér még fogja a kezünket, vagyis egy ujjunkat általában, de egyre többször el is engedi azért.
A közelmúltban be/átrendeztük a gyerekszobát, a játékok már mind odaköltöztek, van matrac a földön és van kuckó meg játéksarok is. Mára oda jutottunk, hogy M. nem hajlandó a kiságyban aludni, csak a matracon. Ott több hely van forgolódni, ficánkolni, mert hihetetlenül aktív, nem csak ébren, de álmában is. Így mi nagyok a nappaliba költöztünk, M. pedig egyedül bitorolja a dupla ágymatracot :) Ezért a hétvégén elérkezettnek láttam az időt, hogy a kiságyat végleg felszámoljam.
Vasárnap általában a méretkőzés napja. Miután M. nem volt valami nagy evő és a súlya miatt a Doktor és Védő Nénik is aggódtak, emiatt bennünket is stresszelt a nem evés és nem gyarapodás, a hét kulcseseménye volt a vasárnap esti mázsálás. Mivel a babamérleget már kinőttük, I. állt vele a mérlegre, majd megmérte magát M. nélkül is és a különbözet adta ki a kis M. súlyát. hol kicsit több, hol kicsit kevesebb, de szép lassan gyarapodott azért. Mindig voltak bűvös értékek, amiket csak közelítettünk de soha nem értünk el. Jelentem, most vasárnap M. egyedül állt a mérlegre - persze tudott volna már korábban is csak nem mert :) - és jelentem, elértük a kerek egész 9 kg-ot!!! Tudom ez nem nagy kunszt, de nálunk ez hír értékkel bír. Köszönhető ez az utóbbi hetekben megnövekedett étvágyának is gondolom. Már nincs probléma az evéssel, nem kell könyörögni, hogy egyél legalább egy falatot, nem kell ötfélével kínálni csak hogy valamit egyen, sőt, sokszor van hogy kiürül a tányér és néz, hogy hol marad a kaja?
A babkocsis időszaknak is leáldozott, ha nem is teljesen, de most úgy tűnik váltunk. Eddig mi tologattuk M.-t, most M. tologatja a saját (játék)babkocsiját. Húú de milyen mérges tud lenni mikor nem arra megy a kocsi amerre ő elgondolta. Veszekszik vele, kiabál, sír .... Ebből is látszik hogy egy kis öntudatos, akaratos fruska lett belőle.
Egyébként mondhatjuk, hogy a bölcsőde réme lett a kis M. Jaj annak aki ellene szegül, azonnal mar és harap mindenkit. Nem szép dolog, bár a Gondozó Néni is azt mondta, ilyennek kell lenni egy lánynak. Határozottnak, aki érvényesíteni tudja az akaratát, és ha kell, meg tudja védeni magát. Ezt már én mondom, és még annyit, hogy pipa, ezt teljesítettük.
Bár M. nem az a bújós szeretgetős fajta, azért néha ő is úgy gondolja, és már tud igazi cuppanós puszit adni. Ennek mi nagyon örülünk is, ezen felbuzdulva most osztogatja a cuppanókat. Na de ez egy közel másfél éves nagylánytól igazán elvárható.....

2012. május 21., hétfő

tornáz

Megint jól el vagyok maradva a bejegyzésekkel, már 2 hét is eltelt az utolsó szösszenet óta. És két hét nagyon hosszú idő, bár úgy eltelik, mintha csak két nap lett volna. A napi rutinszerű tevékenységeknek és eseményeknek köszönhetően sokszor azt sem tudom, hogy bizonyos dolgok tegnap, vagy a múlt héten történtek. Ennek ellenére szinte minden napra jut valami meglepetés. Az én életemben talán két hét nem olyan sok idő, M. fejlődése szempontjából viszont annál több, hiszen az már egy fél hónap és így már közelebb kerültünk az elő születésnapjához, mint amennyire a 11 hónapos korától vagyunk. És az egy év azért nagy vízválasztó, bár mondtam ezt már korábban is, de pl. két hét múlva már ehet bizonyos ételeket, amiket 11,5 hónaposan nem :D Aztán, Ahogy betölti első életévét, egyre inkább években és nem hónapokban fogjuk mérni az életkorát.
Lássuk mi is történt ezalatt a két hét alatt!
Már egészen megszoktuk a napi két sétát, ami  mindannyiunk örömére szolgál, mert ha az idő is jó, akkor nagyon kellemes a szabad levegőn. Ráadásul M.-t addig is lekötik az élmények a cicák és vauvauk a lakótelepen. Újabb elemet építettünk be a napi sétákba. Hintázunk. Vagyis én hintáztatom M.-t. I. Most hétvégén szembesült vele először, és kissé sokkolta a bátorságom hintáztatás terén.
M. akármilyen ügyes és okos, valljuk be, a korosztálya beliek többsége már ül és mászik, sőt vannak akik ilyenkor már mennek is. Hát úgy tűnik, ő jól érzi magát hason kúszva, mi viszont egyre jobban aggódunk emiatt. Így a csomó jó tanács és javaslat hatására/ellenére utána jártunk néhány fejlesztő gyakorlatnak, gyógytornásznak és hasonlóknak. Ennek eredménye egy gimnasztikai labda és a gyakori tornáztatás. A lakás egyre jobban hasonlít egy játszótérre, a helyzetet azért némiképp javítja egy új asztal, ami kisebb helyet foglal, ugyanakkor igény esetén sokkal nagyobb is lehet belőle. A tornának néhány nap után is látható eredménye van, M. négykézlábra állt. De ezt már biztos nem hiszi el nekem senki, mert csak én láttam. I.-nek nem mutatta meg a hétvége alatt.
Voltunk amúgy csavarogni is egyszer-egyszer, sőt, tegnap eljutottunk a Múzeumok Majálisára is. Kollégáim ott voltak kinn, őket is meglátogattuk, no meg élményekkel gazdagítottuk a hétvégét. Villamoson is ültünk ám!