A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 10., vasárnap

Hajnali énektől a kék tűzesőig

Megismerkedésem I-vel a hajnali ének hangulatában zajlott. Mondhatnám, az est indulója volt ez a dal. Most figyeltem fel egy másik nótára, a kék tűzesőre. Hallottam már párszor, de most először hallottam a szövegét igazán. Ahogy annak idején a hajnali éneket, ugy most ezt is nagyon találónak, szívemből szólónak érzem. S vajon mi a közös a két dalban - azon túl persze, mindkettő I-t juttatja eszembe? Az elsőt Hell István írta Szergej Jeszenyin emlékére, a másodikat pedig maga Jeszenyin. Mondjátok csak barátaim, csak én nem hallottam róla sosem?

Álljon hát itt a dal írásban,

A KÉK TŰZESŐ

A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.

Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.

Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!

Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.

Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

WEÖRES SÁNDOR


és hangban, nem szélkiáltós és nem is Kalákás előadásban, hanem ahogy Kiss Tibor a +Csík Zenekar  kíséretében előadja.
Tőle hallva még valami plusz jelentéssel telik meg a dal nekem.
Olvasd és hallgasd, minden további megjegyzés felesleges. 

2009. május 12., kedd

felpörögve

felpörögtem mostanában. Ne persze ez a blogomon nem látszik. Naná hogy a többin sem. Igazából az események pörögnék én pedig igyekszem sodródni velük. Na jó, azért nem hagyom magam, felvettem a kesztyűt és belehúztam. Megmutatom éna világnak, hogf ynem olyna könnyű engem leírni. Persze ez azt jelenti, hogy pár kökemény hét van a hátam mögött. Mondd nyugodtan, azért annál régebben írtam. Na ja. MAjd bepótolom ezt is egyszer. No és előttem is áll mág néhány hét, de most kicsit fellélegeztem. Látom a végét és úgy tűnik, hogy amivel nagyon kell, azzal végeztem, végezni fogok. Nem gondoltam volna ezt még néhány hete. Amúgy is komoly dolgokon jár az eszem, de ezt most még nem árulhatom el. Ha tetszik, babonából, ha tetszik azért mert még én sem tudom mi lesz. Persze ez a pörgés azért megviselt, néha erőmön felül vagy inkább annak a határán voltam, de ezt sem éreztem. Mindenre van doppingszer és higyjétek el, teljesen legális :) No de biztos sokmindent hanyagoltam is ezekben az időkben és még hanyagolnom is kell kis ideig - és most elsősorban nem a blogolásra értem. Nézzétek ezt el nekem, jó? Egy verssel próbálom ezt magyarázni, bár biztos nem úgy értitek ahogy én:

József Attila

Vidám és jó volt s tán konok,
ha bántották vélt igazában.
Szeretett enni s egyben másban
istenhez is hasonlitott.
Egy zsidó orvostól kapott
kabátot és a rokonok
úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam.
A görög-keleti vallásban
nyugalmat nem lelt, csak papot -
országos volt a pusztulásban,

no de hát ne búsuljatok.
1928 eleje