2009. december 16., szerda

számvetés

Az év elején találkoztam pár éves horoszkóppal. Nem szoktam rendszeresen olvasni és általában nem is tulajdonítok neki nagy jelentőséget, de több egymástól független helyen is azt olvastam, hogy a 2009-es év nagy változásokat hozhat.
Közeledik az év vége és ideje számvetést készítenem. Nem szoktam ilyet, de most úgy érzem, van mit összegezni.
Az idei év valóban hozott változásokat, bár a változások még 2008-ban indultak, amikor megismertem I-t. Az idei évben mégis sokminden történt, ami meghatározó a jelenlegi és jövőbeli életem szempontjából.
Tehát mi is történt velem az idén? Kapcsolatom I-vel még szorosabbá vált. Nem mondom, hogy mindigminden felhőtlen volt, de egy biztos, boldog vagyok és szerelmes, mi több, egyre szerelmesebb. Ennek következtében életem egyre jobban hozzá és városához kötődik. Emiatt korábbi életem fokozatosan fel kell adnom.
Mitt tettem az ügy érdekében?
Félig már I-hez költöztem, legalábbis a napi használati tárgyaim, ruháim itt is, ott is megtalálhatók. Ezt Ő néha nehezebben viselte, mint én, de talán kezd hozzászokni. Szoktam, szokom az együttélést. Nekem tetszik.
Munkát kerestem, és találtam. Ezzel megint komoly döntések elé állított az élet. Az új munkahely nem csak lakóhley, munkahely de hivatás váltást is jelent. Emiatt már az idén is két helyen dolgozom, ami kicsit megterhelő azért. Év végére el is kapott valami nyavalya, de talán azt is sikerül legyőzni. Mindeközben vállaltam néhány külön melót, tartottam pár előadást is. Pályáztam és nyertem az egyesülettel. Megtanultam vezetni - bár a vizsgabiztost erről nem sikerült meggyőzni :( MEgismerkedtem I családjával és úgy tűnik, befogadtak.
Ennyi jut eszembe így hirtelen. De akkor Mit nem tettem az idén?
Nem sokat foglalkoztam a családommal, sem a barátaimmal. A munkatársaim is elhanyagoltam. Nem írtam a doktorimat, sőt nyelveket sem tanultam. Nem szerveztem kirándulást sem és nem építettem ki szakmai kapcsolataimat. Blogot se nagyon írtam. A bicajozást is hanyagoltam.
Hogy mik a terveim jövőre? Hát,hogy őszinte legyek, nem nagyon tervezgetek. Szeretnék boldogan élni tovább I-vel, szeretném rendezni az életem... majd látjuk. BUÉK mindenkinek

2009. szeptember 14., hétfő

évnyitó

Halihó! Voltam ma évnyitón. Szerencsére belefértem a csini öltönyömbe :) Érdekes volt. Legalábbis nekem. Mindig az, de most különösen. Főként a díszdiplomások miatt, akik 50-60 éve kezdték meg tanulmányaikat a főiskola falain belül. Miért érdekes ez?
1. 50 éve lett főiskolai szintű a pedagógsképzés.
2. Az akkori hallgatók közül többen tanáraim voltak a főiskolán
3. Az egyik "bácsi" aki a díszdiplomások nevében beszélt és sok érdekeset mondott. Pl. hogy ő mindig tanítónak vallja magát, annak ellenére, hogy tanított már gimnáziumban, sőt a főiskolán is. Én is így vagyok a könyvtárossággal :). Mondott jókat a jövő generációnak is: pl. hogy vigyázzanak, mert Baja fertőző. Aki ide beteszi a lábát, az a szívében kicsit mindig bajai lesz. Ezt érzem is és tapasztalom, mert bárkivel találkozom, és járt már itt, a város nevét hallva felcsillan a szeme és előtörnek belőle a szép, kellmes emlékek.
4. Az évnyitón részt vett néhány BV tiszt is. És nem a hallgatók között! :)

Más. Lesz járda a házunk előtt. Na jó eddig is volt, de csak az egyik oldalon. Most lesz a másikon is. Tök jó. Ma reggel 6 óta csinálják. Szuper. Vagy a gépek zúgását halgatom, vagy a munkásbácsik kiabálását. Mennyei :) Na de most ezt is kizárom és fejest ugrok a komoly melóba.

Szép napot, és mosolyogni tessék!!

2009. szeptember 13., vasárnap

éjjel álmomban

Álmomban vezettem az éjjel. Tolattam, de rosszul vettem az ívet és vészesen közeledtem egy kerítés oszlophoz. Meg kellett volna állnom, de nem találtam a féket. A kocsi végül megállt, de a féket akkor sem találtam. Hát ennyi. Az életben azért megtaláltam volna, bár akkor is előfordul, hogy nem jól fordulok. Pedig a tolatás jól megy. Szerintem.
Az egész egy tanyán történt. Egy szőlős tanyán, mint amilyenek Szeki környékén a domboldalakon vannak. A elmúlt pár éjjel álmomban itt jártam. Mit jelenthet ez? A tanyán nem egyedül laktam ám, hanem I-vel. Ezen jár az agyam reggel óta. Eszembe is jutott gyorsan a Kispál dal:


Hát ennyi.

2009. szeptember 12., szombat

kritikus

Bár korán keltem, elég későn tudtam rávenni magam, hogy kimozduljak. Úgy 10 óra lehetett, mire "kilovagoltam" a városba. tettem egy tiszteletkört, majd irány haza. Nem volt nagy kedvem semmihez. Szívem hölgye nélkül semmi érdekes nincs abban, ha a főutcán korzózom, a kirakatokat bámulom, meg iylenek. És be kellett vallanom, még nem vagyok egészen jól :( De jó uton haladok, jövő hétre meg kell gyógyulni. Ja és fontos hír, idén is lesz autómentes nap, no és
Criticalmass


Baján is. És ami nekem most a legjobb, hogy hétköznap, kedd este. Lesz a szokásos tekerésen és bringaemelésen kívül, az fotókiállítás és filmvetítés.

Ha érdekelnek a részletek, a következő oldalakat ajánlom:
CriticalMass Baja | BIKEBaja
bajaCrewzer NincsPardon

2009. szeptember 11., péntek

újra itthon

Hát eljött az idő. Visszatértem Bajára otthonról itthonra. Mit hoztam magammal? Egy kiadós megfázást. De nem ettől volt igazán nehéz a csomagom. A szívem súlyos nehéz, húz vissza. Még dokibácsinál is voltam, felszerelkeztem antibióval, orrsprével és vitaminokkal, Iszom a pezsitablettákat meg a mézes narancsos teákat és izzadok.
És mit hagytam otthon? I-t és talán egy kevéske bacit is. Ő otthon beteg, én itthon :( Lusta, erőtlen és magányos hétvége elébe nézünk. Én közben hangolódom az új évre, próbálom az időm hasznosan tölteni de legikább csak csapongok összevissza. Megéreztem már az ősz szagát és találkoztam már a rég látott kollegákkal. Jönnek a dolgos hétköznapok. Ja és beregisztráltam a bringázz a munkába kampányra. Tekintettel, hogy a költözés után elég közel került a munkahelyem a lakásomhoz, nem biztos hogy annyira sokat fogok tekerni a melóba, de a székhelyem a régi maradt és oda úgyis menni kell. No majd látjuk. Hát mára ennyi.

2009. augusztus 31., hétfő

vezetés

Gyakoroltam tegnap a vezetést. Vagy inkább csak gyakoroltam volna? Van itt I-hez közel egy nagy bevásáróközpont hatalmas parkolóval. A bevásárlóközpont mellett egy TV stúdió épülete áll. Van egy parkoló is a stúdió mellett, ami hétközbnap napközben is szinte üresen áll. Ideális hely egy tanuló vezetőnek, hogy ugyan nem teljesen szabályosan, de mások veszélyeztetése nélkül gyakoroljon kicsit. Ez többeknek is eszébe jutott, rajtunk kívül voltak még ott páran hasonló céllal. Nem is lett volna semmi gond, de a stúdió éber biztonsági őre kiszúrt bennünket. A stúdiónál felszerelt rendőrségi kamerákra na meg a parkoló nem rendeltetésszerű használatára hivatkozva mindenkit elhajtott. Kicsit beparáztam. Na nem a vezetéstől, sokkal inkább attól, hogy rendőrség jön, I jogsiját elveszik, engem eltiltanak a vezetéstől, mielőtt még jogosítványt szereznék. Rossz érzés. Lehet hogy nem volt igaza, de az ilyenektől mindig begörcsölök. No mindegy. Az éber biztonságiőrnek küldöm a következő számot: Kispál és a Borz: Szeretkezni voltam.


A klip sajnos nem kispálos, nézzétek ezt elnekem. Mindenesetre ma is megyek vezetni, de ma oktatóval rutinpályára. Kíváncsi leszek mit szól a storyhoz :)
Más. Ma reggel beleszippantottam és megéreztem az ősz szagát...

2009. augusztus 29., szombat

szemüveg

Néhány értelmetlennek tűnő tiszteletkör után tegnap végre csináltattam új szemüveget. Jó okom volt rá. Előkeresve a régi papírjaimat, kiderült hogy több mint 3 éve voltam utoljára optikusnál és ugyebár időnként nem árt... Ráadásul csak szemüveggel vezethetek és már a vizsgán is kérhetik a pótszemüveget ami ugye nekem sohe nem volt. Végigjártam több optikát, nagy megdöbbenések árán megtaláltam azt ami a legjobb - főként az árak tekintetében - és tegnap elmentem. A szemem nem romlott, ez jó hír. Különösen jó hír, hogy 3 éve sem kellett dioptriát emelni. Rossz hír, hogy továbbra sincs röntgen szemem és a -7es dioptria vékonyított lencsét igényel. Mindent összevetve, kiválasztva az olcsó keretet, a legolcsóbb lencsét, levonva az aktuális kedvezményeket 50e froncsinál állt meg a keret. Nagyot nyeltem. Belegondolva hogy választhattam volna olyan keretet is ami önmagában eléri vagy meghaladja ezt az összeget, nagyon jó ár egy szemüvegért. Viszont, ha azt nézem, hogy így is több mint amit megengedhetek magamnak, akkor nagyon sok. Anyukám szavai jutnak eszembe: Ilyesmit vajon miért nem lehet részletre megvenni? Szóljon aki tudja :)
No mindegy. Ma szombat van és munkanap. I dolgozik mint minden rendes ember én pedig itthon ülök egyedül :( De már nem sokáig :)

2009. augusztus 28., péntek

itt van az ősz

Nos, eljött a nyár vége. Nem is írtam semmit hónapok óta. Közeledik az ősz és egyre gyűlnek a gondolatok, a világmegváltó tervek meg amik még ilyenkor szoktak. Nem volt unalmads és egyhangú a nyaram. Utaztam sokat, nyaraltam, dolgoztam, tanultam. Volt halászléfőző Baján, volt EFOTT, bár csak érintőleg. Volt családlátogatás és volt édeskettes. Volt együttélés is. Jó volt, jó lecke volt. Ha néha kicsit nehéz is, akkor is élveztem. Volt Budapest, próbáltam hozzászokni, megismerni, megbarátkozni vele. Nem mondom, hogy teljesen sikerült. Jártam KRESZ meg EÜ tanfolyamra, sikeres vizsgákat tettem és már vezetek, igaz, még csak oktató mellett, biztonságos zárt pályán. De haladok és eddig sikeresen vettem az akadályokat. Hamarosan vissza kell térnem Bajára, a napi rutinhoz, a feladatokhoz. Kicsit elszomorít, ugyanakkor várakozással tölt el. És mindennél jobban kell a terveimre koncentrálnom, ha fejlődni, továbblépni, boldogulni szeretnék. Persze tudom, már annyiszor megfogadtam, hogy többet és jobban csinálom....

2009. május 12., kedd

felpörögve

felpörögtem mostanában. Ne persze ez a blogomon nem látszik. Naná hogy a többin sem. Igazából az események pörögnék én pedig igyekszem sodródni velük. Na jó, azért nem hagyom magam, felvettem a kesztyűt és belehúztam. Megmutatom éna világnak, hogf ynem olyna könnyű engem leírni. Persze ez azt jelenti, hogy pár kökemény hét van a hátam mögött. Mondd nyugodtan, azért annál régebben írtam. Na ja. MAjd bepótolom ezt is egyszer. No és előttem is áll mág néhány hét, de most kicsit fellélegeztem. Látom a végét és úgy tűnik, hogy amivel nagyon kell, azzal végeztem, végezni fogok. Nem gondoltam volna ezt még néhány hete. Amúgy is komoly dolgokon jár az eszem, de ezt most még nem árulhatom el. Ha tetszik, babonából, ha tetszik azért mert még én sem tudom mi lesz. Persze ez a pörgés azért megviselt, néha erőmön felül vagy inkább annak a határán voltam, de ezt sem éreztem. Mindenre van doppingszer és higyjétek el, teljesen legális :) No de biztos sokmindent hanyagoltam is ezekben az időkben és még hanyagolnom is kell kis ideig - és most elsősorban nem a blogolásra értem. Nézzétek ezt el nekem, jó? Egy verssel próbálom ezt magyarázni, bár biztos nem úgy értitek ahogy én:

József Attila

Vidám és jó volt s tán konok,
ha bántották vélt igazában.
Szeretett enni s egyben másban
istenhez is hasonlitott.
Egy zsidó orvostól kapott
kabátot és a rokonok
úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam.
A görög-keleti vallásban
nyugalmat nem lelt, csak papot -
országos volt a pusztulásban,

no de hát ne búsuljatok.
1928 eleje

2009. március 16., hétfő

Megint nem blogoltam napok óta. Az igazság az, hogy meglehetősen eseménydús hétvégém volt. Kezdődött az utazással, ami a szokásosnál valahogy nehézkesebb volt most és emiatt soha nem akart véget érni. Ezt leszámítva minden nagyon kellemes volt. Jó 'hazatérni' I-hez. Persze mégsem a saját otthon érzése, de majdnem az. Kellemes ttalálkozások szülőkkel, tesókkal és gyerekekkel. Gyerekek aranyosak, szülők kedvesek, tesók jó fejek. Kell ennél több? Ha nem is fogadtak be, de érzem, elfogadnak és ahhoz képest, hogy hogy indult, ez nagyon jó érzés.
Barátokkal is találkoztam, bár mondhatnám azt is, hogy volt tanítványok, de igazából barátként tekintek rájuk és úgy fest ők is rám. És azért ez nagy dolog. Kaptam is elismerő megjegyzést ezért olyantól, aki nem is nagyon ismer és nem mint tanítvány ismert meg.
Azt is mondták, többen, egymástól függetlenül, hogy nem vagyok egy átlagos ember. Hogy nagyon jó vagyok, meg sok szeretet meg jóság van bennem. El is bízhatnám magam, de nem nagyon szoktam. Csak megvonom a vállam és azt mondom: hát, nem tehetek róla, ilyen vagyok. Azért, bevallom, jó érzés. És jó érezni, hogy van aki igazán szeret és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Valójában, azt hiszem ez mozgat. Ha érzem, hogy szeretnek, még jobban szeretek. Újra és újra rádöbbenek menniyre jó érzés, és a gindolat is boldoggá tesz. Tudom, nagy kincs, mindennél többet ér. Meg is becsülöm. És magamat is megpróbálom becsülni.

2009. március 12., csütörtök

nem értem

Nem értem az embereket. Mirt jó egyeseknek, hogy belekötnek abba, amit más csinál, még akkor is ha nem látnak bele. Miért szólják le mások munkáját, főleg mikor értük/helyettük dolgoznak? Miért kell problémázni olyanon, ami valójában nem zavarja amit csinálnak? Miért kell másokat akadályozni, csak azért, hogy megmutassák, hogy mennyire kemények ? Sok sok kérdés és nincs válasz. Vagyis biztos van, de akkor sem értem. Egyesek élvezik, ha a saját hangjukat hallhatják. Élvezik, ha fölényeskedhetnek, ha mással szívózhatnak és közben az elveikkel takaróznak. Láthatóan örömet okoz nekik, ha bunkózhatnak másokkal. Önzők, fölényesek, arrogánsak és törtetők. Ráadásul azt gondolják, azért mert ők f*szok, mások is azok. 
És nem értik, miért bánik velük úgy mindenki ahogy. Hát azért. Mert a viselkedésükkel kiállítják a szegénységi bizonyítványt magukról. Hát nesztek. Legyetek vele (és magatokkal) boldogok. De engem hagyjatok ki ha lehet. Köszi.

Bocs, lehet hogy erős voltam, pedig visszafogtam magam. NEm szoktam én így beszélni.

2009. március 9., hétfő

ébresztő

hol is kezdjem? Azt hiszem hosszú idő után most kezdtem, kezdek ébredezni. A múlt héten foglamazódott meg bennem, hogy tulajdonképpen mennyire magam alatt voltam és mennyire nem érdekelt semmi, de most végre újra ébredezni kezdek. Számos esemén, számos jel van, ami úgy minden szempontból is új lendületet adott az életemnek az elmúlt pár napban. Nem kell ám nagy dolgokra gondolni. Például egy konferenciafelhívásra, amire végül úgysem fogok jelentkezni, viszont elgondolkodtam, és a gondolataimból újabb és újabb ötletek születtek. Az ötletek pedig munkára inspirálnak, többek között a dolgozatommal kapcsolatban. Aztán egy könyv, amit megrendeltem, tulajdonképpen látatlanban és kézbe véve rájöttem, hogy valóban mennyire kellett ez nekem. És újabb ötleteket adott és további munkára insprált. Kaptam pár pofont is, de ezek is kellettek, hogy ösztönözzenek.
Aztán itt volt a hétvége, az utazás és a családi program. Jó dolog családi körben lenni és fontos ápolni a kapcsolatokat. Mégis, vannak dolgok amik keserű szájízt hagynak maguk után és a legszebb dolgokat is elronthatják.
A hétvége nagyobb része mégis csodás volt. Nem tudnám megmondani mitől, mégis jól éreztem magam. Nem történt semmi különös, mégis valahogy más volt mint a többi, annak ellenére hogy egy szimpla hétvégének is tekinthetném. Talán a fél éves türelmi idő, amiről megfeledkeztem volna? Talán nem is felejtettem el, csak nem mertem vele szembenézni.
Rájöttem, hogy vannak akik inkább szeretnék azt hallani, amit hallani akarnak, míg mások szeretnék azt hallani ami igaz. És persze van mikor senki nem szeretné az igazat hallani. No mindegy. Arra is rájöttem, hogy igenis vállalni kell magam, még akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik. Rájöttem, hogy nem rejthetem el az érzelmeimet még akkor sem, ha ettől gyengének tűnhetek és akkor sem, ha azt hiszem, ezzel védhetem magam. Hiába próbálom megkeményíteni a szívem, legbelül ugyanúgy ellágyulok, és rosszabb, ha ennek ellenére úgy próbálok tenni mintha rideg lennk.
Azt hiszem, sokat tanultam ez alatt a néhány nap alatt, bár tudom, van még mit tanulni, van hová fejlődni. Na de ha nem lenne, vagy azt hinném hogy nem kell már tanulni, az azért nem lenne jó. 

Hát, most hirtelen ennyi. remélem érthető voltam. PusszPá

Ps: Csak jelzem, amikor azt mondom sokat tanultam, sokkal többre gondolok mint egy besamel elkészítése. 

2009. március 6., péntek

péntek

Péntek van, most elvileg a nemutazós péntekem. Úgy alakult, hogy mégiscsak utazom, bár nem olyan sokat. De a hétvégém így is félbetörik. Reggeltől meló, folyamatos pörgés délutánig. A könyvtár bezár korán, így amint vége az óráknak rohanás haza. Gyors ebéd, rohanás a buszhoz. Nem a pályaudvarra, hanem egy köztes megállóba. (a pályaudvarra már nem értem volna ki persze, mielőtt kérdeznéd.) Ahol a menetrend szerint megáll a busz. Mi több, nemrég került ki a tábla, rajta a menetrend hogy mikor és hová mennek buszok. Busz jön, még csak nem is lassít. Elmegy, én maradok. A következő másfél óra múlva, de már a pályaudvarról. Szóval újra haza, majd aztán ki a pályaudvarra. Kicsit sem dob fel a dolog. Egy jó van a mai napban, a verőfényes napsütés, no meg a tavaszias idő. Ja és még egy. I-vel is találkozom végre.
Ps: öröm az ürömben: Amint a busz elment, Máté jelent meg. Így hazafelé együtt mentünk és beszéltünk pár szót.

2009. március 5., csütörtök

árva lélek

Reggel óta szakad az eső és a szél is őrülten fúj. Kimozdulni sincs kedvem. Pedig nem ártana. NEm baj, örökké nem eshet. A kedvem is borús, bár kezdem rezni, hogy visszaszáll belém a lélek. Kicsit elhagytam mostanában, pedig nem szabad, mert könnyen elvész ebben a világban.
Rájöttem, hogy hiába keményítem meg magam, a lényegen nem változtat. Akkor is ugyanúgy és ugyanannyira érző, érzékeny lélek maradok. Eldöntöttem hát, nem tartom magamban ami kikívánkozik. Legalábbis megpróbálom. Célokat tűztem ki, világmegváltó terveim vannak. Ha a világot nem is váltom meg, akor is előrébb visznek. Közeledik a hétvége, pihenés, család és szeretet vár. Mit nekem egy egész napos trópusi esőzés és a hideg északi szél?

Most amúgy is Quimbyt hallgatok, ehhez a bejegyzéshez ajánlom a Majomtangó albumról az Árva lélek balladáját: http://www.deezer.com/track/7092 

2009. február 25., szerda

Úgy fest mostanában József Attilás hangulatban vagyok. Napról napra, pillanatról pillanatra ugranak be sorai amelyek érékletesen kifejezik azokat a gondolatokat amiket én nehezen tudnék megfoglamazni.

íme egy rövid két soros

József Attila: KÉT HEXAMETER

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.

1936

Hát ezen a két soron morfondíroztam már éppen eleget és valahogy mindig a tisztesség felé hajlottam, bár elszomorított, hogy a vége ugyanaz úgyis. Hát mostanság kezdem elveszíteni a hitemet ezzel kapcsolatban. Úgy értve, minek gürcöl az ember, minek tartja be a szabályokat, miért kötelességtudó, ha végül semmibe veszik amit csinál, miközben mások élik világukat, csak magukkal foglalkoznak és mégis többre viszik, csak mert tudják mikor kinek mit kell mondani, mikor hol kell lenni és mert a lelküket is eladnák csak hogy érvényesüljenek. Na jó, azt hiszem erre mégsem lennék képes. MAradok tisztességes. A magam módján.

2009. február 20., péntek

Eltelt még egy hét. Jó gyorsan. Magamon kívül. Meg kellett emésztenem pár dolgot és elég neheze ment. Talán még nem is sikerült tejesen. Mindenesetre egy jó hír, hogy hosszú hónapok óta húzódik egy hivatalos ügy és úgy fest, a héten sikerült pontot tenni a végére. Megkönnyebbültem kicsit. Bár még mindig aggódom kicsit, hogy végül nem úgy lesz, ahogy megegyeztünk a felekkel. Itt a hétvége, és kicsit jól is érezhetném magam, de valahogy nincs jó hangulatom. A héten kaptam a hírt, egy barátom édesanyja elhunyt. Temetésre megyek. Nem vidám. Amúgy se volt túl rózsás kedvem a héten. De majd ez is almúlik egyszer. Remélem. 

2009. február 13., péntek

hét

Jó régen írtam már megint. Ez a hetem kész káosz volt. Elfáradtam nagyon, nem szellemileg és nem is fizikailag. Idegileg. De nagyon. És ezt érzem már szellemileg és fizikailag is. Mindez a munka miatt, a kollegák miatt, a hülye szabályok illetve a fejetlenség miatt. És persze, részben a jó szívem miatt. Én léegalábbis arra fogom, persze lehet hog valójában kis gonosz vagyok és utálok mindenkit és semmihez nincs kedvem. De az giztos, hogy jöny a hétvége és féltreteszek mindent. I-t várom és remélem ő is engem. És remélem minden úgy lesz ahogy lesz..

2009. február 5., csütörtök

hétköznap

Beköltöztünk az új helyre. Birtokba vettük. Szép is új is jó is. De még meg kell szokni, meg kell találni mindennek a helyét. Közben elkezdődött a munka is, így azért néha káoszos kicsit, hogy senki nem tudja, hogy ki hol van, meg mit hol kell intéázni, meg ki vegye akulcsot, ki hozza a postát, stb. tényleg hétköznapi dolgok, de most minden új és szokni kell. Emiatt még több olyan dolog van, amit intézni kell. És vannak vicces dolgok. Van pl. egy kollega (remélem nem olvassa :)) itt a szomszéd szobában. 2 napja üldözzük egy 10 mp-es dolog miatt, de elég nehéz elérni. Bezárkózik és ha benn van a helyén, akkor sem nyit ajtót. Tehát, innen a szomszédból felhívom és ha felveszi, bejelentkezem és utána átmehetek hozzá. :) Még jó hogy ilyen közel van.
Amúgy jól vagyok. A hétvégét kipihentem, és igazából feltöltődtem nagyon. De már várom a hétvégét és főleg I-t. CSók a családnak

2009. február 2., hétfő

disznó-túra

Itt vagyok, épségben, egészségben és nagyon boldogan. A hétvégét túléltem (disznótor volt) körbeutaztam a fél országot és még nem is értem teljesen haza, bár már úgy érzem megérkeztem. Azon gondolkodtam, hogy kb 15 éve voltam utoljára igazi falusi disznótoron. Nem mintha lehetne más egy disznótor, mint igazi falusi. :) Na mindegy. Szóval 15 éve még kis suttyó voltam, akkor egész más volt minden. Most, felnőtt fejjel azért a munkából is kivettem a részem, képességeimhez mérten. Azért a nap végére elfáradtam rendesen, részben a munkától, részben attól, hogy csomó számomra idegen ember vett körül. Mindenki kedvesen fogadott, ahogy azt kis családom is megjósolta, és baleset sem történt velem, ha azt nem számítjuk, hogy leöntöttem magam a mosogatólével és hogy birkózás közben összefejeltem a gyerekekkel. Lényeg, hogy nem csak a disznóval, de a családdal is megküzdöttem, ami azért kemény - ha nem is vérre menő - küzdelem volt, és bátran kijelenthetem, hogy nyertem, de legalábbis nem vesztettem.
És most, kezdek visszarázódni a dolgos hétköznapokba. Dolgozom, és örömmel állapítom meg, hogy halad is a munka.

2009. január 29., csütörtök

költözés

Tegnap birtokba vettem az új irodámat. Nagyon szép helyünk lett, bár a kilátás nem a legjobb, de annyi baj legyen. A legpozitívabb, hogy olyan közel vagyok a könyvtárhoz, hogy közelebb nem is lehetnék. Márpedig a könyvtár nekem lételemem, szóval vidám vagyok. Azért hiányzik a régi hely is és a kollégák is akikkel ezután nem fogok nap mint nap találkozni. Ma megérkezett az első vizsgázó is, bár hivatalosan még nem vagyok itt. sok meló van azért ezzel a költözéssel, még akkor is, ha sok mindent a cég intéz.
Egyébként ki vagyok. Ki vagyok a szűnni nem akaró esőzéstől. Hallom, hogy máshol havazik, itt meg az eső szakad. Elég lehangoló. Ki vagyok I hiányától. Leginkább ettől vagyok ki egyébként. Különben az eső sem érdekelne. És kicsit ki vagyok a hétvégétől ami rám vár. Nem mintha bármi okom lenne rá, de mégis izgulok. De majd erről később.
Inkább mosolygok és kacsintok az esőfelhőknek. Hát csak sírjatok, más úgysem tehettek. Én majd helyettetek is nevetek.

2009. január 25., vasárnap

rémálom

Tegnap reggel rémálomra ébredtem. Nem is egyszerű rémálom volt. Egy visszatérő álom, csak a befejezés változott meg kicsit. Rémálommá vált. Egy betörővel küzdöttem és arra ébredtem, hgoy ordítok: Takarodjon innen! Takarodjon innen!
Amúgy is furcsa viszonyban állok az álmokkal. Ritkán emlékszem, mit álmodtam, de ha emlékszem, nagyon mély nyomot hagy bennem. Vannak visszatérő álmim is. pl. Álmomban többször jártam egy városban, ami talán valóságos is, de nem tudom hol. És vannak dolgok, amiket megálmodok, majd aztán valamikor át is élem őket. Persze nem olyan komoly dolgok, nehgy bárki azt gondolja, hogy a jövőbe látok vagy iyesmi, cak apró jelentéktelen részletek, amelyek aztán a valóságban is megtörténnek velem és akkor tiszta déja vu érzésem van. Hát ilyenek.
Más. Istentiszteleten voltam tegnap. Nem is lenne ebben semmi különös, ha nem kb 15 éve lett volna, hogy utoljára templomban jártam. Nem is a megszokott helyen és a megszokott módon zajlott a dolog. Fura volt minden. Nem találtam a helyem igazán, még annak ellenére sem, hogy időnként kimondottan jól éreztem magam. Hát a vallással is elég fura a viszonyom, de ezt nem is tudom leírni. Majd talán egyszer.

2009. január 23., péntek

indul

Régen sokat írtam. Még akkoriban, mikor számítógép meg internet se volt nagyon. A blogról azt se tudtam eszik e vagy isszák. Szerintem akkor még senki. Leveleket írtam, meg verseket, meg néha naplót is. Mostanában gyakran eszembe jut, miután napi betevőm lett az internet, hogy újra belevághatnék. Szerettem írni. Most is szeretnék, de valahogy nincs kinek. Régen sem volt. A fióknak írni a leveleket meg egyebeket elég kiábrándító dolog. De már lehet a számítógépen is naplót írni. Hát ma olyan semmittevősre sikerült a napom. Belevágtam, meglátjuk mi lesz.