2015. október 4., vasárnap

Munkálatok - a költözés előtt

lomi
M. is kivette a
részét a munkából
Megkezdődtek a munkálatok a háznál. A mesterekkel párhuzamosan mi is végeztük, amit tudtunk. Néha úgy tűnt, soha nem lesz kész semmi. Reménytelennek és kilátástalannak tűnt a harcunk a lomokkal.

Pedig az idő sürgetett, mert a vevőink adtak ugyan némi haladékot, de a határidő rohamosan közeledett.

Így, amíg a háznál is rengeteg tennivaló volt, addig a lakásban is hozzá kellett fogni a csomagoláshoz.

A csúcs a költözés előtti napokban következett, szerdán levonult a mester, csütörtökön még gyorsan leraktuk a parkettát az utolsó szobában, pénteken csomagoltunk és szombaton költöztünk.

Rengeteg holmink volt, a költöztetők is meglepődtek, hogy fértünk el a lakásban. Mikor a házat meglátták, azt mondták, nem fog beférni ennyi cucc. Mondjuk a kanapé nem is fért be az ajtón, sem a fagyasztó a kamrába. De végül minden megoldódott.

Ezzel persze a munkálatok nem fejeződtek be, de a folytatásról majd talán egy következő bejegyzésben.

Posted via Blogaway

2015. szeptember 26., szombat

Lak

Az elmúlt hónapokra visszatekintő sorozat következő száma következik.

Miután szinte biztosnak tűnt, hogy sikerült megvenni a házat - és végül a kulcsokat is megkaptuk - hirdetni kezdtük a lakást is. Közben próbáltuk a házat lakhatóvá tenni. Jöttek a mesterek, méricskéltek, kalkuláltak, és persze mi is kalkuláltunk. Számolgattuk, vajon mire lesz elég pénzünk, és közben igyekeztünk magunk megoldani amit csak lehet.

Jöttek az érdeklődők is, a lakásra és viszonylag hamar találtunk vevőket. Jó időben voltunk jó helyen. Sikerült meglovagolni az ingatlanpiaci hullámot, bár egyesek szerint még lovagolhattunk volna kicsit rajta. Én összességében elégedett vagyok. Főként, mert emberileg is "jó üzletet" kötöttünk. És ez az, amit pénzben nem lehet kifejezni, mégis tudod, hogy megérte.



Készültünk búcsút venni Budatéténytől és próbáltuk megismerni Budafokot.


Folyt. köv...

2015. szeptember 10., csütörtök

Házas

Az elmúlt hónapokra visszatekintve a beszámolót ezzel kell kezdenem.

Kívánság

Évek óta nézelődünk, keresgélünk. Mármint házat kerestünk, kertes házat.  Mint azt már biztosan említettem, M. születésnapi kívánsága egy kertes ház volt, ahová meghívhat mindenkit a szülinapján - kerti partira. Így, ha teljesíteni akartuk kívánságát, nagyon szorított az idő.

Próbatétel

De valahogy a lehetőségeink, az elvárásaink és a kínálat nehezen volt össze egyeztethető. De azért kitartottunk, hol kisebb, hol nagyobb lelkesedéssel és aktivitással. I. miután már az összes eladó ingatlant ismerte a kerületben és nem nagyon talált megfelelőt, amit nagyjából még is tudnánk fizetni, végső elkeseredésében kiválasztott négy ingatlant a "futottak még" kategóriából. Ebből kettőt kilőttünk, maradékot meg akartuk nézni, de az egyiknél le is mondták a találkozót, mondván, hogy elkelt. Persze azóta is eladó. Maradt egy, amit meg is néztünk, és bár nem voltunk teljesen meggyőződve róla, hogy az a mi házunk. Nem szerettünk bele. Egyikünk sem. Nekem kiábrándító volt a ház - bár a vadregényes kert tetszett. M. véleménye szerint "koszimoszi" volt. I. pedig már az utca nevén fennakadt, de mégsem hagyta nyugodni a gondolat. Ráadásul a környék is ismeretlen volt számunkra. Korábban eszünkbe sem jutott arrafelé nézelődni.

Fordulat

De most I. volt, aki racionálisan gondolkodott. Elkezdett alkudni a házra, mondván, hogy el fog kelni hamar. Volt is rá más érdeklődő, de végül mi lettünk a befutók. Olyan áron, ami még vállalható volt, feltételezve, hogy a lakást is jó áron tudjuk eladni. Fejest ugrottunk, sok bizonytalan tényező ellenére.

Na de ahogy I. szokta mondani,
"kockázat nélkül nincs győzelem".

Jutalom

Lényeg a lényeg, kertes ház lett M. szülinapjára, kerti parti is volt már azóta, de még M. szülinapi zsúrjával adósak vagyunk. Azt kívánom, minden kívánsága így teljesüljön az életben.

2015. szeptember 3., csütörtök

Tavasztól őszig

Hiányoztam?

Azoknak, akik már türelmetlenül várják, hogy végre pötyögjek valamit az elmúlt közel fél év eseményeiről, jelzem, hogy már nem kell sokáig várniuk. Azok pedig, akik eddig sem hiányoltak, ezután sem fog feltűnni, hogy visszatértem.

Itt vagyok!

Ez még csak egy beköszönő üzenet, valaminek a megelőlegezése, de kezdem összefésülni a gondolataimat, szedegetem az emlékmorzsákat és ígérem, igyekszem részletesen beszámolni mindenről.

Hol is hagytuk abba?

Ami azt illeti, M betegsége csak a hab volt a tortán, ami fejjel lefelé landolt. Nem azért nem írtam, mert nem lett volna miről - éppen ellenkezőleg...

2015. május 8., péntek

Csőstül jön az áldás furtonfurt

...ahogy azt Ürge mondta volt a Micimackó egy részében. Nem elég, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, ami sok sok idegeskedéssel, és nem kevesebb idő, energia és mi több anyagi ráfordítással jár, beütött a mennykő - M is beteg lett. Olyannyira, hogy kórházba is került szegény egy csúnya állhatatos vírus miatt.

Egy kisgyermek a kórházban, vele ott a szülő, csak mint toldalék. Fontos feltétele az eredményes kezelésnek és a mihamarabbi gyógyulásnak, de technikailag, papíron ő csak ott van. Nem csinál semmit, nem eszik, nem alszik és egyébként sem létezik. A másik szülő meg szaladgál, mint pók a falon, próbálja jobbá tenni szegények napjait a kórtermek fogságában.

Mint tudjuk egy betegség, főleg egy kórházi kezelés sem áll másból, mint idegeskedésből, idő, energia sőt mi több anyagi ráfordításból, miközben az elveszett időből, energiából és anyagi forrásból nemhogy több, de inkább kevesebb marad.

De mindez mellékes ahhoz képest, hogy M. és I. végre kiszabadult és egyre jobban van - reméljük nem lesz visszaesés és nem adja tovább senki senkinek a vírusait, mert az további kiesésekhez és fennakadásokhoz vezethet.