2010. december 23., csütörtök

Békesség földön az embernek

utolsó nap ez a mai, vagy talán utolsó előtti?? Utolsó munkanap nekem és még biztos jó sok embernek az évben. Még egy utolsó roham az ünnepek előtt, hogy beszerezz minden ajándékot, ha még hiányzik valami a fa alól. Utolsó alkalom, hogy beszerezz mindent az ünnepi vacsorához. Utolsó, alkalom, hogy elküldd a karácsonyi üdvözlőlapokat, bár ha postán küldöd, lehet hogy csak jövőre érnek oda.
Szóval, ha ezen a napon szétnézel magad körül, mindenhol rohanó, kapkodó, ideges embereket látsz. Az utakon is, dugó, idegeskedés és türelmetlenség. Az üzletekben tömegek és szinte összeverekednek az utolsó akciós darabokért. A munkahelyen is stresszelsz talán, hogy az évet lezárd, és rendben hagyj mindent. Vagy azért, hogy mihamarabb haza indulhass, és hogy útközben ne felejts el semmit. Aztán hazaérsz, és kezdődik elölről. A készülődés, a sütés főzés, az ajándékok csomagolása, a közös programok szervezése. Ilyenkor nem tudunk leállni, én is ilyen vagyok, csak hajtok, hogy minél előbb minden a helyére kerüljön és kényelmesen, nyugodtam le tudjak ülni szeretteim körében. De a kapkodás és a stressz általában nem tesz jót a meghitt pillanatoknak. Akkor rontasz el valamit, mikor a legkevésbé kellene. Nem úgy szólsz valamiért és a másik, akinek szintén pattanásig feszülnek az idegei, ezt rossz néven veszi. Harag, düh és veszekedés jön.
Hát így indulunk neki a szeretet és a béke ünnepének.
Az én kívánságom az ünnepekre, egy kis nyugalom, amit szerelmemmel kettesben, vagy családi körben tölthetek. Én is úgy érzem, mintha valaki/mi folyton űzne, pedig nincs rá semmi okom. Nem történik semmi, ha az ünnepi vacsora kicsit később készül el, de akkor sem, ha nem sikerül tökéletesen. A készülődés, tulajdonképpen a várakozás, felkészülés időszaka. És azt gondolom, már nem az ajándékokat várjuk, mint gyerekkorunkban, mikor azért sürgettük a dolgot, hogy mihamarabb lefejthessük a díszes csomagolópapírt az ajándékokról. Szerintem mindenki azt a néhány órát várja, amikor testünk és lelkünk megnyugszik, szeretetbe burkolózik és a környezet minden zaját kizárja. Nem jó erre készülni? Nem jó ezt várni? Tulajdonképpen már a közös készülődés sem kellene hogy másról szóljon, mint az együttlétről és meghittségről. Szóval, én azt szeretném, és azt kívánom mindenkinek, hogy ha véget ért az utolsó munkanap, és sikerült a tömegen keresztül is hazavergődni, álljunk meg egy percre, hallgassunk, figyeljünk befelé és hagyjuk, hogy testünk, lelkünk megnyugodjon. És ha sikerül kicsit lenyugodni, akkor tartsuk meg ezt a nyugalmi állapotot a készülődés közben is. Nem kell kapkodni, nem kell rohanni, felejtsük el a határidőket legalább erre a pár napra.

Békés, nyugodt, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!!!

És végül, ajándékba küldök egy éneket, vagyis a szövegét, amit valaha én is énekeltem. Ezt most ha nem baj, másra bízom.

Református énekeskönyv 320-329. énekek

"326. Dicsőség mennyben az Istennek! 1855

1. Dicsőség mennyben az Istennek! Dicsőség mennyben az Isten -nek! Az angyali seregek Vígan így énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek!
2. Békesség földön az embernek! :/: Békesség földön az embernek, Kit az igaz szeretet :/: A Jézushoz elvezet, Békesség, Békesség Embernek!
3. Dicsérjük a szent angyalokkal, :/: Imádjuk a hív pásztorokkal Az isteni Gyermeket, :/: Ki minket így szeretett, Dicsérjük, Imádjuk És áldjuk!
4. Ó, Jézus! ne vess meg bennünket, :/: Hallgasd meg buzgó kérésünket! Jászolodnál fogadjuk, :/: Hogy a vétket elhagyjuk, Ó, Jézus, Ne vess meg: Hallgass meg!
5. Dicsőség az örök Atyának :/: És értünk született Fiának, Mindkettő Szent Lelkének, :/: Áldások kútfejének: Dicsőség, Dicsőség Istennek!
Szent vagy, Uram, 1931. A szöveg a Lk 2,14 alapján"

2010. december 14., kedd

kar(ácsony)i

Jön az év vége és persze a várva várt karácsony. Eszembe jutnak a régi gyerekkori ünnepváró napok, hetek. Kishúgom már kb. húsvétkor a karácsonyt várta és ilyenkor már bőszen számolgatta mennyit is kell aludni. Fehér karácsonyról és plafonig érő fenyőfáról fantáziáltunk. hmm, milyen jó is volt. Mára sok minden változott. Szép dolog a fehér karácsony, főleg a jó meleg szobából nézve. De ha körbe kell járni a családot karácsonykor, akkor már nem olyan vicces a dolog. Ha kocsival ezért, ha busszal/vonattal, azért. Márpedig mi utazunk, kb. 700 km-t, hogy a szülőket meglátogassuk és családi körben töltsük az ünnepet. Nagyon szeretem a fenyő illatát a szobában, de arra is emlékszem, hogy mit szívtam vele mire valahogy hazacipeltem, talpra állítottam és beleapplikáltam a talpába, hogy aztán jókat nevessünk rajta, hogy nekünk van a legferdébb fánk a világon és aztán szuggeráljuk: ott maradsz ... nem dőlsz el ... A vízzel töltött fenyőfatalpról külön sztorim is van, de azt a gyengébb idegzetűek kedvéért nem is mesélem el. Na most, ha arra gondolok, hogy nincs téli szünet, és nem vagy otthon már napokkal az ünnepek előtt, hanem csak beesel a fa alá akkor ezt a kérdést is átértékelem. Nem kell nekem plafonig érő fa, mert drága, dög nehéz, pöttyösre szúrja a kezem és több órás szenvedés után sem akar úgy kinézni mint egy becsületes karácsonyfa a képeslapokon :D Tavaly vettem egy cserepes fenyőcskét. Túlélte az ünnepeket és az évet is. Nem kellett faragni és még fenyőillat is volt hozzá. Na majd ha gyerekek lesznek, biztos kell a nagy fenyő, de hátha addigra a fa is megnő :)
Na de még mielőtt a fenyőfa állna, elkezdődik az ünnepi készülődés, ráhangolódás. Hát, mi még most ott tartunk, hogy mint a mérgezett egér járjuk az üzleteket, pedig már hónapok óta készülünk, listát is írtunk, kinek mit szeretnénk - már akiről egyáltalán volt elképzelés hogy milyen ajándéknak örülne. Persze tudom, nem is ez a lényeg, hogy ajándék, meg milyen, főleg, hogy mennyiért, de ha mindenkit csak valami kis aprósággal lepsz meg, akkor is vagyonokat költhetsz. Én inkább annak vagyok a híve, hogy akkor inkább költs kicsit többet, de olyat vegyél, aminek aztán van értelme is. Valami hasznos, de olyan amit nélkülözni is tudnál, ezért nem is biztos hogy magadnak megvennéd. Remélem értitek. Nos, iszonyú hogy mi van ilyenkor. A múltkor az egyik hipermarket elől fordultunk vissza, mert megláttuk, hogy az emberek mint a sáskák elleptek mindent. Szóval vagy elindulsz korán, vagy próbálsz utat vágni a tömegben magadnak. Kiábrándító, tényleg. Szóval még ebben a fázisban vagyunk, hogy pipálgatjuk a listát, de ha minden igaz, már a végén járunk. Nagy a család...
A karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor mindenki családi körben ünnepel, a nagy rohanás, bevásárlás, faállítás, sütés főzés után jön egy kis megnyugvás. Jobb lenne persze kevesebb rohanás és több megnyugvás. Jó a családdal lenni, de mit ér a szeretet ünnepe a szerelmed nélkül? Végigcsináltam pár ünnepet, többek között egy karácsonyt is I. nélkül.
Azóta a kedvenc nótám a következő:
>
főleg mióta láttam az igazából szerelem című remek filmet, amit ajánlok is mindenkinek karácsonyra megnézni.
Addig azt hittem, attól magányosak az ünnepek, hogy páratlan vagyok. Hát párosan még magányosabb a dolog, ha családi körben vagy is, de a párod nélkül. Szóval nem szeretnék többé megválni tőle, ilyenkor pláne nem. Végül is új, saját családot alapítottam, vagy mi.
És ha a karácsony eltelik, jön az új év és a hideg napokra való tekintettel jön a disznótor is. Hogy milyen sorrendben, az még kialakul. De erről majd később, mert az ilyen eseményekről mindig van mit mesélni.

Kellemes ünnepeket mindenkinek - Békés boldog karácsonyt - sikeres új évet.

2010. november 25., csütörtök

ez+az

Történt egy s más az elmúlt hetekben, bár lehet hogy fele sem fog eszembe jutni. Az idő halad szalad, jönnek a sötét és hideg napok, közeledik a karácsony és az év vége. Én már írtam a Jézuskának is, hogy még addig ki tudja választani a listából, mit hozzon nekem :) Ti már megírtátok a listát???
Egyébként a bajai lakással megint majdnem gond volt, most a konyhával. Állítólag a fürdőnél már nem, de ott még mindig valami szivárgás van. Bár nem akarom elkiabálni, megnézte a vizes és azt mondta nélam minden ok. Bár a múltkor is így indult, majd felhívtak, hogy mégis nálam és hogy zúzhatják-e. Na és ha azt mondom: nem? Erre mondá Hugom, hogy a saját lakással csak baj van. Na köszi. Bár ha nincs hol lakni az is elég nagy gond.
Az év vége közeledtével számvetést szoktam csinálni. Hát már elkezdtem számolni meg vetegetni, de még nem zártam le a dolgot, hiszen még bármi történhet ugyebár... De a mérlegem eddig jó.
Ebben a hónapban szerencsére nem utaztunk, bár azért volt családi program így is. Nagynénémhez is lejutottunk kb. egy hónap után, merthogy akkor voltunk Szénáson családi bulin és hoztuk az ajándékait. Voltunk hugomnál is, sőt, egyszer ő is nálunk aludt. Voltunk Béciéknél szülinapi partin, bár azt hiszem, oda nem is vendégnek, inkább vendéglátónak hívtak bennünket. "Vigyáztunk" Anyura meg Mátéra egy egy napig, szóval nem unatkoztunk. Csavarogtunk is sokat, bár ha nagyon gonosz akarok lenni, nem csavargás volt, hanem plázázás, de nálunk az már kirándulás számba megy. Kirándulás majd karira lesz, ország körüli túra, igazi falusi disznóvágással egybekötve. Bár ez még nem biztos. A többit majd látjuk. most úgyis kiszaladt minden a fejemből.

2010. október 29., péntek

foly(t)atás

utalva előző bejegyzésemre, csak hogy teljes legyen a kép, volt ám vízfolyás a melóhelyen is nemrég, nem is kevés, lapátolhattuk a vizet vödörszám. A könyveim hajszál híján megmenekültek, így azért nem olyan szomorú hír ez, csak némi bosszúság. A lakásom egyébként rendben, a fürdőszoba kész, szerencsére a biztosító is fizetett kicsit, aminek most nagyon örülök. Amúgy is kemény volt ez a hónap. Nekem a lakás, I-nek új szemüveg, Jazzynek új alkatrészek és friss műszaki, mind mind extra költség, de valahogy kijöttünk. Eddig :) Most jön a hosszú hétvége és a temetőjárat elindul. Sajnos nem egy felé, nélkülöznöm kell I-t 3 napig :( aggódom is érte és őszintén szólva nehezen viselem ha távol van tőlem. Végül is a jobbik felem kell nélkülöznöm...
más. Múltkori felvetésem a találkozókkal kapcsolatban meghallgatásra talált. Bár nem én szerveztem, de a múltkori találka amiről a beázás miatt maradtam le, újra szerveződik. Hurrá. És milyen kicsi a világ! Nemrég pont egy volt csop.társamról érdeklődtek nálam, erre a héten összefutottam vele, a F.-ek terén. Sajnos beszélni nem volt idő mert a vonat busz nem vár. de ennek is lesz folytatása ...

2010. október 19., kedd

nagyon nagyon

...régen írtam már. Címnek nem is választhatok mást mint egy korrábbi állapotjelzést, amit lehet nagyon pozitívan és negatívan is értelmezni, hiszen ki tudja mi van nagyon nagyon? Hát most én sem. Ez is, az is. Sok történés, semmi eredmény. Mi is történt előző bejegyzésem óta? az még nyáron volt, szóval pl. itt van az ősz. Ami már hosszú évek óta tanévkezdést jelentett számomra. Gyakorlatilag nálam szeptemberrel köszöntött az új év. Hát ennek ezennel vége, hosszú tusakodás és huzavona után úgy tűnik hosszabb időre szakítottam a (felső)oktatással, bár volt még egy utolsó kísérlet, mézes madzag vagy mi, de nem vállaltam be, mindent összevetve azt gondolom, helyesen tettem. Az ősszel együtt a csapadékos napok száma is növekszik, de nálam nem az égből hulló nedvességgel voltak gondok, hanem a víznek egy csatornázott formájával, illetve azzal ami nem a neki biztosított csatornán közlekedik. Na szóval, hogy érthető legyen, valami csőtörés, repedés szivárgásfélém volt a bajai lakomban, annak is nagyon alattomos változata, vagyis hogy látszólag semmi, valahol mégis szivárog a víz. Hát ebből fürdőszoba bombázás lett, ami azért a hátam közepére sem hiányzott, sem az utazás egy héten kétszer Bajára. Amúgy szívesen mennék bármikor, de így a Baján töltött időből pont a kellemes részek maradtak ki sajna. És persze a szerelés javítás költségei és gondjai sem hiányoztak. Mindegy, most elmondhatom, hogy megint jelentős időt, energiát és természetesen pénzt áldoztam lakásom állagmegóvására. Sajnos a baráti kapcsolatokról ugyanez nem mondható el, mert Baján senkivel nem találkoztam, sőt a Bp-i ismerősökkel megbeszélt találkát is le kellett mondanom :( De majd pótoljuk. Érlelődik már bennem a gondolat, hogy mindenkit, akivel eddig találkoztam, vagy majdnem találkoztam, vagy csak úgy volt, hogy találkozom, összecsődítem valami jó kis helyre és akkor legalább a személyes kapcsolatok terén is helyre billen az egyensúly. Ha már személyes kapcsolatokról beszélünk, I-vel továbbra is nagyon nagyon boldog vagyok, sőt, ha lehet, egyre boldogabb.
Nos, ennyi jutott eszembe és az időm is elfogyott. Biztos sok érdekes történt még, ezekről majd legközelebb. Üdv mindenkinek!!

2010. augusztus 4., szerda

hullámok

Hát, az a bizonyos lélektrutymó dolgozik bennem rendesen az utóbbi időben. Mindenféle történések voltak, amik kilendítettek mind pozitív, mind negatív irányban a nyugalmi állapotomból. Végül is kell némi hullámzás, mert az állóvíz pocsolya, na de a lassú víz már partot mos, szóval hogy haladj előre nem kell azért óriás hullámokat generálni. Volt kirándulás, meg családi program mostanában több is. Voltak magán jellegű programjaink is, amiket azért szívesen osztottunk meg családtagjainkkal, mert fontos nekünk is és fontos nekik is gondolom.
Tulajdonképpen a megkezdett úton haladok/haladunk tovább. Megismerkedtünk I-vel, volt részben költözés, részben munkahely váltás, aztán a régiből régi-új munkahely lett majd végleg régi és végleg költözés is lett. Mindez valahogy a kapcsolatunk próbája is volt kicsit, ugyanakkor folyamatosan közelített bennünket egymáshoz. Szó szerint véve és képletesen is. Összerázódtunk meg minden, most már teljesen közös az életünk. Eltelt azért egy kis idő, bár ha eddigi életem hosszát nézem, nem tűnik soknak és úgy elrepült, hogy észre se vettük, bár az elején egyikünk se gondolta, remélni se merte, hogy egyáltalán eddig is tarthat. No mindegy, nem érzelegni meg nosztalgiázni akarok, előre nézek, és az út amin elindultunk, ha nem is egyenes és sima, de előre és talán felfelé is halad. Hát haladni kell. Ez most úgy hangzik mint valami kényszer. Pedig eskü, mostanáig nem éreztem semmiféle kényszerítő erőt.
Lényeg a lényeg, hogy haladunk és ez a haladás nekünk jó, egy hirtelen gondolattól vezérelve egy meglepetésre készültem, ami több mint egy egyszerű ajándék, sokkal több és ugyan az ajándék értéke jól meghatározható és nem is csekély, jelentése minden pénznél többet ér. Aki ismer tudja, nem vagyok a protokoll bajnoka, nem is tartottam soha fontosnak, mert attól mindig hánynom kellett, hogy megjátsszuk a tisztelettudót és hajbókolunk, miközben magunkban le tudnánk köpni a másikat. nna bocs ezért a kis kitérőért, szóval nem tudom, hogy hogy szokás meg mit illik, már csak azért sem, mert nincs ilyesmiben gyakorlatom, bár belegondolva senkinek nincs. Ha mégis, hát azzal nem biztos hogy büszkélkedni lehet. Nem akarom tovább húzni, szóval minden felhajtás meg ünnepélyeskedés, családi kör meg minden nélkül összeszedve minden beszélő képességem - amivel szintén nem büszkélkedhetek - kifejezve további reményteljes szándékaimat egy (pár) gyűrű kíséretében tudakoltam meg, vajon I-nek hasonlóak-e a szándékai, vagyis egyszer valamikor hozzám jönne-e. Nos biztos nagyon béna és zavart voltam, de olyankor legalább cuki vagyok, és biztos ellenállhatatlan is :D:D:D:D szóval pozitív választ kaptam. Nos ez a göröngyös úton való haladást szerintem jelentősen megkönnyítette, mert a talaj felett fél méterrel nem érezni már annyira a bukkanókat :) Na persze nem kezdtünk el rögtön tervezgetni, meg számolgatni, hogy mikor és hogyan, mert egyikünk sem arról híres azért, meg aztán a nagy felhajtás hívei sem vagyunk. Szóval addig eljutottunk, hogy egyszer majd hivatalosan is egymáséi leszünk.
Természetes, hogy ezt az örömhírt megosztjuk szeretteinkkel. az első reakció az öröm. aztán Természetes, hogy felteszik a szokásos kérdést, hogy mégis mikor tervezzük. Elég válasz lehet az, hogy még nem tudjuk? Hogy majd valamikor? Hát nem tudom. Nyilván mindenki kíváncsi és várja, én is várom, de nem sürgetem a dolgot, lényegében nem sok változást fog hozni az életünkben, legalábbis a hétköznapi értelemben nem. Hogy hivatalossá is válik a kapcsolatunk, az persze más és bizonyos szempontból fontos is. De mással is szembesülni kell, mégpedig azzal, hogy vannak bizonyos elvárások, kötelességek, amiknek meg kell felelni. Mit illik és mit nem, hogyan is kell ezt csinálni, és mennyi időd van rá. Hát bevallom nekem ebben nincs tapasztalatom és nem is jártam utána a szokásjognak, de most ez kicsit visszavetett. És azt hiszem nem csak engem. Ettől függetlenül persze nem mondunk le róla és nem csináljuk vissza az egészet, de a felhőtlen jó kedvünk hirtelen tova szállt és nem tudom vissza jön e még, de nagyon remélem. Én szóltam.

2010. július 22., csütörtök

lélektrutymó

Emlékeztek a szellemirtókra? Annak is a második részére? Tudjátok amiben az a rózsaszínes massza mindent beterít és a rossz gondolatoktól fortyogni kezd és még durvábbá teszi az embert, a szeretettől pedig megnyugszik és mindenkit még vidámabbá, boldogabbá és kedvesebbé tesz? Hát most rájöttem, hogy lehet hogy bennem is valami ilyen munkál. A kedves, mosolygós emberektől vidám leszek és kisimult és a világot is a keblemre ölelném. Ha dühöt haragot látok akkor viszont fortyogni kezd bennem és nem csak én készülök robbanni de gondolatban népirtást viszek véghez. Azért nem olyan durva ez mint ahogy hangzik. Alapvetően mások és a saját érzéseim befolyásolnak, azt hiszem kicsit végletesen is. Nagy általánosságban mindenkit kedvelek, erre jó példa, amit egykori fősulis évfolyamtársam mesélt egyszer: Elcsípett egy beszélgetésfoszlányt, mely így hangzott: - Még csendesbob (ez én vagyok) sem szereti xy-t (ez nem mondom meg hogy ki). - Pedig ha ő nem szeret valakit az már jelent valamit... Hát tényleg. Kevés ember van akit nem tudok elviselni, de ha valaki egyszer bekerül ebbe a bugyorba, onnan nincs visszaút. Vannak akik ismeretlenül is egyetlen megnyilvánulás alapján ide kerülnek, de a legtöbben valami olyan dolgot tettek, ami számomra elfogadhatatlan, megbocsáthatatlan.
Szóval van ez a trutymó ami a véremben úszkál, csordogál. Vagy lehet hogy nincs is vérem csak ez a trutymó csordogál az ereimben? Nem tudom. De az biztos, hogy mikor magányos voltam és szeretetre vágytam, akkor ez a massza az egész világot rózsaszín szeretetfolyammá akarta változtatni és félő volt hogy kitör és valami őrültségre sarkall. A kitörések nálam sokkal veszélytelenebbül jelentkeztek azért. A nagyobb katasztrófákat megelőzendő írni kezdtem. Akkor még híre hamva sem volt az internetnek vagy a blog nevű csodának, így hol regényekbe fogtam, amikben én voltam a főhős, aki erős bátor, ugyanakkor hatalmas szíve van és mérhetetlenül udvarias és gyengéd, hol verseket írtam, hol leveleket. A leveleket sokszor nem létező személyeknek címeztem, hol létezőknek, bár tudtam hogy soha nem fogják megkapni, mert nem adhattam oda nekik (vagy csak nem mertem). Ha létezett a címzett és át is adtam, legtöbbször csalódás volt a vége a dolognak.
Azért bennem sem mindig csak a pozitív érzelmek tengtek túl, olyankor ez a massza nagyon furcsán viselkedett. fortyogni, forrni kezdett és közben egészen sűrű iszapszerűvé vált és ez a sűrű massza kezdte elborítani az agyam és a gonosz gondolatok mellett minden mást elnyomott, megfojtott. Természetesen ekkor sem kezdtem ámokfutásba, igyekeztem a kiváltó okot (általában bizonyos személyt) messze elkerülni és kiírni magamból mindazt a gyűlöletet dühöt és fájdalmat, ami felgyűlt, és legalább gondolatban megszabadulni a tehetetlenségtől. Bizonyára ezt a dühöt vezettem le a regény kezdeményeimben is, amikor hősként megmentettem a védtelen és kiszolgáltatott áldozatokat erőszaktevőiktől. És aztán, ha már úgy éreztem, hogy ez a feszültség leküzdhetetlen és bármikor, bárkivel szemben kitörhet - vagyis mogorva és udvariatlan lettem a környezetemmel - akkor következett hogy világgá mentem. Vagyis elindultam egyedül és kerestem egy nyugodt, csendes helyet ahol magam lehetek a gondolataimmal, míg kicsit csillapodok és a bennem lakozó szeretet legyőzi a fortyogó masszát....

2010. július 20., kedd

hétvége

Bár a szabadság véget ért, a héten már dolgoztunk, a nyár tovább tombol és a hihetetlen kánikula is követelte hogy a hétvégén valami frissítő programban vegyünk részt. Adódott az ötlet, hogy megyünk a vízpartra. Na nem kocsival, hogy főjünk benne a dugóban, hanem suhanós piros vonattal egész a Velencei-tóig. De aztán ahogy az lenni szokott, minden változott, csak a kánikula nem. Húgomék javaslata egy tatai + környéki kirándulás volt, mondván, hogy úgyis mindenki a V.tóra megy (aki nem a balcsira) és hogy kiránduljunk. Persze így V. ugrott és a vonatozás is, maradt a kocsi, bár a vezetést nem vállaltuk be. A program érdekesnek ígérkezett, előember meg vár és egyebek + geokess. Kirándulós, sétálós nézelődős program sőt, még a strandolást is kilátásba helyeztük. Tök jó. Indultunk, odaértünk. Samu koponyája érdekes volt, bár igazából nem egy látványos dolog, de örülök hogy láttam. Aztán kezdődött a kess. Sajnos nem voltunk elég felkészültek, gyakorlatilag teljesen kezdőként és tudatlanul követtük a tapasztaltabbakat. Lehet, hogy utána kellett volna olvasni és rögtön regizni is kellett volna, hogy ne érezzük magunkat olyan bután? Hát lehet. Mindenesetre azt gondolom gyorsan belejöttünk és a következő ponton már instrukciókat is kaptunk. Érdekes dolog ez. Szerintem egy kirándulást vagy túrát még inkább feldobhat a dolog, bár nekem a kirándulás lenne a fő csapás és a kincskeresés a kiegészítő program. Következő uticél Tata volt, megnéztük a várat kívül belül, csodáltuk a kilátást a tóra. Tulajdonképpen végigsétáltunk a vártól a strandig. Útközben ebédeltünk, volt meglepetés sushi meg minden. Nekem a strand is tetszett. Szabad strand, természetes víz, nem olyan mint a balaton, hogy csak mégy befelé egy hétig és még mindig csak térdig ér a víz. Szóval bejött. A part árnyékos, csomó büfé meg minden van, bár ezekkel nem éltünk. A szabadstrand kicsit messzi van a városközponttól, de annyi baj legyen. Kis felfrissülés és hűsölés után elzarándokoltunk az Angol parkba is. Gyönyörű környezet, fák, rétek és virágok, kis patak, eldugott ösvények olyan igazi romantikázni való hely. A bejárattal szemben egy nagyon szép igényes kávézó, profi kiszolgálás, fincsi kávé és fagyi várt bennünket. Úton hazafelé még megálltunk egy helyen, aztán pálya haza. Hát ennyi volt a kirándulás. Szép volt, jó volt. Nem volt uncsi kicsit sem. csináltam pár képet is, de a telefonból letöltés most annyira nem működik sajna. Ezek után a vasárnap nyugiban pihenéssel telt... és azóta ismét a dolgos hétköznapok várnak.

2010. július 12., hétfő

szabadság

Hát ezt is megértük. Bár nehezen, de sikerült egy egész hétre szabadságra mennem. Szükség is volt rá, mert az elmúlt közel egy évben 1,5-2 munkahelyen dolgozni úgy hogy a kettő között 170 km van azért akárhogy is nézve húzós. Ráadásul szabadság se sok van a jelenlegi helyemen tehát kicsit rá kellett dolgozni hogy ez összejöjjön. Na de ne is siránkozzunk, lényeg hogy egy teljes hét, mi több 9 nap munka nélkül azért nagyon jól jött most.
Mi is történt a hosszú szabadság alatt? Nem mondhatom hogy önfeledt pihenéssel telt, mindenesetre kikapcsolódás és némi lustálkodás is belefért. Bejártuk a fél országot kocsival, meglátogattuk I szüleit és az enyémet, mindeközben érintve Budapestet és Baját is. Bő 700 kilcsi, ebből kb 70-et én vezettem (két részletben). És egész jól ment. Ahhoz képest, hogy hónapok óta nem is ültem volánnál és eddig ez volt a legtöbb amit egyhuzamban vezettem. Leszámítva persze azt az időt amit mg az oktatóm mellett produkáltam. Az utazás szüneteiben boldogítottuk kis családunkat és ők bennünket :), szokás szerint megdobtuk a szénási turi forgalmát, nagyokat ettünk és aludtunk. Feltérképeztük Szénás és Baja után a szekszárdi turkálókat is. Napoztunk a sugóparton (én fürödtem is), ettünk bucit, limonádéztunk a halászparton ahogy illik, szóval megmutattuk magunkat a városnak. Tulajdonképpen az egy bajai nap volt olyan igazi nyaralós, bár a többi is nagyon jól alakult. Nyertünk lottón (na nem az ötöst) és sorozatban vesztettem sakkban. Mi is volt még??? hmm nem is tudom. Csupacsupa élmény. Most visszatértem a munkához, bár még nincs meg a kellő lendület, de az is lesz hamar, érlelődnek a világmegváltó tervek. A könyvtárban egyedül vagyok egész júliusban, így tudok majd még blogolni is tán. De azért várom már a folytatást, mármint a szabadságos folytatást, mert nagyon jó lenne elvonulni a világtól kicsit és csak magunkkal foglalkozni... na meg a világmegváltó terveinkkel. De erről még nem beszélünk ;) ha tetszik babonából, ha nem, akkor mert titkos.

2010. május 7., péntek

mostanság

Régen adtam már hírt magamról. Az a helyzet, hogy elég zsúfoltak a napjaim, ráadásul nagyrészt számítógép és internetmentesen élek, ami néha jó, máskor nem annyira. A blogolás szempontjából mindenesetre erősen visszavet. Utolsó bejegyzésem óta eltelt már lassan egy félév. Mi is történt azóta? Dolgoztam sokat aminek szerencsére látszik is az eredménye. Olyan könyvtárforma könyvtáram kezd lenni, na nem a web 2-es értelemben, mert számítógép nélkül nem nagyon lehet online katalógust sem építeni, pedig már párszor nekirugaszkodtam, hogy valami jó megoldást találjak, ami nem is kerülne pénzbe és mégis megfelelne a mai elvárásoknak. a lehetőség már adott tényleg csak gép kéne amin lehet feldolgozni a könyveket. Na de sebaj, így legalább eljutok oda, hogy hagyományos módon is kereshető és áttekinthető az állomány. Azért messze van ez még az elvárásimtól és a használói igényektől is. Apropó, felhasználók. Már volt egy kutatóm, sőt már úton van a következő is, de végül nem ért be a héten.
A bajai munka a félév végével úgy tűnik végleg véget ér. Sajnálom a várost, a főiskolát és a hallgatókat is, bár ezt már biztos mondtam párszor. Ennek ellenére úgy gondolom minden jól alakult, a lakás is rendben van, el is költöztem már és találtam bérlőt is végre a lakásra. Ez mind mind jó hír. Olyan szempontból különösen, hogy ha ezek a dolgok elrendeződnek, több időm jut magamra, vagyis egész pontosan magunkra I-vel. Ami már nagyon jó lenne. És képzeld, már kicsit se élvezi azt a néhány napot amikor véletlenül távol vagyok. Megszokta a jelenlétem, mi több hiányzik neki. Nagyon jól megvagyunk és úgy érzem boldogok vagyunk. Jöhet a következő lépés. Úgyis azt kérdi mindenki, lesz-e esküvő és hogy mikor jön a gyerek. Türelem, mindent a maga idejében. Úgy tűnik anyagilag is helyre rázódom kicsit, a függő dolgaim többé kevésbé rendeződtek, leszámítva persze a lakáshitelt, de az nem most fog rendeződni, hacsak nem történik csoda, vagy nem nyerünk a lottón. Bár az is csoda lenne azt hiszem. Itt a nyár, bár az időjárást ez cseppet sem hatja meg és ha már nyár akkor nyaralni is kell. Vágyom már nagyon egy kis pihenésre és kikapcsolódásra mert másfél munkahely és az ingázás mellett erre nem nagyon jutott idő. Bár nincs sok szabadságom, azért úgy tűnik legalább egy hétre ki tudok szabadulni a hétköznapokból én is.
Még egy komoly adósságom van, aminek nagyon neki kellene feküdni, mégpedig a doktori. Bár most hiányzik a kötelesség kényszere, a ráfordított anyagiak, idő és energia nem veszhet kárba. És talán az esélyeim is növelné ha ezen túljutnék egyszer. Most ennyi, majd még jelentkezem úgyis. Szép napot és még szebb nyarat.

2010. március 2., kedd

kiadó Baján lakás

Ez volt rég...
Bár nem hagytam el Baját mégsem teljesen, sokat agyaltam rajta hogy mi legyen. A szívem fáj, a várost és a lakást szeretem, meg is dolgoztam érte keményen, hogy legyen, így Végül elhatároztam, hogy ha egy mód van rá, el nem adom, de jó lenne kiadnom kis lakásom.
...és ez is mér a múlt:
A várost elhagytam és az év végéig minden hivatalos kapcsolatom megszakad a főiskolával is. A lakás pedig januártól ismét kiadó.
Szerintem jó helyen van, a lakótelep és a lépcsőház csendes, az ablakok egy kis zöldre néznek, a városközpont könnyen és gyorsan megközelíthető. Van bolt, gyógyszertár, iskola, óvoda a közelben.
A szomszédok csendesek és nyugodtak (nagyrészt fiatal, kisgyerekes családok), de tőlem/tőled is ezt fogják elvárni.
Maga a lakás a 3. emeleten van. Egy szobás, de a szoba hatalmas és sem a fürdő sem a konyha nem mini. Szóval el lehet férni benne akár ketten is, ha egy párról van szó.
A rezsi szerintem alacsony, bár a központi fűtés azért megdobja, de ma már lehet hogy ez sem durvább mint bármi más fűtést fizetni.

Néhány ízelítő kép a lakásról



Olyan bérlőt keresek, aki megbízható, nem megy a szomszédok agyára (mert különben kirakatják), a lakásra vigyáz és rendesen fizeti a rezsit. Lehetőleg nem néhány hónapra, hanem akár évekre is maradni szándékozik. Ha nem tudtál meg eleget, írj vagy telefonálj +36309665933
  Hirdetés feladás

2010. február 11., csütörtök

aktuális események

Nos, hol is kezdjem. Új munkahely, új kollegák, új feladatok. Igaz, hogy itt vagyok már október óta, de valójában ez az első hónap, amikor rendes munkarendben és minden nap dolgozom. Ki ilyen, ki olyan de alapvetően jó. Eddig minden rendben. Mint a viccben, aminek a végét nem tudom, de lehet hogy nincs is vége. De ha tudnám a végét akkor sem tudnám rendesen elmondani. Nem vagyok egy storydealer.
Új Kollegák. Tegnap múzeumi szakma kocsmája, farsangi hangulatban volt itt a múzeumban. I.-t is személyesen hívta meg a főnök, nem volt kibúvó. A társaság nekünk tök idegen, még kollégák se nagyon voltak, a 'zenekar' (1 személyes) a pánsíppal virtuózan bánt de a szinti meg az ének elég egyhangú volt. Mindenesetre jót táncoltunk azért, jó későn értünk haza.
Új feladatok. Rögtön becsöppentem egy pályázatba. TÁMOP a bűvös szó, akinek volt benne része, tudja mit jelent. Kolleganő beteg lett, így most egymagam próbálom. De legalább a géphez tudok ülni. Kicsit nehéz, hogy nem tudom, kit, mikor mivel és hogyan. Sok sok ötletem van, megy a szöveggyártás. Na nem üres szövegelés, mert az nem megy. Konkrét, megvalósítható tervek, amik nagyon melósak lesznek, ha bejönnek, és ha csak szakmailag is, de nagy haszonnal kecsegtetnek. Hogy mennyire lesznek adottak a lehetőségek, az már egy másik kérdés. Remélem abban sem lesz hiba. Szóval a sok sok ötlet gondolat itt kavarog a fejemben, de mindezt keretekbe, mondatokba meg max. karakterszámokba préselni nem könnyű, szóval most pihenésképpen itt szövegelek.
régi-új munkahely. Miután roham tempóban szakadt meg a munkaviszonyom, és még el sem fogyott az utolsó fizetésem :) már visszahívtak. Kollegám (volt) elment és kell az ember. A fél éves ingázást még ki se pihentem, kezdem elölről, igaz, csak heti 1 nap jelenésem lesz Baján, és igaz, mindenki mondja, van jogsi meg kocsi, szóval így azért könnyebb lehet a dolog. Bár nem annyira éri meg kocsival, arról nem beszélve, hogy leszámítva azt a pár kört a L..l parkolóban még nem vezettem a jazzyt. De majd biztos belerázódom. A régi új munkának viszont örülök, mert így még megmarad a bajai vonal és a fősuli meg a tanítás sem marad ki az életemből. El ne felejtsem, köszönhető ez a főnökömnek is, aki elengedett arra az egy napra, én pedig bevállaltam hogy becsülettel ledolgozom. Aki ismer, tudja hogy úgy is lesz.
Lakás még meg van, de a háziállatok már elköltöztek :) Legalább lesz hova visszamenni.
Nos, röviden ennyi. legalábbis most ezt sem tudom tovább írni. Siker pénz csillogás helyett: Szeretet, béke, boldogság, karrier. Hajrá, fiúk lányok.

2010. január 28., csütörtök

új-ság

Sokmindenről kell beszámolnom előző bejegyzésem óta, hát el is kezdem szépen sorban. Először is, néhány napja sikeres vizsgát tettem forgalomból, a havas jeges idő ellenére vagy épp annak köszönhetően, nem tudom. Hihetetlen, igaz? Rettegjetek :D
Épp másfél éve, hogy megismertem I-t, ez pedig életem egy új szakaszának kezdetét jelentette. Egy korábbi, szintén meghatározó szakasz ugyanakkor most zárult le számomra. Véget értek a bajai, főiskolás évek. Tegnap az utolsó (záró)vizsganappal befejeztem bajai pályafutásom, bár hivatalosan vasárnapig még a főiskola kötelékébe tartozom. Mától teljesen I-hez, Budapestre költöztem és most már bátran mondhatom, hogy az új életem elkezdődött. Lehet, hogy fájó szívvel gondolok eddigi életemre, ezzel együtt is BOLDOG vagyok!
Azért a költözés még elég felemás, de most már nem ingázom és nem élem a kétlaki életet, bár a cuccaim nagyobb része még ott vár rám.
A Baján töltött évek nem múltak el nyomtalanul. A szívem visszahúz és a tanítást sem adtam fel teljesen, de átmenetileg úgy tűnik szüneteltetem. Nos, mindenkinek köszönök mindent, és ígérem nem feledkezem meg a barátokról, kollegákról, jelt fogok adni magamról. Ha máshol nem, akkor itt a blogon.
Ha már Bajánál tartunk, sok érdekes dolgot fedeztem fel az utóbbi időben. Lett drive-in büfé és lett ingyenes tes*ó járat. Hmm. Mik vannak! Fejlődünk, de haladunk is?
És mi vár a folytatásban? Fogadkozni nem akarok, de jönnek az újabb kihívások, mint pl a nyelvvizsga meg a phd, most hogy a kettőből egy állás lett és már vezetni nem tanulok. Legalábbis nem járok tanfolyamra meg oktatóhoz. Na de ezt majd meglátjuk...