A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vezetés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vezetés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 19., csütörtök

nyaralás első hét

I. két hét szabadságot vett ki és mielőtt még útra keltünk volna rápihentünk egy napot. Nagyon kellett neki, mert eléggé fáradt volt, és nekünk is, hogy kicsit hármasban lehettünk. Reggel a szokás szerinti ébredés készülődés, indulás. M. korán ébredt, ezt kihasználva mire az idő igazán felforrósodott, már a mamánál voltunk. A cicás mamánál. Nála kezdtünk, mert a családi ház, az udvar ígéretesnek tűnt a panel szauna után. Így is lett, bár ott sem volt kimondottan hűvös. És végre M. sem esett kétségbe mikor meglátta a mamát... A szokásos programok mellett, úgy mint nagynénik és turik, voltak extra programok is. Kirándulás tatával a kórházba, vásárlás a nagybevásárlóban, és a háztáji tennivalókból is akadt bőven a nyár hevében. Ezzel együtt valóban nyaraltunk. Kirándultunk, tettünk egy kudarcba fulladt kirándulást Szarvason, és strandra jártunk Gyopárosfürdőre. M. első találkozása a gyermekmedencével ugyan sikítással végződött, de a második próba annyira jól sikerült, hogy ki sem akart szállni. Megérte az úszógumit is kerülgetni napokig a lakásban, bár hamar rájött, hogy jobb a kezünkben pancsolni mint az úszógumiban. Igazi pancsoló kislány lett M. Itt egy kis zenei aláfestés:
 Ráadásul otthon, a kertben volt cica is, és lehetett dézsában fürdeni meg hintázni is. Szuper jó volt. M. új szokásokat vett fel és nagyon sokat fejlődött. Azért bemutatta a rosszabb oldalát is a mamáéknak :) De nagyon élvezte a pikniket a kertben, a kutyát, a cicákat és a többi sok állatot. Bár kisebb sokkot kapott, amikor meglátta mama vérengzését az udvaron. Csirkét vágott, és ezt M. is látta. Na de aki a csirkepörit szereti...
I. és M. találkoztak a barátnőikkel is, én vezettem sokat, bár nem túl hosszú távon, de szinte minden nap kicsit. Úgy érzem jót tett, de ezt az utasaim biztos jobban meg tudják ítélni. Jó volt a szabad levegőn és még a munkát is élveztem. Ez történt.

2012. március 22., csütörtök

hosszú

Túl vagyunk az idei év első hosszú hétvégéjén, amit arra használtunk ki, hogy meglátogassuk a nagyszülőket. Karácsony óta nem voltunk náluk. Azóta M. nagyon sokat nőtt, változott, és hát az 'új' emberek és helyek kissé megriasztják. Kissé félve indultunk el, mert karácsony óta az autóban sem ült talán, és a nagyszülőket sem látta. Ennek ellenére minden gond nélkül lezajlott az utazás és a megérkezés, bár M. időnként megszeppent, és kereste a biztonságot jelentő Anyát/Apát. Szerintem mindannyiunknak jót tett egy kis kimozdulás. A szokásos finom ételek és az elmaradhatatlan turi túra mellett nagyokat sétáltunk M.-val. Számtalan élménybe volt részünk, és meggyőződésem, hogy M.-nak több élményben volt része a falusi környezetben, mint itt a városban a lakótelepen. A panelrengeteg mellett mindenféle házak, emberek, állatok vették körül.  Na jó nem volt akkora nyüzsi, mint itt egy bevásárlóközpontban, de ez szerintem nem is baj. Találkozott kisbabával is és nagyon barátkozós volt, ami jó jel szerintem. Imádta Mamát, Tatát és a cicákat. Jókat evett, még a bébiétel is jobban csúszott, bár a felnőttes ételek (pl. szalonna) még annál is jobban.
I-vel kettesben is ki tudtunk mozdulni egy-két órára, addig a mama vigyázott M.-re. Jó volt. A múltkor jöttünk rá, mikor a másik nagymama járt nálunk, hogy mennyire rég volt, hogy ketten bárhová is el tudtunk volna menni. Nem mintha olyan csavargósak lennénk, de azért jó elmenni vásárolni is úgy kicsit, hogy nem M.-ra kell figyelni, még ha hiányérzeted is van, mintha egy testrészed hagytad volna otthon.
Vezetni is volt alkalmam kicsit, sőt közúti ellenőrzésen is átestem, először, mióta jogosítványom van és vezetek.
A hosszú hétvége után most egy hosszú hét következik, I. hat napot dolgozik, mi pedig maradtunk itthon kettesben M.val. I. épphogy itthon lesz egy napot és máris egy új hét kezdődik :(

2011. március 30., szerda

projektek

ideje már egy gyors helyzetjelentésnek. Megint egy hónap is letelt már az előző bejegyzésem óta. Hűűű, Hogy repül az idő! Mi is történt azóta? Voltunk 'vendégségben'  a családnál. Szülők, unokatestvérek, keresztszülők, nagy- és kisnénik látogatása már időszerű volt, mert vannak akikkel évek óta nem találkoztunk és mióta M.-t várjuk, több okból is illendő és fontos a látogatás, meg a kapcsolattartás. El is láttak bennünket mindenfélékkel, főleg M.-t. Örült is ám neki, szerintem ha lett volna helye még ugrándozott is volna a pocakban. De annyira nagy helye nincs azért. De valahogy soha sem elégedett, én ezt nem is értem. Hetek óta babkocsi lázban ég - és persze mi is - csak mi türelmesebbek vagyunk :) volt disznóvágás, amiről I. betegsége miatt végül is lemaradtunk, azért az utómunkálatokból igyekeztem kivenni a részem. Vezettem is megint, nyár vége, ősz eleje óta először. Már azt hittem, mindent elfelejtettem, de nem ám! de jó is volt. Aztán voltak nekünk is vendégeink, Nikker N. Nagy és a Bogár a holdról :) izgis volt. Most hétvégén Anyu jön látogatóba, lesz ünneplés meg csavargás biztos. Erről mjad legközelebb beszámolok.

Amúgy most mindenféle projektekben vagyok/vagyunk.
első -  Maszat - projekt. Igaziból önműködő projekt, mert jól el van, szépen növekszik, néha I. agyára megy, minden úgy van ahogy lennie kell. Mi pedig készülünk a fogadására, anyán keresztül ellát bennünket már most utasításokkal és jótanácsokkal. Ha ilyen lesz mikor kibújik és öntudatra ébred, akkor makacs, önfejű és akaratos lesz. De majd odafigyelünk hogy azért jól viselkedjen. Vele kapcsolatban éppen folyamatban van a babkocsi ügylet, de erről majd ha túl leszünk rajta.
második - házasság - projekt. Ez is jól halad. Szerintem az ismerősök és családtagok többsége azt hitte csak vicc, hogy a célunk, hogy hárman legyünk a fényképen. Úgy értve, hogy Anya azaz menyasszony, Apa azaz vőlegény és M. Anya pocakjában. Úgy tűnik, ez is összejön hamarosan - aki tud számolni, gondolhatja hogy nem sok idő van már M. érkezéséig -  már a bürokrácia ködös és kanyargós ösvénéyére léptünk, de erről többet nem árulhatok el. Még lehet hogy eltévedünk :) húúú furcsa ám azért leírni hogy menyasszony meg vőlegény. Ehhez képest az anya meg apa bakfitty.
harmadik - szám.tech - projekt. Informatikus vagyok vagy sem - a szó szoros értelmében egyébként nem - nagy fába vágtam a fejszét. Új gép, új élet, mondhatnánk, mostantól linuxul tanulok. Voltak kezdeti nehézségek, bár igaziból nem is szoftveres hanem hardveres probléma okozta.Én még kicsit BASIC kel meg DOSsal kezdtem a pályafutásom és PASCAL is volt közben, szóval ez a parancsokat adok dolog ismerős és bizonyos értelemben izgalmas is. De persze kihívás egy új rendszerrel ismerkedni.
Egy hét szenvedés után egy apró beállítás és minden sínen van. Emiatt a többi otthoni szám.tech projekt csúszik kicsit, de mostantól újult erővel és jobb technikai háttérrel vetem bele magam. Hajlamos vagyok elveszni ezekben a telepítős beállítós részletekben, de a cél mindig az, hogy a céljaimnak megfelelően alakítsam ki a dolgokat, végül is olyan ez, mint egy lakást berendezni. ha nincs rend és nem praktikus az elrendezés, akkor nem lehet hatékonyan tevékenykedni. Lényeg a lényeg, hogy bármennyire is szeretek ilyenekkel bíbelődni,. azt még jobban szeretem, ha kész és végre azt tudom vele csinálni amire való. Dolgozni. De ez az egy hét azért engem is kicsinált. Kezdtem elveszíteni a türelmem és azon voltam hogy hagyom az egészet úgy, ahogy eredetileg volt, csak a munka egy részéhez kellett még a jól bevált win. is. NNa mindegy. Szerintem I. is kezdte már elveszíteni a türelmét, bár ő is biztatott, meg minden, de a végére szerintem nagyon unta, de nem vallotta volna be. Ezt most jó részletesen kifejtettem, ugye?

további projektek - munkahely - erről egyrészt máshol már beszámoltam, másrészt nagyon nincs változás, halad a munka ezerrel és most van látszatja is, szóval elégedett vagyok. Ennyi.

Legyetek jók és vidámak. Süt a nap, tavasz van.

2010. július 12., hétfő

szabadság

Hát ezt is megértük. Bár nehezen, de sikerült egy egész hétre szabadságra mennem. Szükség is volt rá, mert az elmúlt közel egy évben 1,5-2 munkahelyen dolgozni úgy hogy a kettő között 170 km van azért akárhogy is nézve húzós. Ráadásul szabadság se sok van a jelenlegi helyemen tehát kicsit rá kellett dolgozni hogy ez összejöjjön. Na de ne is siránkozzunk, lényeg hogy egy teljes hét, mi több 9 nap munka nélkül azért nagyon jól jött most.
Mi is történt a hosszú szabadság alatt? Nem mondhatom hogy önfeledt pihenéssel telt, mindenesetre kikapcsolódás és némi lustálkodás is belefért. Bejártuk a fél országot kocsival, meglátogattuk I szüleit és az enyémet, mindeközben érintve Budapestet és Baját is. Bő 700 kilcsi, ebből kb 70-et én vezettem (két részletben). És egész jól ment. Ahhoz képest, hogy hónapok óta nem is ültem volánnál és eddig ez volt a legtöbb amit egyhuzamban vezettem. Leszámítva persze azt az időt amit mg az oktatóm mellett produkáltam. Az utazás szüneteiben boldogítottuk kis családunkat és ők bennünket :), szokás szerint megdobtuk a szénási turi forgalmát, nagyokat ettünk és aludtunk. Feltérképeztük Szénás és Baja után a szekszárdi turkálókat is. Napoztunk a sugóparton (én fürödtem is), ettünk bucit, limonádéztunk a halászparton ahogy illik, szóval megmutattuk magunkat a városnak. Tulajdonképpen az egy bajai nap volt olyan igazi nyaralós, bár a többi is nagyon jól alakult. Nyertünk lottón (na nem az ötöst) és sorozatban vesztettem sakkban. Mi is volt még??? hmm nem is tudom. Csupacsupa élmény. Most visszatértem a munkához, bár még nincs meg a kellő lendület, de az is lesz hamar, érlelődnek a világmegváltó tervek. A könyvtárban egyedül vagyok egész júliusban, így tudok majd még blogolni is tán. De azért várom már a folytatást, mármint a szabadságos folytatást, mert nagyon jó lenne elvonulni a világtól kicsit és csak magunkkal foglalkozni... na meg a világmegváltó terveinkkel. De erről még nem beszélünk ;) ha tetszik babonából, ha nem, akkor mert titkos.

2009. szeptember 13., vasárnap

éjjel álmomban

Álmomban vezettem az éjjel. Tolattam, de rosszul vettem az ívet és vészesen közeledtem egy kerítés oszlophoz. Meg kellett volna állnom, de nem találtam a féket. A kocsi végül megállt, de a féket akkor sem találtam. Hát ennyi. Az életben azért megtaláltam volna, bár akkor is előfordul, hogy nem jól fordulok. Pedig a tolatás jól megy. Szerintem.
Az egész egy tanyán történt. Egy szőlős tanyán, mint amilyenek Szeki környékén a domboldalakon vannak. A elmúlt pár éjjel álmomban itt jártam. Mit jelenthet ez? A tanyán nem egyedül laktam ám, hanem I-vel. Ezen jár az agyam reggel óta. Eszembe is jutott gyorsan a Kispál dal:


Hát ennyi.

2009. augusztus 31., hétfő

vezetés

Gyakoroltam tegnap a vezetést. Vagy inkább csak gyakoroltam volna? Van itt I-hez közel egy nagy bevásáróközpont hatalmas parkolóval. A bevásárlóközpont mellett egy TV stúdió épülete áll. Van egy parkoló is a stúdió mellett, ami hétközbnap napközben is szinte üresen áll. Ideális hely egy tanuló vezetőnek, hogy ugyan nem teljesen szabályosan, de mások veszélyeztetése nélkül gyakoroljon kicsit. Ez többeknek is eszébe jutott, rajtunk kívül voltak még ott páran hasonló céllal. Nem is lett volna semmi gond, de a stúdió éber biztonsági őre kiszúrt bennünket. A stúdiónál felszerelt rendőrségi kamerákra na meg a parkoló nem rendeltetésszerű használatára hivatkozva mindenkit elhajtott. Kicsit beparáztam. Na nem a vezetéstől, sokkal inkább attól, hogy rendőrség jön, I jogsiját elveszik, engem eltiltanak a vezetéstől, mielőtt még jogosítványt szereznék. Rossz érzés. Lehet hogy nem volt igaza, de az ilyenektől mindig begörcsölök. No mindegy. Az éber biztonságiőrnek küldöm a következő számot: Kispál és a Borz: Szeretkezni voltam.


A klip sajnos nem kispálos, nézzétek ezt elnekem. Mindenesetre ma is megyek vezetni, de ma oktatóval rutinpályára. Kíváncsi leszek mit szól a storyhoz :)
Más. Ma reggel beleszippantottam és megéreztem az ősz szagát...

2009. augusztus 28., péntek

itt van az ősz

Nos, eljött a nyár vége. Nem is írtam semmit hónapok óta. Közeledik az ősz és egyre gyűlnek a gondolatok, a világmegváltó tervek meg amik még ilyenkor szoktak. Nem volt unalmads és egyhangú a nyaram. Utaztam sokat, nyaraltam, dolgoztam, tanultam. Volt halászléfőző Baján, volt EFOTT, bár csak érintőleg. Volt családlátogatás és volt édeskettes. Volt együttélés is. Jó volt, jó lecke volt. Ha néha kicsit nehéz is, akkor is élveztem. Volt Budapest, próbáltam hozzászokni, megismerni, megbarátkozni vele. Nem mondom, hogy teljesen sikerült. Jártam KRESZ meg EÜ tanfolyamra, sikeres vizsgákat tettem és már vezetek, igaz, még csak oktató mellett, biztonságos zárt pályán. De haladok és eddig sikeresen vettem az akadályokat. Hamarosan vissza kell térnem Bajára, a napi rutinhoz, a feladatokhoz. Kicsit elszomorít, ugyanakkor várakozással tölt el. És mindennél jobban kell a terveimre koncentrálnom, ha fejlődni, továbblépni, boldogulni szeretnék. Persze tudom, már annyiszor megfogadtam, hogy többet és jobban csinálom....