A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. április 6., hétfő

Húsvét

HiggsBozon matricák
Sok minden történt mostanában, de a legnagyobb esemény mégis Nagynéni és Nagybácsi látogatása. M. nagyon várta a ritkán látott rokonokat és nem csak a különleges matricák miatt.

Volt sok közös program, kirándulás, utazás, kaland. Voltunk turisták a fővárosban, fogaskerekűztünk és halászcsárdáztunk.

A hétvégét a maminál töltöttük. 
Volt sonka és tojás is persze. Meg kellett állapítanom, hogy ez igazán M ünnepe. A húsvét kulcsszava a hús volt. Eddig nem lehetett M.-t semmivel sem rávenni, hogy egyen, hogy asztalhoz üljön. Most, a husi vezényszóra azonnal ugrott és valóban evett is. Bár a tojás is a kedvencei közé tartozik, most inkább a sonka volt a nyerő. A süti, a csokitojás és más nyalánkságok nem hatották meg.
M. Apával

Igen kellemesen telt az együtt töltött pár nap és igen ritka pillanatot sikerült a szemfüles fotósnak elcsípni:


2014. szeptember 23., kedd

Hisztis hétfő

Azt hiszem, most már mondhatjuk, hogy bejáródtunk, mármint ami az óvodát illeti. Általában minden gond nélkül megy a reggeli készülődés, és akkor sincs gond, ha beértünk az oviba. M. már most sokat változott, jó hatással van rá az ovi, úgy latjuk, úgy érezzük. Na de a hétfő reggel, egy hétvége után, amikor együtt van a család, nagyon nehéz. Ilyenkor azért kijön a hiszti,  hogy nem akarok menni, itthon akarok maradni, stb. 

2014. augusztus 10., vasárnap

Programoz

Kopaszi
Az elmúlt fél év során azért volt pár emlékezetes családi programunk a szokásos lakótelepi séták, játszótér látogatások és a  program számba menő hétvégi bevásárlások mellett. Ezeket próbálom most összeszedni, bár biztos nem időrendben.
Séták
M. már egy ideje jól bírja a sétákat, bár a céltalan csatangolás nem az ő világa. Sikerült eljutnunk a Duna partra néhányszor, dobáltunk kavicsot, néztük a vizet, leveleket és botokat gyűjtöttünk.
így bújtunk a vonat elől
Tettünk pár tanulmányutat a közeli családi házas övezetekben is, és jellemzően gyalog mentünk a közeli bevásárló központba is.
Voltunk a Mamával a  Kopaszi gáton, bár akkor valami rájött M. re, így napokig babkocsival sétált. A kirándulásaink egy része részben
Járművön
történik, M. Szeret buszozni, így ha úgy adódik tömeg közlekedünk. De ültünk már villamoson és majdnem kipróbáltuk az új metrót is. A nyaralás alatt pedig vonatoztunk párszor, bár egy elsuhanó vonat zaja,
VUK játszóó
sebessége, mérete miatt kapott egy kisebb sokkot, ennek ellenére nem hagyta volna ki a vonatozást.
Játszótér
Feltérképeztünk pár közeli játszóteret is, de a legnagyobb élmény azt hiszem a vuk
Állatkert
játszótér és az állatkerti játszótér volt. Mert voltunk az
+Állatkert ben
is, M. nagyon szereti az állatokat, volt néhány kiszemelt kedvenc, amit mindenképp látni szeretett volna, cica lányhoz illően a nagymacskák, főként az oroszlán, aztán a medve és az orrszarvú. De etettünk zsiráfot is, bújtunk a szurikátákkal és hasonlók. Mikor már úgy tűnt hogy minden ereje és türelme elfogyott, akkor értünk a játszótérre ...
Utazások
Élmény-teli programok voltak a nagyszülőknél tett látogatások is, hol trambuli meg játszótér, hol a kert és az állatok tették színesebbé a látogatásokat. Az év csúcspontja azt hiszem a Balatoni nyár volt, az az egy hét amit hármasban töltöttünk el. De nagy élmény volt a közeli üzletközpont melletti vurstli is, főképp a póni 
a szigeti vadaskertben
lovaglás, ami nagy élmény volt, és M. azóta rágta a fülünket, hogy pónizni szeretne. Meg is próbáltunk ismételni a Margitszigeti kisállatkertben, több kevesebb sikerrel. Bár a fotón nem látszik, de mire oda jutottam, hogy megörökíteni, már görbült lefelé a szája és le akart szállni. Aztán pedig büszkén előadta mindenkinek hogy ő pónin lovagolt. Na de tud ennél nagyobbat is mondani, a bölcsiben rendszeresen előad valamit, hogy mit fogunk csinálni, és hová megyünk. Legutóbb azt adta elő, hogy repülővel megyünk valakihez, a gondozó néni nem tudta kihez, de gondolom a bogarakhoz készül a partra vagy a holdra készül. Hát egyszer, valamikor majd biztos ...
Ennyit a programokról - egyelőre.

2013. május 29., szerda

Mama

Az elmúlt hétvégéken családlátogatás volt, végigjártuk a mamákat, mindenki legnagyobb örömére. Bár elég nehezen indult a dolog, tekintve, hogy It elkapta valami nyavaja, így kérdéses volt, egyáltalán elindulunk-e. De M. végül indulót fújt és onnantól egyértelmű volt minden. Azt tapasztaltuk, hogy alapvetően szeret autókázni, legalábbis ahhoz képest, hogy egy időben mennyire rettegett a Kocsitól. Persze hamar meg is unja azért, amit megértek, mert azért órákon át ülni egy helyben kipányvázva nem a leg kényelmesebb. Főleg M-nek, aki amúgy fél percet sem bír egy helyben tölteni.
Szóval az utunk sikeres volt, még ha nehezen is indultunk, a megérkezés és M. öröme mindent kárpótolt. :-)
Volt aztán minden, kukuji ku(felnőttül kakas), hinta és cseresznyefa itt, játszótér, bevásárlókocsi ott, és persze Mama 'all around'.
Nem csak mamák, de a közelgő és közben elmúlt jeles napok miatt ajándék do ming is volt s lesz. Még a gyermeknap nyomai is itt vannak, de közeleg a 2. I. vagyis M. a 2. Életévébe lép. I. is ünnepel, szóval nagy murit csapunk a hétvégén.
Ezeket az ünnepnapokat leszámítva a szokásos mókuskerék megy, hétköznap mindenki keményen dolgozik, ki itt, ki ott. Csak néha kapjuk fel a fejünket, hogy jé, megint eltelt egy hét/hó/év.
Jut mindig tenni, aggódni és küzdeni való. Most épp a fürdés körül megy a harc. M. kitölti amúgy üres és unalmas perceinket :-) szépen fejlődik, egyre többet beszél és egyre öntudatosabb - ha lehet ezt még fokozni.

2013. február 13., szerda

Járat

Azt olvastam valahol, hogy kevesebb járatkimaradás és több új jármű lesz. Na de mikortól és mihez képest? Biztosan ezt készítik most elő, mert az utóbbi időben épp az ellenkezőjét figyeltem meg. Az elmúlt hetekben gyakran előfordult, hogy a szokásosnál is többet vártam egy-egy buszra, és amikor végre megérkezett, a szokásosnál is többen voltak rajta. A #86-os vonalán az újabb, alacsony padlós eu buszok jártak, most csak nagy ritkán jön ilyen, helyette régebbi típusok járnak inkább. Ez nekem édes mindegy, de azoknak a kerekes székes utasoknak nem, akik eddig biztosak lehettek benne, hogy ezen a vonalon tudnak utazni. Többször látom, hogy várnak a megállóban, és ki tudja hány buszt kénytelenek elengedni mire jön egy olyan busz, amire fel is tudnak szállni. Szóval ha csökkentjük a járatsűrűséget és ugyanannyi busz jár akkor máris csökken a járatkimaradás. Ha visszatérünk a régi buszokra, majd újra beállítjuk az újabbakat, valóban úgy tűnik majd, hogy több új járat közlekedik.

2012. november 29., csütörtök

Városi sport

Nagyvárosi emberként városi sportot űzök. BKV szörf a neve. Sokat utazom, van idő gyakorolni. Nem ülő, inkább jó állóhelyet keresek, arra azért van esély. Szerintem a legjobb hely a csuklóban van. Tágas, van kapaszkodó és több irányban is lehet 'menekülni'. Még akár támaszkodó vagy félig ülő hely is juthat. Persze van, hogy ott sincs hely, olyankor lehet hogy a plafonra tudsz csak támaszkodni, vagy éppen elérsz egy felső kapaszkodót. Ilyenkor lehet igazán jót szörfölni, már csak a jó hullámot/járatot kell kifogni. Ez útvonal és sofőr függő. Vannak sík, egyenes utak (ez a ritkább) és vannak dimbes-dombos kanyargósak. Vannak városnézősek és hajtósak. A jó szörföléshez a szemednek az úton kell lenni, testednek eggyé válni a járművel, mintha csak a része lennél és ő a tied. Ha a hullámot elkaptad, térded legyen laza, tartsd kissé hajlítva. Így ha a hullám hirtelen megdobna, te nyugalomban maradsz, csak a lábad rúgózik. Jobbra balra dőlj, ahogy az út kanyarog, előre hátra ahogy a tempo változik, tartsd súlypontod egy helyben. Így szinte kapaszkodnod sem kell. Azért nem árt, hiszen mindig jöhet egy váratlanul nagy hullám!

2012. november 5., hétfő

november rain

Elérkezett a november, és vele a fagyos reggelek, a szeles, esős, borús idő. A kedvem is ilyen, főleg egy vidéken illetve otthon töltött hét után. Azt mondják, az esős időben többen előveszik a kocsit. Ez pedig egyet jelent itt a fővárosban a dugóval. Azon gondolkodtam ma, hogy ha többen ülnek kocsiba, vajon miért van, hogy ilyenkor a tömegközlekedéses járatokon is tömegnyomor van, a szokásosnál is nagyobb. Egyetlen értelmes magyarázatot találtam. Azért, mert a buszok a dugóban araszolnak, miközben a megállókban csak gyűlik a nép. Volt időm ezen agyalni, amíg a buszom araszolt végig a városon. Szóval most utálom a hétfőt. Az esőt is utálom. Főleg az esős hétfőket utálom. Mennyi mindenre lehetne használni ezeket a végtelenített utazásokat...
Szerintem M. is utálja a hétfőket. Amúgy is cicás, időnként kifejezetten Garfieldos. Biztos nagyon élvezte az elmúlt hetet, hogy vele vagyunk, és ugráltathat bennünket reggeltől estig. Hát vége a jó világnak, megint bölcsi van és nem az amit ő akar. Napsütötte, játszóteres, homokozós, sétálós hétvégéket minden nap! Ráadásul most szembesülök az óraállítás következményeivel. Reggel ugyan világosabb volt, de mire munkából hazaindulok, bizony már sötét van :( mára ennyit, holnapra talán kiderül az idő és a kedvem is :)

2012. november 3., szombat

kotkot

Eltelt egy újabb hét előző bejegyzésem óta. Eljött a november, vele a hideg, esős, szeles és ködös idő, ahogy az lenni szokott. Utaztunk megint, most a szénási Mamához, vittünk magunkkal oda is egy kis vírust emlékbe :( Az úton végig esett, szerencsére M. jól viselte. Szeret utazni, kocsikázni, csavarogni. Amennyire nem szeretett az elején, annyira élvezi most. Jókat alszik is a kocsiban és boldog, hogy megyünk valahová. A vidéken töltött napok is nagyon kellemesen teltek, főként, mert volt ottan cika (vagyis cicuka) és vauvau na és az új sláger a kotkot. Rengeteg kotkot volt ott az udvarban, mindegy volt, hogy fehér vagy fekete, kacsa vagy tyúk, netán kakas, mind mind kotkot volt. Szaladtunk a cikák meg a kotkotok után. Még jobb lett volna, ha nem esik és kisüt a nap, de abból sajnos nem nagyon jutott. Még jobb lett volna, ha Mama nem betegedik le. Mindezek ellenére jól éreztük magunkat 
anorákosAzóta visszatértünk a nagyvárosba, itthon vagyunk végre, hármasban, sütünk, főzünk, csavargunk és lustálkodunk, és van még egy napunk, mielőtt újra megkezdődnek a dolgos hétköznapok. Szuper jó érzés és már nagyon kellett.
M. egyébként ma lett 17 hónapos. Hihetetlen belegondolni, hogy másfél éve még a világon sem volt. Hogy egy évvel ezelőtt még épp csak készültem az igazi kispapa létre és mára már vége is. Mármint a főállású kispapaságnak. Egyébként, teljes értékű szülő vagyok én is, ahogy I. szokta mondani. Na nem nekem, inkább M.nek, aki néha azt is elfelejti, hogy a világon vagyok, annyira ragaszkodik most az Anyához.
Szóval M. egyre nagyobb lány. Azért ő sem úszta meg Doktor Néni nélkül az utazást, mert a bölcsiből kiszakadva csúnya köhögést kapott, ami makacsul megmaradt. Muszáj volt végül valami szakembernek megmutatni. Végül még gyógyszert is kaptunk, és végül tán el is múlik a makacs köhögés.

2012. október 28., vasárnap

hosszúú

Túl vagyunk már egy hosszú hétvégén, amikor is szokás szerint utaztunk a Nagymamához. Készültünk már rá nagyon, ráadásul Kereszt Nagymama is eljött, hogy lásson bennünket, főleg M.-t. A bölcsiben most valami fránya vírus terjedt el, ami Gondozó Néniket is leterítette, M. szinte tünetmentesen átvészelte, de azért úgy tűnik, nekünk is hozott haza belőle, így a hosszú hétvége nagy része lábadozással telt, Tervek ide vagy oda, még sétálni sem nagyon tudtunk menni, bár szerencsére még előtte beiktattunk egy villámlátogatást Baján, így az ottani ügyek is rendben vannak egy időre. Míg mi azt sem tudtuk hogy feküdjünk, és merre dőljünk, M. mindig megtalálta valamelyikünket, fogta a kezünket és húzott. Sétált fel, s alá. Hát nem így képzelte ő sem ezt a pár napot a Mamánál, úgyhogy a végére kezdett nyűgös is lenni. Mire magunkhoz tértünk, jöhettünk haza, aztán kezdődött is a következő hét. Otthon minden szalad, nem tudunk felülkerekedni a dolgainkon, ez pedig csak húz lefelé mindenkit. Most a rövid hétvége ki tudja mire elég, de már látjuk a következő hosszú hétvégét. Vajon mi lesz addig? és mi lesz akkor?

2012. október 8., hétfő

dolog

Letelt a kispapaságom és házitündérből dolgozó lettem ismét. Ahogy a játszótéren egy ismerős mondta, apukából ismét ember lettem. Egyrészről vártam kicsit, hogy újra emberek között legyek, hogy találkozzam a kollégákkal, másrészről ahogy az utolsó hét közeledett, egyre nehezebben viseltem az M.-től való elválás gondolatát. Igaz, amit sokan mondanak, ez a szülőnek nehezebb időszak  mint a gyereknek. Bár történt egy s más, és változott is néhány dolog amíg nem jártam a munkahelyen, alapvetően olyan volt visszatérni mintha nem is 10 hó csak 10 nap lett volna amíg távol voltam. Persze kellett némi idő, amíg beleszokom, amíg feltérképezem a változásokat és amíg mindent tudok, hogy hol van. Ha azt gondolod, hogy a reggeli kelés okozott esetleg problémát, hát nem. Korábban is M. ébresztett, de ha tovább aludt, akkor I. vel keltem reggel. Hát az utazás, a tömeg és a dugók nem hiányoztak cseppet sem, de ennek is meg van a varázsa, több havi otthon ülés után.
Kis kimozdulás is volt a héten, mert egy volt csoporttárssal találkoztam a Bambi presszóban. Élmény volt! Remélem lesz még ilyen. Csak egy baj van a kimozdulással: hogy I.-t és M.-t nélkülöznöm kellett. :(
Amit újra meg kell tanulni, az a napirend, mert eddig M.-hez igazodtam és az ő napirendjéhez. Legalábbis az ébredés és az étkezések határozták meg, hogy mikor indulunk és meddig maradunk. Csak egy-egy kivételes alkalom volt, amikor időre kellett menni, de akkor is volt idő jó előre rákészülni vagy korábban indulni, hogy biztosan odaérjünk. Hát ez most a reggeli indulással már nem így van. Neki is kelni kell, és el kell indulni időben, hogy én is időben érjek. Nekem pedig nem csak magamat kell indulásra kész állapotba hozni, hanem őt is. Esténként pedig be kell szorítani minden olyan tennivalót, amit korábban napközben kényelmesen el lehetett végezni. Amit muszáj, azt muszáj. Amit nem, és nem sikerül, az marad hétvégére. Így már a hétvégéink is aktívabban telnek. Nincs lustálkodás amúgy sem, mert M. gondoskodik akkor is az ébresztőről.
Most hétvégén átrendeztük a lakást, egész pontosan Kialakítottuk M. gyerekszobáját, kuckóval, játszó sarokkal és minden egyéb tutisággal. Kicsit féltem, hogy megszokta, hogy az egész lakás egy nagy játszótér, de végül is annyira örült a szobájának, hogy szerintem nem fog nagyon kikívánkozni onnan.

2012. szeptember 25., kedd

szabadságfokok

Most, hogy M. túl van a két hét próbaidőn és hivatalosan is bölcsődés, írok a szabadságfokaimról. Amikor itthon maradtam vele, kettesben, időnk minden percét együtt töltöttük. Rajta kellett tartani a szemem minden percben, kivéve amikor aludt. De akkor is fél szemmel őriztem álmát. Így bárhová ment én is mentem, bárhová mentem, ő is jött. Akkor még ősz és hideg tél volt, ami meglehetősen korlátozta a mozgásterünket is. Pláne, hogy akkoriban utált a babakocsiban sétálni, ami vagy a hidegnek, vagy a mozgásbeli hiányosságának volt betudható, legalábbis később erre jutottunk. A néhány perces kötelező egészségügyi séták alatt folyamatosan üvöltött.
Aztán ahogy a tornát elkezdtük, és az idő is jobb lett, a sírás elmaradt, egyre több időt tudtunk a szabadban tölteni. De nem távolodtunk el a háztól még jó darabig. Ma már órákat tudnánk eltölteni a levegőn, és mostanában azért van hiszti, mert inkább kiszállna a kocsiból és sétálna, na meg azért mert haza kell menni. Így már bárhová eljuthattunk, probléma és sírás nélkül, kivéve persze Doktor/Tornász/Védő Néniket. Ez már az első szabadságfoknak tekinthető.
Amikor elkezdte a bölcsit, és először kaptam kimenőt, még fel sem fogtam. Csak a fura hiányérzet volt bennem, gyerek és babakocsi nélkül sétáltam haza, és itthon is csak akkor ijedtem meg, mikor megláttam, hogy a szoba és a kiságy üres. Mintha M. csak aludt volna. Aztán a kimenők egyre hosszabbak lettek, és ezalatt az idő alatt bármit be tudtam fejezni itthon, amit elkezdtem. Igaz, egyre jobban éreztem M. hiányát. Ez már a második szabadságfok.
Lejárt a GYED, bár még szabadságon vagyok, hivatalosan munkába álltam. Van bérletem is, ami a fővárosban nagy szabad mozgásteret biztosít, így ha szeretnék, bárhová eljuthatok, anélkül, hogy számolgatnom kelljen, hány átszállás, hány vonaljegy kell az utazáshoz. Elvből nem bliccelek, így a mennyi tényleg annyi. Tapasztalatom, hogy ha minden nap a szokásos munkába-haza utazást teljesítem, elenyésző számú alkalommal találkozom ellenőrrel. Ha viszont alkalmanként, jeggyel, akkor biztos, hogy az utazás során legalább egyszer ellenőrrel találkozom. Nem sűrűn mozdultam ki, de olyankor általában volt ellenőr. Hát ennyi. Szóval a bérlet a harmadik szabadságfok.
Holnap újra munkába állok, bő 10 hónap után ismét, nap mint nap járműre szállok, zötyögök Dél-Budáról Óbudára. Egyedül, mivel M.-t  a bölcsiben hagyom reggel. Délután I. megy érte, így hazafelé, ha kedvem tartja, vagy a szükség úgy hozza, útba ejthetek bármit, bárkit. Természetesen csak a 'tűrés határáig', mert I. és M. itthon várnak majd, én pedig 'négykézláb rohanok majd utánuk'.
Szóval, akinek ígértem, és akinek nem, de úgy érzi, hogy hiányzom neki itt a városban, jelentkezzen, most már alkalmas egy-egy munka utáni találka. Ez a negyedik szabadságfok.

2012. augusztus 23., csütörtök

induló

Intro

Ahogy azt már beharangoztam, jöjjön most pár sor a szülői értekezletről. M. hamarosan bölcsődés lesz, és ehhez hozzá tartozik egy szülői értekezlet, amit félelemmel vegyes várakozás előzött meg a mi (szülők) részéről. Mert ugyebár ilyen még nem volt, a mi életünkben is egy fontos esemény és jelentős változás lesz, ha M. megkezdi az óvó szülői szemektől független, önálló életét egy eddig ismeretlen közösségben. Szakavatott kezekbe kerül, de amíg mi csak róla gondoskodtunk, a nevelők sok más kis minit is vigyáznak, nevelnek majd. Másképp fognak hozzáállni, és másképp fognak róla gondoskodni, elfogulatlanul és bizonyos távolságból szemlélve fejlődését.

Nos a nagy eseménye I.vel közösen mentünk, amíg M. otthon maradt a Nagymamával. Kicsit félve hagyjuk magára mással, már attól is aggódunk, vajon mi lehet vele amíg mi nem vagyunk ott. Persze sokszor észre sem veszi hogy elmentünk, és persze ezután majd egyre több időt fog másokkal tölteni, mint velünk.

Az esemény

Bár mi és még jó néhány szülő teljesen az ismeretlenre készültünk sokan már gyakorlott bölcsisként nagyjából tudták mire számíthatnak. Kaptunk némi általános tájékoztatót, házi- és napirendet, jó néhány feladatot és javaslatot és persze a fizetnivalók listáját.

A csoport

A nagy közös után következett a jövőben nagyon fontos csoportbeosztás, névsorolvasás. Megtudtuk melyik csoportba kerül M. és aztán megismerkedtünk a csoportszobával, a gondozókkal és a többi csoporttárs szüleivel is. Újabb tudnivalók és újabb fizetnivalók után elérkezett az esemény legsarkalatosabb pontja, a jelek és a beszoktatás időpontjának kiválasztása. Harcra készültünk I.-vel, vérre menő küzdelemre, de annyira nem volt vészes, mint számítottuk, igaz, elég határozottak és szemfülesek voltunk, így a végeredménnyel is elégedettek lehetünk. Szeptember 10-én indul a mandula, vagyis M. a bölcsibe.

A lista

Hogy M. megkezdhesse életét a bölcsődében be kell szerezni pár igazolást:
- a védőnőtől
- a háziorvosától
- a fogorvostól
plusz, éppen esedékes egy oltás, tehát azt is meg kell kapnia. Tekintve, hogy M. retteg mindenféle rendelőtől és mindentől ami annak néz ki, ez kemény menetnek ígérkezik. Bár, ha belegondolok, hogy mindkét szülőben van egy adag fehér köpeny fóbia, ez nem is meglepő.
Ezen felül be kell szerezni pár holmit, amit majd visz(ünk) magával. Ez már részben kipipálva.

1 pipa

A fenti listából a fogorvos kipipálva! Kisebb kalandtúrának beillő utazáson vettünk részt, hogy megtaláljuk a magas házak között megbúvó kis rendelőt. A vizsgálat maga nem is volt sokkoló, tekintve, hogy M. már mire odaértünk úgy visított, hogy egy laikus szemlélő mindenféle műszer nélkül megállapíthatta, hogy hány foga van, és azok mennyire épek. Mi lett volna, ha fáj a foga???? Na de a java még csak ezután következik!!

Utózöngék

Napi szokásos sétánk a bölcsőde mellett vezet. Gyakran megállunk, megnézzük hogy játszanak a gyerekek az udvaron, ők gyakran odaszaladnak, integetnek. A napokban egy gondozó néni is a közelben volt és megpróbált barátkozni M.-el aki ezt a szokásos mosoly és integetés helyett kiadós visítással jutalmazta. Azóta ezt majd' minden nap eljátsszuk.

Éppen ma folytattam érdekes csevegést egy kisfiúval aki néhány napja/hete bánatosan nézett bennünket a kerítés túloldaláról. Ma nem volt egyedül és egyáltalán nem volt bánatos. Büszkén újságolta, hogy:
- Voltam ma vásárolni! Ti hová mentek?
Közben két társa is megérkezett, egyikük boldogan kiabálta, hogy:
- Mi verekedünk ám! - majd újra az előző kérdés, amire másodszorra is azt mondtam, mint elsőre:
- Mi is megyünk vásárolni - és még hozzátettem - meg a játszótérre. - Egyikük le is vonta a komoly következtetést, amit azonnal meg is osztott társaival
- A játszótérre mennek vásárolni!
És még két fontos kérdés merült fel: - Miért nincs a kisbabán zokni? illetve, hogy az én kisbabám-e a kisbaba?
Hát ez történt. M. nem visított és még a sarkon túlról integetett is a fiúknak :)
A továbbiakról majd később beszámolok.



2012. július 19., csütörtök

nyaralás második hét

A nyaralásból hazatértünk kis időre, hogy erőt merítsünk az újabb kiruccanáshoz, a másik mamához. A szokásos menet, ébredés, készülődés, utazás, csomagok cipelése. Sajnos az utazóágyunkat ott kellett hagynunk, mert nem tudtuk összecsukni, így sürgősen be kellett szerezni egy másikat. Szerencsére sikerült is, még talán jobbat, mint az eredeti volt. Bár én még azt sem írtam le teljesen. Kis pihenő után irány a másik nagymama. Ahogy lenni szokott, ha megyünk, biztos hogy kapunk némi égi áldást, hol hó, hol eső formájában. Bár az esőre sem volt túl sok kilátás, azért jutott belőle, kb. az út felét szakadó esőben tettük meg. M. imádja a másik nagymamát. Azt beszéltük, hogy mindkettőt imádja, de valahogy máshogy, és máshogy is viselkedik velük. Bár végül is mindenki más és mi is mások vagyunk mindenkivel biztos.
Ennek ellenére az idő nagyon kellemes volt, és igazán nyaralósan telt. Bár a mama dolgozott közben, azért tudtunk közösen is csavarogni, meg aztán I.vel és M. el is végigjártuk a turikat és nagyokat sétáltunk. A strandolás sajna elmaradt, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos jó hintát nem találtunk a közelben így a hintázás elmaradt. :(
A kocsival szervízben voltunk, szerencsére nincs semmi baja, csak visszahívásos volt és nem is tartott sokáig amíg megcsinálták.
Kirándultunk Bajára is, megnéztük a lakást és sétáltunk egy nagyot. Jaj, de nagyon szeretem azt a várost! Mindent összevetve észre sem vettem és eltelt ez a hét is, és aztán megint utazás vissza és már kezdődtek is a megszokott hétköznapok, I. újra dolgozik, mi pedig M.-el itthon molyolunk. Próbálom utolérni magam itthon is, de még annyira nem sikerült.
M. nagyon sokat fejlődött az elmúlt egy hónapban, de erről részletesebben majd egy következő irományban.

nyaralás első hét

I. két hét szabadságot vett ki és mielőtt még útra keltünk volna rápihentünk egy napot. Nagyon kellett neki, mert eléggé fáradt volt, és nekünk is, hogy kicsit hármasban lehettünk. Reggel a szokás szerinti ébredés készülődés, indulás. M. korán ébredt, ezt kihasználva mire az idő igazán felforrósodott, már a mamánál voltunk. A cicás mamánál. Nála kezdtünk, mert a családi ház, az udvar ígéretesnek tűnt a panel szauna után. Így is lett, bár ott sem volt kimondottan hűvös. És végre M. sem esett kétségbe mikor meglátta a mamát... A szokásos programok mellett, úgy mint nagynénik és turik, voltak extra programok is. Kirándulás tatával a kórházba, vásárlás a nagybevásárlóban, és a háztáji tennivalókból is akadt bőven a nyár hevében. Ezzel együtt valóban nyaraltunk. Kirándultunk, tettünk egy kudarcba fulladt kirándulást Szarvason, és strandra jártunk Gyopárosfürdőre. M. első találkozása a gyermekmedencével ugyan sikítással végződött, de a második próba annyira jól sikerült, hogy ki sem akart szállni. Megérte az úszógumit is kerülgetni napokig a lakásban, bár hamar rájött, hogy jobb a kezünkben pancsolni mint az úszógumiban. Igazi pancsoló kislány lett M. Itt egy kis zenei aláfestés:
 Ráadásul otthon, a kertben volt cica is, és lehetett dézsában fürdeni meg hintázni is. Szuper jó volt. M. új szokásokat vett fel és nagyon sokat fejlődött. Azért bemutatta a rosszabb oldalát is a mamáéknak :) De nagyon élvezte a pikniket a kertben, a kutyát, a cicákat és a többi sok állatot. Bár kisebb sokkot kapott, amikor meglátta mama vérengzését az udvaron. Csirkét vágott, és ezt M. is látta. Na de aki a csirkepörit szereti...
I. és M. találkoztak a barátnőikkel is, én vezettem sokat, bár nem túl hosszú távon, de szinte minden nap kicsit. Úgy érzem jót tett, de ezt az utasaim biztos jobban meg tudják ítélni. Jó volt a szabad levegőn és még a munkát is élveztem. Ez történt.

nyaralás nulladik hét

Visszatekintve az elmúlt egy hónapra, mióta nem blogoltam, sok minden történt, ezeket próbálom most összeszedni. Voltunk nyaralni is, de nálunk a nyaralás sem olyan egyszerűen indul, ezért is kezdem a nulladik héttel. A műszaki bejegyzésem óta kiderült, hogy a csomagtartó világítás tréfált meg bennünket, ettől függetlenül egy akksit buktunk és félő volt, hogy a második is hasonló sorsra jut. Végül csak új töltőt kellett beszerezni. Ez tovább fokozta a szeleburdi család effektust és persze a para szintet is, ami minden kisebb vagy nagyobb utazás előtt emelkedni kezd a légkörben körülöttünk. A kánikula amúgy is megtette hatását. már M. is kezdett ki lenni tőle, pedig ő aztán beleszületett a forróságba :) Volt amúgy tennivaló még bőven, lomtalanítás apropóján kiürítettünk és elbontottunk egy szekrényt a lépcsőházban, a fenyegető ellenőrzést megelőzve. Ez komoly logisztikai kihívást jelentett, egyrészt a holmik elhelyezését tekintve, másrészt M. őrzését tekintve is, hiszen meg kellett várnom míg I. hazaér, hogy valaki M.-el is maradjon, amíg a másikunk pakol, cipel vagy éppen bont. Azért jó kis munka volt az is. Néha nagyon kilátástalannak tűnt a dolog, a lakás pedig úgy nézett ki mint egy lomtár. Még most is kicsit, de a helyzet még javulhat. Az utolsó pillanatban ráadásul még egy hivatalos levél is becsúszott, amiért el kellett szaladni a nyaralás előtt. Szóval készültünk a nyaralásra, nem a Riviérán de még csak nem is a Balatonon, helyette a szülőknél, ami egyébként cseppet sem ront a minőségen szerintem. A készülődés fontos része volt a lelki felkészülés és ráhangolódás, emiatt a korábban beszerzett úszógumit üzemkész állapotba helyeztük és készenlétbe állítottuk a lakásban, hogy M. ne kapjon majd sikítófrászt tőle, ha eljutunk egyszer a strandra. A másik fontos feladat a csomagolás, illetve a holmik szortírozása, mikor, hová mit viszünk, és aztán pedig hogy fogjuk bepréselni a kocsiba. Nem is tudom kocsi nélkül ezt hogyan csinálnánk, csak felrémlik előttem a szeleburdi vakáció, mikor a család nagymamástul, gurulószékestül préselődik fel a menetrend szerinti járatra...

2012. június 1., péntek

most múlik

Hosszú hétvégéztünk, a hagyományoknak megfelelően utaztunk a nagymamához. Ennek megfelelően a gyereknapi program Almával és Ringatóval kimaradt. Volt helyette cica, kutya és mindenféle állat. Volt sok sok finomság is. M. nagyon jól evett, mi pedig túlságosan is. :) És rengeteg élmény volt. A csomó jószág, persze első helyen a cicával. Lesz majd cicavideó is hamarosan, addig érjétek be az alábbi nótával. :) A kert, a növények, és a föld. Mi spenótot meg borsót szedtünk, M. pedig hasalt a sorok között és bevizsgálta a termőföld tápértékét :) Eszembe jutottak a régi gyerekkori nyaralások Keresztéknél, és az az ominózus borsófejtés amikor repültem székestül tál borsóstul. :) jó volt kicsit kimozdulni, jó volt a szabadban és jó volt vezetni is.
Persze azóta hazaértünk, minden visszatért a régi kerékvágásba. A szokásos séta, hinta, kifli és a tornák meg minden. A hétvégén ünnepelünk, mert I. 'most múlik pontosan', M. pedig most lesz szülinapos. Szóval bulizunk!! Ehhez kis zenei aláfestés, a Csík féle, nem a Quimbys, mert nekem ez még az eredetinél is jobban tetszik. És ehhez még egy kis csemege mindenkinek, de különös tekintettel egy kisstibi rajongó irodalmárnak aki bogárnak nevezi magát. Egyébként a szülinap kapcsán M.-t megmutattuk Védő Néninek is, aki elégedett volt, a súlyát leszámítva, ami örök téma nálunk. Most épp a bűvös 8 kg-ot szeretnénk elérni, már hónapok óta. De már épp megszabadultunk a mérleg mumustól egyébként. És az ünneplés és a kalandok folytatásaként jövő héten érkezik a másik Mama, szóval az egyhangú napoknak egyelőre vége! Amúgy rohan az idő és én néha úgy érzem, mintha csak állnék, és körülöttem minden rohanna és elszaladna az élet. Aztán meg biztos csomó mindenről beszámolhatnék, de olyan az agyam mint a szita. I. szerint ez a gyerekkel jár és majd ha visszatérek egyszer a dolgos hétköznapokba, mármint munkába járok mint minden rendes ember, az agyam is visszaáll  néhány hónap után. Hát remélem. mára ennyi, folyt.köv.

2012. április 25., szerda

bicaj-tor-túra

Szeretek vonatozni. De azt is szeretem, ha elindulok valahová, akkor oda érek emberi idő alatt, időben. Ha vonatra szállok, mindig eszembe jutnak a 'boldog békeidők' amikor még gyakrabban vonatoztam. Amikor Bajára kezdtem járni, idestova 15 éve már, az egyik érv ami a vonat mellett szólt, hogy rövidebb a menetidő mint a busszal. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán és sok minden változott. Nem vagyok kollégista, sem egyedülálló, nem ingázom sem Szekszárd-Baja sem Budapest-Szekszárd-Baja között. És nem utazom már Debrecenbe sem. De haladtunk a korral, ennek megfelelően a menetidő nem csökkent, hanem nőtt. Emlékszem még, hogy annak idején, mikor még Kishúgomhoz ruccantam fel Budapestre, vagy valami más okból, még jártak sebesvonatok Bajáról Budapestre, sőt olyan is volt, ami megállt Budatétényben, ami akkor is jó volt és most is nagyon jó lenne. De ha nem állna meg, csak Kelenföldön, az is mennyei lenne. Átszállás nélkül! Igaz, félúton az ellenvonatok - azt hiszem így nevezik őket - bevárták egymást és mozdonyt cseréltek, ami eltartott vagy fél órát is néha, de nem kellett le-fel cuccolni és mondjuk most is ácsoroghatsz ennyit a csatlakozásra várva a peronon.
Hogy mindez miért jutott most eszembe? Mert elzakatoltam Szekszárd érintésével Bajára, majd visszafelé felszedtem a biciklim is, ami Szekszárdon parkolt, tulajdonképp már évek óta. Hogy mindezt miért? Hát mert hiába megyünk családostul kocsival, mellém, I. és M. mellé a bicaj már nem fér be. A benzin nagyon drága és a vonaton lehet kerékpárt szállítani. Az előnyök és hátrányok figyelembe vételével ez tűnt a legjobb megoldásnak, a rendes menetidőt számolva, ami nem kevesebb 4 és fél óránál. Ez annak idején legalább egy órával kevesebb volt. Ezzel szemben,
- az előre lefixált találkozó csúszott kb 2 órával
- így a tervezett útiterv borult
- a vonatok menetrend szerint is állnak 10-20-30 perceket egyes megállókban
- a vonatok késnek, amelyik nem, az útközben robban le.
- mindezt összevetve a vonaton ülve - míg a vonat áll egy állomáson - , vagy csatlakozásra várva másfél órát várakoztam - Ezzel eleve hosszabb a menetidő
- nem számítva, hogy a bicajt menet közben vettem fel - hála a várakozási időnek ez kényelmesen megtörténhetett - kettő átszállással értem célba ez az ideális nullához képest és a reálisnak tűnő 1-hez képest is több, pláne kerékpárral.
- hozzátéve a vonat lerobbanását, az indulásra várakozást, még egy átszállást és még közel 1 óra késést jelent. vagyis, 170 Km kb. 5 és fél óra alatt barátok közt is nagyon sok. Főleg, ha még emlékszel, hogy 3 és fél alatt is meg lehet járni, illetve ha eszedbe jut, hogy Debrecenbe eljutottál 7 óra alatt 2 átszállással.

Szóval kicsit sok volt most nekem ez a vonatozás, pláne, mikor szembesültem vele, hogy vasárnap este nincs  jegypénztár egy megyeszékhely vasútállomásán. A régi szép időkben sorok kígyóztak vasárnap este a pénztárnál, kollégisták, vidéken dolgozók, akik szüleiket látogatták, vagy éppen csak kirándultak. Azt gondolnám, ilyenkor többen vesznek jegyet, mint egy átlag hétköznap, mert aki ninden nap utazik, az bérlettel jár?
Azért küldök nektek egy igazi vasutas nótát

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy el lehet jutni Bajára vonattal, átszállás nélkül, 3 óra alatt is. Van talán 2 ilyen járat naponta. Szerintem lehetne több is.

Na de végül is az utazásomról még annyit, hogy
- majdnem bőgtem, hogy itthon kellett hagyni I.-t és M-t. nagyon hiányoztak, és gondolom én is nekik
- nagyon szeretek Baján, csak az a kár hogy mostanában ha megyek mindig rohanás van és pont az vész el amitől annyira jó ott lenni. A nyugalom.
- az ügyek, amik miatt mentem, elintéződtek, tehát siker.
- a bicaj végre megérkezett, vagyis megint siker. Mostantól akár bringázhatnék is a munkába, bár egyelőre ez nem aktuális :)

2012. április 16., hétfő

húsvét és egyebek

Mik is történtek előző bejegyzésem óta? M. 10 hónapos lett, azóta túl vagyunk a húsvéton, sőt már eltelt egy hét azóta. Hűű, hogy rohan az időő! Utaztunk megint, most a másik nagymamát látogattuk meg. Nála nincsenek cicák, sem kutyusok, de azért volt pár érdekes játék M. számára is. Például a napelemes billegő virág, vagy a labda. Nagyon tetszett. És a húsvéti menü is ízlett. Leginkább a sonka :)
M. egyébként nagyon izgága volt, aludni nagyon nem akart,  - ennek erőteljesen hangot is adott: 'ajajajajjjj jajajjjjajajjj1 - az utazóágyban forgolódott, éjszaka is nyöszörgött és dobálta magát. Gondoltuk, hogy talán amiatt, hogy nem a megszokott helyén van, de azóta kiderült, itthon sem adta alább a pörgésből. Bál nagyon nyugtalanul aludt, azért az éjszakákat végigaludta, bár biztos jobban el is fáradt, mert itthon nem alussza végig az éjszakát, viszont reggel ettől függetlenül korán kel. Szóval aktívan telnek a napjaink.
Voltunk kereszt-szüleimnél, unokatestvérekkel találkoztunk. Szinte mint régen, akkor is a húsvétokat általában ott töltöttünk anyukám szülőfalujában. Én hosszú évek óta újra locsoltam is. M.-et első húsvétján illett meglocsolnom. És így mindenki mást is meglocsoltam.
Azután voltunk M.el szemészeten is. Mivel I. és én is szemüveges, javasolták hogy nézessük meg M. szemét. nem mintha bármit is tudnának vele tenni, úgy tűnik, nem rövidlátó, reméljük más problémája sem lesz.
I. szabadságot vett ki a hétre, így miután hazajöttünk, hármasban töltöttük a hét további napjait. Jaj, nagyon kellemes így lenni.
Szóval az elmúlt héten nagyon sok újdonságot tanultunk. M. egyre mozgékonyabb, nem csak napközben de éjszaka is. Bár csecsemő kora óta mindig hason alszik, mostanában mire felébred mindig a hátán fekszik. Van hogy álmában megfordul és háton alszik tovább. Napközben jön megy, kúszik, mászik, mindenen keresztül. Sőt, megtanult tapsikolni is, ha elkezdjük mondani a süti süti-t, vagy tapsit mondunk, üti össze a tenyerét. És imád hason fekve táncolni. Megállíthatatlan.
És nem csak mozgékony, de egyre beszédesebb is. Nem csak panaszkodni tud egyre változatosabban, de egyre többet magyaráz. Igaz, hogy mindent ami mozog cicának nevez, de akkor is. És például kukucskálni is szeret, és mondja hogy kakok, kuka, kuk és hasonlók. Nagyon cuki.
És ma megint hétfő van. I. dolgozni megy és maradunk itthon kettesben M.-el. M. utálja a hétfőket. :(

2012. április 2., hétfő

cica

A hosszú hétvége után egy hosszú hét következett, majd egy normál hosszúságú. Csupa egyforma nap, azt az egy vasárnapot leszámítva, ami épp csak arra volt elég, hogy kicsit együtt legyünk. És végre elérkezett egy normál hétvége. Persze mondhatjátok, hogy nekem aztán minden nap olyan mint egy hétvége, ami részben igaz is. Nem járok dolgozni. Azért itthon tartani a frontot sem mindig könnyű, bár örömteli. Azért én is fellélegzem kicsit, ha I. itthon van és ő is figyel M.re. Másrészt nagyon jó hármasban tölteni az időt. Ezt a normál hétvégét azzal töltöttük, hogy megpróbáltuk behozni a lemaradásunkat, ami a háztartást illeti. Mostunk folyamatosan, mert a szárítónk beadta a kulcsot, és mire sikerült pótolni, addigra felgyűlt a mosatlan. És takarítottunk, amit nagyon nem lehet hét közben, mert egyrészt M.-et nem nagyon lehet őrizet nélkül hagyni, másrészt a porszívótól időnként sokkot kap. Az őrizetről pedig csak annyit, hogy ha valamit meglát, azonnal oda kúszik, és nem tágít amíg meg nem szerzi. Legyen szó az asztal alatt futó kábelekről, a konnektorról, vasalóról, vagy épp az asztalról lelógó tárgyakról és persze a szárítóról. Már a küszöb sem akadály, kimászott a szobából az előszobába és innentől kezdve egy pillanat alatt elérhetők további potenciális veszélyhordozók is.
Egyébként a nagyszülőknél tett utolsó látogatásunk óta a cica lett a sztár. Eddig találgathattunk, meg álmodozhattunk, hogy M. első szava vajon anya, vagy apa lesz. Mostanra  szinte biztos, hogy a cica lesz az első szavunk. Bár legjobb lenne egy élő, szaladgáló kiscica, de éppen elég ebbe a lakásba M.cica aki szaladgál. Van viszont cica képen és cica plüssállat, ami hasonlóképpen felkelti M. érdeklődését. Bár itt a lakótelepen is vannak cicák, meg kutyák is, azokat távolról csodáljuk. Jobban felkeltik M. érdeklődését mint a kisbabák, pedig azoktól is teljesen belelkesedik. Sétáink során egyre több mindenkivel találkozunk, azért még mindig előfordul hogy hiszti van, ha valaki bekukucskál a babkocsiba. Távolról persze nagyon érdekes a jövés menés. és M. integet boldog boldogtalanak... csak nehogy túl közel jöjjön.
Volt közben más élményünk is. Hajvágás volt, én örültem neki, M. már kevésbé, ugyanis az ő haját is levágtuk. Nem ollóval, géppel. Márpedig a gép zúg, búg, és a gépek félelmetesek.
Nálunk a tavasz az ünnepekről szól. Főleg a március név- és születésnapokkal van teletűzdelve, de jut belőle azért áprilisra is. M. névnapjára dobozt kapott. Építőkockák vannak benne. De a kockákhoz még fel kell nőnie, egyelőre a doboz is nagyon jól leköti. :) És persze közeledik a húsvét is. Egyelőre ennyi. Cicapuszik mindenkinek

2012. március 22., csütörtök

hosszú

Túl vagyunk az idei év első hosszú hétvégéjén, amit arra használtunk ki, hogy meglátogassuk a nagyszülőket. Karácsony óta nem voltunk náluk. Azóta M. nagyon sokat nőtt, változott, és hát az 'új' emberek és helyek kissé megriasztják. Kissé félve indultunk el, mert karácsony óta az autóban sem ült talán, és a nagyszülőket sem látta. Ennek ellenére minden gond nélkül lezajlott az utazás és a megérkezés, bár M. időnként megszeppent, és kereste a biztonságot jelentő Anyát/Apát. Szerintem mindannyiunknak jót tett egy kis kimozdulás. A szokásos finom ételek és az elmaradhatatlan turi túra mellett nagyokat sétáltunk M.-val. Számtalan élménybe volt részünk, és meggyőződésem, hogy M.-nak több élményben volt része a falusi környezetben, mint itt a városban a lakótelepen. A panelrengeteg mellett mindenféle házak, emberek, állatok vették körül.  Na jó nem volt akkora nyüzsi, mint itt egy bevásárlóközpontban, de ez szerintem nem is baj. Találkozott kisbabával is és nagyon barátkozós volt, ami jó jel szerintem. Imádta Mamát, Tatát és a cicákat. Jókat evett, még a bébiétel is jobban csúszott, bár a felnőttes ételek (pl. szalonna) még annál is jobban.
I-vel kettesben is ki tudtunk mozdulni egy-két órára, addig a mama vigyázott M.-re. Jó volt. A múltkor jöttünk rá, mikor a másik nagymama járt nálunk, hogy mennyire rég volt, hogy ketten bárhová is el tudtunk volna menni. Nem mintha olyan csavargósak lennénk, de azért jó elmenni vásárolni is úgy kicsit, hogy nem M.-ra kell figyelni, még ha hiányérzeted is van, mintha egy testrészed hagytad volna otthon.
Vezetni is volt alkalmam kicsit, sőt közúti ellenőrzésen is átestem, először, mióta jogosítványom van és vezetek.
A hosszú hétvége után most egy hosszú hét következik, I. hat napot dolgozik, mi pedig maradtunk itthon kettesben M.val. I. épphogy itthon lesz egy napot és máris egy új hét kezdődik :(