2011. december 18., vasárnap

Kiskarácsony...

Itt van advent utolsó vasárnapja, úgy alakult, hogy nálunk már kiskarácsony van. Az úgy történt, hogy két évvel ezelőtt beruháztunk egy kicsi cserepes fenyőfára. Tényleg nem volt nagy, de nagyon örültünk neki, hogy élő fa, hogy majd kirakjuk az erkélyre, meg minden, aztán majd lesz vele valami ha megnő. Hát, két karácsonyt kibírt, de sajnos kinőtte a helyét az erkélyen, aztán sajnos tönkrement. Én nagyon sajnáltam. Idén ismét felmerült, hogy milyen fenyőfánk legyen, végül a műfenyőnél kötöttünk ki. Tuudom, tudom, húgommal évekig küzdöttünk, hogy rendes, élő és persze nagy fenyőfa legyen otthon. Na mármost azóta sok minden változott, például, hogy egyre kevesebb időt töltöttünk otthon a szülői házban az ünnepek alatt. Lényeg a lényeg, van hogy kompromisszumot kötünk, van, hogy megalkuszunk, és van, hogy "a medve esz meg téged". Szóval műfenyő. Futottunk pár kört, és végül, ár/érték arányban a legjobbat sikerült beszerezni, ahogy mondani szokták. Bár nincs fenyő illat, de legalább nagy a fa :) Nos ettől függetlenül nem tudom mit fog szólni a kishúgom :) Ismerve, és visszagondolva, hogy mennyire oda van Karácsonyért, szerintem azért így is örülni fog.
Persze még a szenteste odébb van, de azt mondta az Anyukám, akkor van karácsony, amikor együtt vagyunk, mert bár mi csak  párszáz, húgomék pont tízszer olyan messze vannak most.
Így hát, most első alkalommal úgy alakult, hogy nem kezdtünk komoly logisztikai tevékenységbe és nem kezdtünk egyeztetni, hogy mindig mindenhol, minden család együtt tudjon lenni, helyette egy merész húzással előre hoztuk a karácsonyt. Nyugi, lesz karácsony a jövő héten is, nem maradt ám le róla senki, de nálunk már az első kör lefutott. Nem csak ezért különleges ez a karácsony. Először fordult elő, hogy nem mi megyünk haza, hanem Anyu jött hozzánk, sőt, Bogarak is hozzánk jönnek. És, először fordul elő, hogy nem kettes, hanem hármas a kis család, bár ezt már írtam. Tavaly I.-t a kis cserepes fenyő mellett fotóztam, panoráma kép készült a pocakjáról is. Idén Mama, Anya és Manó ülte körül a fenyőt:
A képen mindenki rajta van, Mama, Anya és Manó, fényképezőgépek kereszttüzében.
Nem ezektől kicsi ez a karácsony,  sőt, szerintem sokkal nagyobb. De.
Azért neveztem el kiskarácsonynak, mert erre az ünnepre díszítettünk fát, de nem díszítettünk nagyot, csak kicsit. Tulajdonképp a nagy fa csúcsa került a talpba, így kisfenyőfát díszítettünk. Aztán majd eljön a szenteste és feldíszítjük a nagy fát, aminek a tetejébe állítjuk ezt a kicsit. Nos, az lesz a nagykarácsony. Szóval, tudod, a műfenyőnek is van ám előnye :) És, egyvalaki biztosan van aki irigyel a dupla karácsony miatt, az pedig az én legkedvesebb testvérem!
De most nem csak neki, hanem minden kedves családtagomnak, ismerősömnek, barátomnak és ellenségemnek szeretnék áldott, békés karácsonyt kívánni egy dallal: (nyugi, nem én éneklem :)

2011. december 7., szerda

6 hó

Eltelt hat hónap, vagyis fél év, mióta M. megérkezett hozzánk. Mi is történt az elmúlt fél évben? Nagyon sokat nevettünk, figyeltük a kis csodát, ahogy napról napra cseperedett. Több fényképet készítettünk, mint előtte három évig összesen. Kicsit komolyabbak lettünk, ugyanakkor kicsit visszagyerekedtünk. Szerintem mindkettő szükséges, hogy (jó) szülők legyünk.
M. napról napra nem csak nagyobb, de ügyesebb is. Mi próbáljuk megőrizni tekintélyünket, ő pedig próbálja  uralni életünket. A lakás egyre inkább egy nagy gyerekszobára hasonlít, mi pedig győzünk rendet tartani. Mi lesz majd ha már jön-megy és pakol?? Hűű!! Sokszor eszembe jut, lesz még gondunk vele, de örömmel nézek elébe akkor is.
Voltunk védőnéninél is, mert fél évesen esedékes egy ellenőrzés, hogy fejlődik, mit tud és egyebek. Itthon vagyunk mindketten, így családostul mentünk, de tulajdonképpen én vagyok most a főállású pesztra. Fura ez is. Itthon vagyok már kb. 1 hónapja, de elég jól tudtam követni a napokat. Aztán, most, hogy I. is szabad, én pedig voltam pár napot a munkahelyen, utána teljesen hétvége hangulatom lett, pedig hét közben volt. Most kezdem elveszteni az időérzékem.
Várjuk az ünnepeket is,. készülünk, azt hiszem nem is elsősorban magunk miatt, sokkal inkább M. miatt. Készülünk, most kezd eluralkodni rajtunk a karácsonyi őrület, vásárlási láz és egyebek. Azért valahogy túl leszünk ezen is. Jó lesz kicsit családi körben. Várjuk a nagymamákat/papákat, nagynéniket és nagybácsikat.

2011. november 29., kedd

álom

Azt hiszem a legnehezebb - legalábbis most úgy gondolom - az alvásmegvonás. pedig M. nagyon jó kislány, jókat alszik meg minden, de valahogy fél4 és fél6 között tutira felébred, és ha vissza is alszik, általában dumál még egy fél órát, órát, ami csak azért baj, mert a szülő olyan, hogy teljesen ki van hegyezve minden rezdülésére és ha álmában nyög egyet arra is felébred, és várja, hogy a gyerek most vajon fel fog ébredni, vagy nem?
Én ráadásul olyan vagyok, hogy minél közelebb vagyunk a reggelhez, annál nehezebben alszom vissza. De legyen ez az én bajom ugyebár. De az már végképp bosszantó, hogy hulla fáradtan esem ágyba este is és ennek ellenére elaludni nem tudok, órákig csak forgolódom. Hát ez is legyen az én bajom, nem? Szóval kicsit álomkóros vagyok. Reggel korán kelek, napközben éber vagyok, este későn alszom el, éjszaka kelek. De hát, mondhatjátok, nincs is más dolgom. Ez így is van. És ráadásul, ma reggel rájött... igaziból. Hajnali etetés közben is Anyát követte a szemével, és most reggel is őt kereste ugyanott, ahol hajnalban utoljára látta. És ki kellett jönni a szobából, hogy megnézzük a lakás többi részét is. De sehol nincs Anya...

Ez jutott most eszembe: Colorstar: Álomadalom

2011. november 24., csütörtök

egyebek

Az előzőből kimaradt pár dolog. Először is, I. és M. egy hétre elutazott még hónapokkal ezelőtt, de ezt lehet hogy említettem is. Én is mentem utánuk és pár napot a nagymamánál töltöttünk, aztán pár napra a másik nagymamához is elutaztunk. Voltam Baján is, kocsival, szóval vezettem is kicsit. Persze megint villámlátogatás volt, de sikerült elintézni néhány hivatalos ügyet, amiktől sokkal könnyebbnek érzem magam. Még mindig van azért néhány dolog, ami függőben van és amik nyomják a lelkem, de talán azok is rendeződnek egyszer. És ha belegondolok, ennek is már egy hónapja. Fura érzés, hogy nem kell járni dolgozni, persze így is meg van a napi rutin, ráadásul hétvégén is ugyanúgy, mint hét közben. M. maholnap fél éves lesz. Nagyot fordult a világ. Úgy van ez tényleg, ahogy beszéltük nemrég, hogy vannak M. előtti és M. utáni idők. Még egy hónap és itt a karácsony. Bár nálunk lehet hogy előbb is, meg később is lesz :) Tavaly, itt ültünk a kis lakásban, I. hasa éppen gömbölyödött csak, erre most már hárman ültük körbe az első adventi gyertyát. Mintha tegnap lett volna. Kicsit összevissza vagyok azt hiszem...

kispapa

Kispapa lettem, most már igaziból is. I. lassan egy hete jár dolgozni, így M.-el kettesben töltjük itthon a napok nagy részét, amit ő változó lelkesedéssel fogad. Bár eddig is aktív részese voltam az életének, azért fel kell vennem vele a ritmust, rá kell hangolódnom a napi rutinjára. Úgy tűnik, valahogy jobb a kedve, ha reggel látja Anyát, mielőtt munkába megy, így megelégedéssel nyugtázza, hogy Anya nem veszett el. egyébként jól el vagyunk, mókázunk, játszunk, jókat rötyögünk, olvasunk újságot és mesekönyvet. Vagyis és olvasom, M. pedig eszi a könyveket. :) Mindent összevetve elég jól el vagyunk, M. egy tündér, persze biztos elfogult vagyok, de akkor is.
Csuda jó búcsú ajándékot kaptam a kollégáktól, mikor elköszöntem, volt meglepetésparti meg minden, de a legjobb a Maja-Papa napló, aminek minden oldalára valami kérdés van írva, amire választ kell majd adnom, vagy fotót beragasztani. Már egy hét alatt is sok minden gyűlt bele. Lehet, hogy el is kezdem valahová jegyezni a dolgokat, amiket majd szépen bevezetek a naplóba.
Azért a munka világától sem szakadtam el teljesen, online intézem még a könyvtár ügyeit és valószínű pár napra még visszatérek a Múzeumba is.
Itthon pedig belevetem magam a házimunkába, igyekszem minden hónapok vagy évek óta halogatott dolgot megcsinálni. Mert házi-tündérnek már gyakorlottabb vagyok, mint kispapának. Bár M. mellett ez sem ugyanaz, mert ügyesen be kell osztani a dolgokat. Amikor alszik, akkor lehet dolgozni, viszont zajt csapni annyira nem szabad, ha ébren van, akkor meg elsősorban vele vagyok elfoglalva. Hát ilyen ez, de gondolom ezzel nem nagyon mondok újat.

2011. október 27., csütörtök

kimozdul

Kimozdultam a héten kicsit, kihasználtam, hogy nem húz haza a szívem I-hez és M-hez, tekintve, hogy nincsenek otthon, így nem vár haza senki. Én sem siettem haza, mert attól sem láttam volna őket hamarabb.
Jó volt egyébként, régen fordult elő ilyesmi, mióta Bogarak sincsenek elérhető közelségben, semmi közösségi élet nem volt.
Megbeszéltük, hogy milyen jó lenne gyakrabban találkozni, mármint nem csak kétévente :) és ezen elgondolkodtam. Valójában itt ez a nagy város, rengeteg jó és számomra még felfedezetlen hellyel, a lehetőségek végtelen tárháza, én mégsem élek ezekkel a lehetőségekkel. Talán ha I. és M. nem lenne más lenne a helyzet. Egy időben, főként amíg Baján éltem, elég kimozdulós voltam, amit talán egyesek rossz szemmel néznek/néztek. Cseppet sem bánom ezt, mert annyi élménnyel gazdagodtam, annyiféle embert ismertem meg, akik/amik nélkül sokkal szegényebbnek érezném magam. feltéve, hogy tudnám, mit mulasztottam el. Más ember lennék, olyan mint azelőtt, magányos és szürke, bár lehet hogy most is szürke vagyok, de magányos nem.
Szóval, ha kis családom nem lenne, biztos most is kimozdulós lennék, de ha I. nem lett volna, eszembe sem jut ebbe a Nagyvárosba költözni. Most viszont van I. és van M. akik sokkal nagyobb vonzerővel rendelkeznek mint a város ezer helye és eseménye. Hát ez van. Ettől függetlenül eszemben sincs elzárkózni a közösségi élettől, legfeljebb jobban meggondolom, hogy mikor és hova.

flippe(M)R

Fura élményben volt részem a közelmúltban. Készülök már megírni ezt is egy ideje, hát most kerül rá sor. Kivizsgáláson voltam, olyanon, amin még eddig soha. Ráadásul át kellett bumlizni érte a fél városon. Ugyan fájdalommentes eljárás, de azért mindenféléket olvasni, kinek ezért, kinek azért rossz érzés. Kinek a zaj, kinek a bezártság érzése miatt. Én leginkább az eredménytől féltem, hogy vajon mit dob ki a gép? Amiért leírom, az igaziból az, hogy én hogyan is éltem meg a dolgot. Valóban fura érzés, hogy betolnak egy nagy gép belsejébe, de a bezártságérzést inkább az váltotta ki belőlem, hogy a fejem mint valami sablonba bepasszintották, nehogy elmozduljon, a fedele az orromtól néhány centire, ami ugyan a fényt átereszti valamennyire, de kilátni nem lehet. Végülis úgyis csak a gép belsejét látnám. Látni tehát semmit nem látsz, a füled az egyetlen érzékszerved amiből a környezetedről valamiféle képet tudsz alkotni. Nos hát fülelni volt mit. A teremben eleve valami gép ütemes zajt hallatott már az elejétől fogva. Mint mikor bekapcsolod a szintin a dobgépet ami az alap ütemet adja. Ez akkor még nem jutott eszembe persze, legfeljebb a "jó kis" tuctuc zenék illetve valami kocsmai játékautomata ami folyamatosan vagy alkalmanként bizonyos hangot ad ki, hogy a fényhatások mellett a zajjal is felhívja magára a figyelmet. De azóta találtam még egy sokkal jobb zajt találtam, amihez igazán hasonlít. Az egyik áruházláncban nemrégiben beüzemelt kenyérszeletelő hangja kísértetiesen hasonlított erre a zajra. Ez a kép be is villant, miközben a gépben feküdtem, hogy pont olyan, mintha egy gép ugyanazt csinálná valóságosan, amit az én fejemmel virtuálisan: vékony szeletekre vágja a koponyád és annak minden tartalmát. Nos miután a dob alap megvolt, jöhettek a további hangszerek, ezek már az én gépemből. Mármint abból a gépből ami éppen elnyelt. A folyamatos és mély búgástól egy vészjelző fülsértő sikolyáig minden volt ott. Ezek a zajok végképp azokra a játékgépekre emlékeztettek, amiket az előbb már emlegettem.
De amikor a zajok mellet más fizikai behatás is ért, konkrétan, hogy elkezdte egész testem, kifejezetten koponyám tartalmát rázni a gép, felvillant hirtelen a tilt! felirat és már biztosan tudtam: Egy flipper gyomrában vagyok! Na nem a kedves kis delfinében, hanem egy olyan nagy és nehéz, színesen villogó, mindenféle hangot kiadó masináéban, amit fiatal koromban csodálattal bámultam, és arról álmodtam, ha majd nagy leszek, ti. felérem, és pénzem is lesz, akkor majd én is szeretnék ilyennel játszani. Azért szerencsére nem volt olyan rossz sorom, mint azoknak a nagy fémgolyóknak amik ide-oda pattognak a belsejében, míg végül eltűnnek a süllyesztőben, és szerencsére egy életet sem vesztettem mikor kidobott magából végül.
Hát ennyi. És, hogy azokat is megnyugtassam, akiket elfogott a rettegés, és a körmüket rágva olvasták bejegyzésem, hogy vajon mi lett a vizsgálat végeredménye, jelentem, minden OK, semmi probléma nincs a fejemben. Legalábbis látható nincs :D Hogy alapból hülye vagyok, azon meg úgysem tudnak segíteni. Ezzel egyúttal azt a kérdést is megválaszoltam, hogy hogyan asszociálhattam pont erre a gép gyomrában.

2011. október 25., kedd

újjászületés

na nem valós, csak virtuális értelemben. Történt valami furcsa dolog a hétvégén. Kezdődött azzal, hogy az email fiókomba való belépéshez ellenőrző kódot küldtek és új jelszót kértek. De ekkor még nem is gyanakodtam, időnként ellenőrzik a biztonsági címeket és egyebeket. De aztán bejelentkezve a rendszer visszadobott nekem egy halom olyan levelet, amit nem tudott továbbítani ... és amiket elvileg én küldtem, pedig nem is. Na ez már kicsit ijesztő volt. De amikor épp hozzáfogtam volna, hogy megosszam a nagyérdeművel, mi is jár mostanában a fejemben, akkor ért csak igazi meglepetés. Ezt a blogot sajnos már eltávolították. Ezen a címen új blog nem hozható létre. Ez volt az üzenet. De hát én nem is akarok új blogot. A régit akarom vissza de most! Gondoltam először, valami rossz tréfa. Na meg hogy nem olyan egyszerű csak úgy törölni egy blogot, általában ezeket még vissza is lehet csinálni. Igen, igen ... na de nem. Rágugliztam, és kiderült, nem én  vagyok az egyetlen, még csak nem is az első akivel ilyesmi történik. Részletes utasítások, lépésről lépésre, olvasd el ezt, csináld azt és ha mindent úgy csináltál ahogy, akkor van rá esélyed, hogy pár nap körömrágás után újraminősítik a blogod és kiderül hogy semmi illegálisat nem követtél el. Csak éppen az volt a bökkenő, hogy engem elvileg nem is minősítettek közveszélyesnek vagy mi. Elsirattam már a kis blogom. Nagyon szomorú voltam miatta, mert eszemben sem volt megválni tőle. Nem hiszem egyébként, hogy rajtam kívül másnak is hiányzott volna. De el kellett gondolkodnom, hogy új 'életet' kezdek egy új blogban. De azért reménykedtem. És, lássatok csodát: csendesblog visszatért. Ahogy azt sem tudom, hogy tűnt el, azt sem igazán értem, hogy jött vissza. De nem bánom. Örülök neki nagyon. Úgyhogy most majd pótolom a kimaradt bejegyzéseket...

2011. szeptember 18., vasárnap

ember tervez...

Most nézem, megint eltelt vagy egy hónap előző bejegyzésem óta. Repül az idő. Mi is történt azóta? Bogarak átszelték fél Európát, és a csatornát, majd partra szálltak britföldön. Új élet kezdődött nekik is. főleg Kishúgom számára csupa új dolog következik. Nekünk is furcsa, hogy távol vannak. Hogy hogyan lesz ezután, majd meglátjuk. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
Nálunk a szokásos élet zajlik, I. és M. várnak haza minden nap, míg én dolgozom. M. szépen fejlődik, bár a doktornéninek nem tetszett, hogy a súlya elmarad attól az átlag értéktől ami a nagy könyvben meg van írva. Pedig szép kis hurkái vannak, és lehet hogy nem széles, de annál hosszabb. Gügyög és gagyog, vigyorog, de nagyon huncutul. Sok baj lesz még vele, már most látom. Pedig nagyon jó kislány egyébként.
Egyre gyakrabban jut eszembe egy ismerős jó tanácsa: Legjobb lesz ha szerzel egy puskát és még az ajtóban lelövöd. mármint a leány udvarlóját. Mondhatjátok persze, hogy hol van az még. Én azt mondom, hamarabb itt lesz mint gondolnád. Mert mindnenkit levesz a lábáról. Tényleg mindenkit. Okos, ügyes és szép. És lehet hogy elfogult vagyok de akkor is! Sziasztok! Itt vagyunk! Apa M.-el:
Amúgy pedig épp egy hét szabadságon vagyok túl. A munkahelyen sikeresen lezárult a költözés utáni első nagy projekt, a könyvtár kipakolás, de erről majd hamarosan a biztoskönyvtáron írok inkább. Ennek örömére gyorsan ki is vettem egy hét pihenőt, tele tervekkel és programokkal vártam a hetet a lányokkal, de aztán minden egészen másképp alakult...
Az aktív pihenés helyett passzivitásra és pihenésre kárhoztattam, a kellemes időtöltés, utazás, csavargás helyett pedig olyan helyekre kellett járnom és olyan dolgokkal kellett az időm töltenem amiket a legkevésbé szeretek, bár azt hiszem ezzel nem csak én vagyok így.
Egy pillanat alatt megfordult minden. Hihetetlen, hogy milyen kevés elég ahhoz, hogy mindaz a szép és jó ami az életben körülvesz, egy pillanat alatt eltűnhet. Napokig egyvalamire voltam képes, bár talán jobb lett volna ha nem teszem: gondolkodni, rágódni az élet kisebb és nagyobb dolgain, látni azt, hogy mik az igazán fontosak és mik a kevésbé. Be kellett látnom, hogy perpetuum mobile nem létezik, még akkor sem ha én hajtom. Be kellett látnom, hogy semmi sem tart örökké. És itt most eszembe jutnak Semprun szavai ismét:
A boldogságot és a boldogtalanságot viseld nyugtalanul - minden örök, csak te nem vagy az. 
  vagy fordítva
A boldogságot és a boldogtalanságot viseld egyaránt nyugodtan: minden elmúlik, s elmúlsz te is.
 Szóval a nyugalom nagyon fontos dolog. Nem csak a felszínen, de a mélyben is. És bármennyire nagynak érezzük magunkat, bármennyire fontosnak, vagy nélkülözhetetlennek, nem vagyunk azok, viszont vannak pótolhatatlan dolgok az életben, amikről senki nem szeretne lemaradni. De aztán úgy van ahogy mondani szokták: Ember tervez, Isten végez. Nem tudom, hogy az én terveim és az Ő tervei mennyire vannak összhangban, de remélem még sok terve van velem! :)
Mára ennyit. Lehet hogy szentimentális vagyok, na de mindig az voltam. És vannak pillanatok az életben, mikor el kell gondolkodni bizonyos dolgokon.

2011. augusztus 21., vasárnap

családi élet

Lássuk csak, mi is történt az elmúlt néhány hétben? Zajlott az élet megint. Itt voltak a nagymamák megint, végre sikerült egymással is találkozniuk, személyesen. Igaz, csak váltották egymást, de volt alkalmuk kicsit beszélgetni. A találkozó apropója egy esküvő volt, a húgomék is összekötötték életüket, hivatalosan is. Az egyik mama az esküvőre jött, a másik pedig M-re vigyázott, mert az esküvőre mi is hivatalosak voltunk I-vel. Ennek  köszönhetően M-et először hagytuk huzamosabb ideig másra és I. először töltött hosszabb időt távol tőle. A  hosszabb idő kb. 6 óra volt, ami ha azt vesszük nem sok. Én nap mint nap több időt töltök otthontól távol,  szóval ha így nézem semmi. a úgy nézem, hogy M. ideális esetben is 3 óránként eszik és az étkezések szorosan I.-hez kötik, elég sok idő ez. Hogy I. hogy bírta? Az elején szerintem még kicsit élvezte is a hirtelen jött "szabadságot", bár kicsit olyan volt ez mint mikor én szemüveg nélkül vagyok - furcsa érzés, mintha egy testrészemtől váltam volna meg, nagyon szabad érzés, hogy nincs az orromon és a szemem előtt. Nehéz ezt elmagyarázni, annak aki nem élte meg. Olyan kicsit mintha pucér lennél és kiszolgáltatott, mert nem tudsz létezni nélküle. Hát így volt I. is M.el. Ahogy telt az idő, egyre idegesebb lett, egyre gyakrabban hívtuk nagymamát, hogy minden rendben van-e és a végén már szabályos fizikai fájdalmat okozott hiánya.
Szóval esküvőn voltunk, M. pedig otthon egyedül. Nagy élmény volt, minden szempontból. Jól éreztük magunkat. Biztos M. is jól érezte volna magát, bár nem bírta volna végig, az tuti. Majd legközelebb. Bár ki tudja, mikor megyünk legközelebb esküvőre??
Amúgy további nagynénik, nagybácsik, keresztmamák és barátnék jöttek, hogy megcsodálják kis Maszatot. Sőt, kirándultak is I-vel a munkahelyre. Mindenkit levett a lábáról. Minőségellenőrzés is volt, mindent rendben találtak.
M. kapott a hetekben két oltást és egy pár fülbevalót. Hősiesen viselt minden megpróbáltatást, csak az esti menetrendszerű hasfájás készíti ki. És persze bennünket is. :) Egyre ügyesebb és okosabb. Én elolvadok tőle minden alkalommal...

2011. július 31., vasárnap

Új élet

Hosszú hetek óta nem írtam, ez többek között új kis főnökünknek köszönhető. Nyolc hete érkezett hozzánk, azóta leginkább csak alszik, de mikor felébred, azonnal követeli az ételt és italt. Elvárja, hogy minden igényei szerint történjen, amíg éber gondoskodjunk a szórakoztatásáról. Egész pici, mégis teljesen a hatalma alatt állunk, alávetjük magunkat akaratának. Nyolc hete, lassan két hónapja kislányunk körül forog minden. Ennek a kicsi új életnek érkezése gyökeresen felforgatta életünket, közben mégis olyan , mintha mindig is hármasban lettünk volna.
Általában ha valaki nap mint nap lát valakit, kevésbé veszi észre a változást. Annak ellenére, hogy Maszatot minden nap látjuk, határozottan észrevehető a változás rajta. napról napra nő, már több mint egy kg-ot és kb 10 cm-t gyarapodott. Egyre élénkebb és érdeklődőbb, figyel a környezetére, mosolyog, mi több kacag, sikongat. emeli és forgatja a fejét, nyújtózik, az öklét rágja és ehhez hasonlók. Egy tündér. Mi legalábbis teljesen oda vagyunk érte. Látták már a nagymamák, nagynénik és nagybácsik, eddig mindenki el volt tőle ájulva, szóval talán nem vagyunk nagyon elfogultak. Persze minden kiegyensúlyozott boldog csecsemő gyönyörű. Mikor esténként a hasfájás kínozza, akkor talán nem olyan édes, de akkor viszont nagyon aggódunk érte és sajnáljuk. Hát ez van.
Egyébként persze zajlanak a szokásos hétköznapok. Míg a lányok itthon várnak én dolgozni járok. Nagyon rossz itthon hagyni őket, de biztos nekik is rossz itthon nélkülem néha. A munkahely a régi, mégis új helyre járok, a múzeum elköltözött. Elég nagy volt a felfordulás, én pedig amúgy is kicsit szétszórt voltam. Rend(szer)szerető ember vagyok, de most át kell állni M. rendszerére. Bár még annyira nem rendszerű az élete. A munka mellett ott vannak a  hivatali ügyek, a bevásárlás, ami nagyrészt rám marad, bár mostanában már gyakran megyünk hármasban is. Így azért vezetek is. M. imádja ha mozgásban van, így a vásárlást is. De csak a 'tűrés határáig'. Várakozni nem szeret. Hogy kire ütött ez a gyerek??
Most ennyi jut eszembe, nem ülök tovább rajta, mert aztán megint valaki vagy valami megzavar és újabb két hónap telik el egy rendes bejegyzés megírásáig. Mindent összevetve, apuka lettem, és apukának lenni jó dolog.

2011. június 5., vasárnap

visszaszámlál

Elérkezett a várva várt június. Kinek miért, de sokaknál kezdődik a visszaszámlálás.
Ha másért nem is, gondoljuk csak az O IÓ CIÓ ÁCIÓ KÁCIÓ AKÁCIÓ VAKÁCIÓ-ra. Az oktatási év vége engem már kevésbé érint, más - fontosabb - okok miatt én is visszaszámolok. Itt a nyár, I. már nem dolgozik, mivel rohamosan közeledik a nagy nap, M. születése már sokáig nem várat magára. Persze furcsa ez a visszaszámlálás, mert bár meg van a kitűzött dátum, ez korántsem tekinthető fixnek. Ettől függetlenül minden nappal közelebb kerülünk hozzá.
Ahogy a költözéshez is, mármint a múzeum/könyvtár tekintetében, ami M.-el egy napra van kitűzve. M. jön, mi megyünk a tervek szerint. Azért remélem sikerül összehangolni a kettőt, vagyis inkább szét, hogy ne egyszerre történjen minden. Ez persze nem szervezés és tervezés kérdése, egyiket sem tudom igazából befolyásolni. Mindenesetre visszaszámolok, csak azt nem tudom, hánytól kezdjek számolni...

... Ezt írtam május 31-én kedden, de valamiért még a mai napig nem tettem közzé.

Hát most annyival egészíteném ki,  hogy 3-2-1 és tessék, itt van 'Maszat', vagyis Vass Maja. Mindenkit meglepett, hogy ilyen hamar megérkezett, de úgy tűnik ő már készen állt rá. És amúgy is unatkoztak otthon anyával. Bár I. nek még tervei voltak a hétvégére meg a jövő hétre, ami most így ugrott :) sebaj. Nem lehettem ott mellettük sajnos, de nagyon meghatódtam mikor meghallottam hogy M. felsír. Hát még amikor megláttam és a karomba foghattam... Boldog vagyok, és bevallom nagyon büszke is. Nézzétek ezt el nekem.

2011. május 27., péntek

ikrek

Nem vagyok egy nagy horoszkópguru, vannak viszont ismerőseim, akik gyakran mondogatták, ha valami jónak/rossznak tartott tulajdonságukról volt szó, hogy "nem tehetek róla ... vagyok" a kipontozott rész helyére tessék valamilyen csillagjegyet beilleszteni. Nemrégiben az Ikrek jegyébe léptünk. Hogy ez miért fontos? Mert édes kis feleségem I. ikrek és M. is az ikrek jegyében fog megszületni. Ez már szinte tuti, bár június 21-ig még kihúzhatja. Mostanság egyre többen kérdezik, hogy mikorra várjuk őt és az első reakció kb. ez: húúú ikrek. A következő kérdés, hogy fiú lesz-e vagy lány. Mikor kiderül, hogy lány, az előbbi húúú hirtelen hatványozódik. Miért is?
Az ikrek első és legfontosabb jellemzője a kettős (vagy többes) személyiség. Mintha egy ikerpár lakna egy testben. Hogy kettes vagy hármas, netán négyes ikrek, azt soha nem lehet tudni. :) Ezzel együtt járnak a lelki hullámzások és szellemi csapongások. Különösebb átmenet nélkül váltanak egy állapotról az ellentétesre.
A lelki szellemi hullámzások alapvetően mindenre kiterjednek. az érdeklődés, a lelkesedés kezdeti fellángolása hamar alábbhagyhat és máris valami új felé irányul. Ugyanakkor, ha valami nem hagyja nyugodni, a kudarc,a reménytelenség sem tudja kedvét szegni, addig küzd és próbálkozik, míg megoldást nem talál.
Az ikrek közvetlen és barátságos, szereti meghallgatni mások problémáját és könnyen megtalálja a hangot bárkivel, ezért gyakran meg is osztják vele problémáikat. Azt viszont nehezen viseli, ha tanácsokat osztogatnak neki. Kérve vagy kéretlenül kapja, akkor is a maga feje után megy. Makacs, és inkább megfeszül, de akkor sem hallgat másra. Ha végül mégis kiderül, hogy úgy kellett volna, ahogy tanácsolták, beismeri, de csak akkor tesz úgy ha magától jön rá a dolgok nyitjára.
Az ikrek beszédes. Nagyon beszédes. Én mint csendes, hallgatag ember ezt nagyon jó tulajdonságnak tartom, mert beszél helyettem is. Na de ha belegondolok, hogy M. mennyit fog beszélni, és mindent el fog mesélni mindenkinek, azt is amit nem kellene, akkor azért már kevésbé értékelem pozitívan ezt a tulajdonságot.
Hogy képzelem én most M.-ot ezek alapján? Mosolygósnak és közvetlennek, aki mindenkit levesz a lábáról. Olyannak, aki mindent elér, megkap amit csak szeretne, de meg is küzd érte. Nem csak az idegenek, de mi, a szülők is elolvadunk majd tőle és nem tudunk majd nemet mondani. Ha mégis, akkor viszont hisztis és kiállhatatlan lesz és csak úgy tudod kiengesztelni, ha engedsz neki. Közvetlen lesz, barátkozós, és mindenkivel leáll majd dumálni és mindent kibeszél egy idegennek is. Mindig más kell majd neki, amit éppen meglát, és azonnal fog kelleni. jajajjj!! Hajajj, Húúúú. Nem is mondok többet. De imádni fogom akkor is. Most is imádom.

2011. május 22., vasárnap

kirándul

Itt a nyár, azt hiszem. Bár még csak május van, de az idő határozottan nyárias, szinte egyik napról a másikra beköszöntött végre. A sötét hideg napok, az eső és a ború után végre süt a nap, meleg van. Hirtelen elhatározástól vezérelve vonatra szálltunk és meg sem álltunk Gárdonyig. Felfedeztük a tópartot, sétáltunk, lógattuk a lábunkat a vízbe. Kellemes volt nagyon. Persze nem volt igazi strandolás, mert nem is gondoltuk, hogy a víz alkalmas lesz fürdőzésre. Persze I. amúgy se nagyon fürdött volna. Így is kellemes volt, jó volt kimozdulni a szokásos bevásárlós utakon túlra, jó volt a szabad levegőn és jó volt ismeretlen tájon járni.Íme néhány kép a tópartról:



Hugom szerint ez volt a nászutunk. Hát, ha úgy tetszik, igen :) Azért I. a végére elfáradt kicsit, pedig alig két órát töltöttünk Gárdonyban/Agárdon. És M. teljesen kifeküdt :) Elmaradt a szokásos esti, éjszakai mocorgás is. De a kirándulást ő is nagyon élvezte.
 Dióhéjban ennyi

2011. május 10., kedd

kerék-pár

Az élet néha ezt hoz, néha azt. Kölyök voltam még, és nálunk otthon Szekszárdon minden nyáron nagy nemzetközi kerékpárversenyt rendeztek (Gemenc nagydíj) Az év egyik legnagyobb eseménye volt számomra a profik esti villanyfényes háztömb körüli versenye. Akkor csapott meg először a kerékpárok szele. Egy alkalommal indultam is. Persze nem a nagyokkal, hanem a gyerekekkel, anyukám gyerekkori camping biciklijén. Finoman szólva is ducinak lehetett mondani és hát nem voltam valami nagy kondiban. Azt hiszem utolsó lettem, de nagyon büszke voltam magamra akkor is. Aztán felnőttem, a régi campingre már nem ültem többet és az élet úgy hozta, hogy a  nagydíjat felváltották a bajai népünnepélyek.
Néhány évvel ezelőtt valami miatt odaragadtam a TV elé a legnagyobb országúti kerékpárverseny közvetítése előtt. Pedig soha nem voltam sport rajongó, valahogy úgy voltam vele mindig, hogy csinálni jobb mint nézni. Nem csináltam, nem is néztem, épp ezért. De aztán jött ez a Tour de France meg Lance Armstrong a hős. Nem csak mint kerékpáros, mint ember is. Szerintem. És persze nem csak ő. Sok kis hős, sok kis történet, sok kis halál.
Aztán más okból is el kellett gondolkodnom azon, hogy valamit mozogjak, sportoljak és legnagyobb örömömre a kerékpározás az ajánlott sportok között volt. Akkor már/még Baján a lehetőség adott volt, sík vidék, sok biciklis, aktív kétkerekű közösség, stb. megadta a végső lökést. vettem egy használt bicajt. Rájöttem mennyire praktikus közlekedési eszköz, de azért sportnak még nem tekintettem, legfeljebb életformának. A biciklit aztán ellopták, de újat vettem. Fogyókúrába is kezdtem, bár már nem voltam annyira duci mint tizenévesen, de azért nem ártott. És itt jött a sport, az 'edzés' a kiruccanások a töltésen, egyre hosszabb, hosszabb utak, míg végül gondoltam egyet és hazatekertem Bajáról Szekszárdra. 40 km, háztól házig 2 óra. Vonattal az út 1 óra, háztól házig az is benne van kettőben.
Aztán az élet megint mást hozott. Megismertem I-t, Elhagytam Baját és a TV közvetítéseket is. Volt jobb dolgom is ennél. Megszakadt a kapcsolat a kerékpársporttal és sajnos az életformával is. A bicikli még nem került fel a fővárosba, bár itt is életforma a tekerés.
Nemrégiben bekúszott a nappalinkba a kábel, ami már évek óta csak az előszobáig merészkedett. És a kábellel együtt sok-sok csatorna, melyek között ott a sportcsatorna ami tavasztól őszig szinte minden nagyobb kerékpáros versenyről beszámol. És épp a hétvégén indult az "olasz kör" és bár I. nem túl boldog tőle, pár órára megint odaragadtam a TV elé, bámulom a gyönyörű olasz tájat és hallgattam a kerékpárok monoton zümmögését. Furcsa. Órákat tudnék róla mesélni mennyire nagyszerű és összetett sport ez és mekkora teljesítmény pusztán végigcsinálni. Engem lenyűgöz akkor is, ha rém unalmasnak tűnik órákon át bámulni ahogy csoportba verődve tekergőznek az úton. De nem ezért kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe.
Az élet néha ezt hoz, néha azt, de általában nem azt amit várnál tőle. Az úgy volt, hogy leültem egyszer a TV elé és .... és így lett belőlem kerékpáros.

2011. május 5., csütörtök

új élmények

Csupa nem mindennapi élményben volt részem mostanság, amiről szeretnék most beszámolni . Nem akarom húzni az idegeket, nem akarok olyan dolgokról írni amik csak nekem érdekesek, de azért néhány szóban:
1. találkoztam a doktorbácsival aki I-t és M.-t rendszeresen megvizsgálja. Tényleg olyan ahogy I. elmondta, aranyos mackós bácsi, kicsit olyan mint én csak még nagyobb és több haja van :D Ja és ha lehet még nálam is halkabban beszél. Az ügy apropója a szokásos havi ellenőrzés volt, amire végül én is odaértem, így M.-ot is láthattam, a képernyőn, amint az ujját szopja és integet. Nagy élmény! Azt hiszem nem fogom elfelejteni soha.
2. voltunk a szülészeten, ahol a tervek szerint M. meglátja majd a napvilágot - mellékesen itt is összefutottunk doktorbácsival.
3. találkoztunk itt egy szülésznénivel aki megmutatta a szülőszobát meg ilyeneket. Nagyon barátságos a légkör amúgy ahhoz képest, hogy kórház, de azért így is benne van valami rideg, hátborzongató érzés. Még egy vajúdó kismamát is láttunk. Hát nem a kitörő lelkesedés volt az arcára írva, hogy hamarosan megpillanthatja gyermekét. Ja, feladat: be kell szereznem valami ruhát ha ott akarok lenni I. mellett a nehéz pillanatokban. Olyan leszek mint egy műtősfiú, gondolom.
4. Voltam már többedszerre az anyakönyvvezetőnél és megkaptam az anyakönyvi kivonatunkat, amivel igazolni tudjuk, hogy egybekeltünk. És, ráadásul nem csak magyarul, de angolul és franciául is rajta van minden. hűűűűha.
Nos ennyi.Más most nem jut eszembe. Páá

2011. május 2., hétfő

másnap

Túl vagyunk a nagy napon. Férj, feleség lettünk. Sikeresen. Úgy értem, hogy külön-külön de egybehangzóan kijelentettük szándékunkat, hogy jóban-rosszban... Volt sürgés-forgás, sütés-főzés, takarítás, meg minden ami ilyenkor kell.
Érdekes volt azért. Persze izgultam, de nem is tudom miért. I. a szokásos nyugalommal közölte, ő 5 perc alatt felöltözik, szóval ráérünk. Aztán 5 perccel indulás előtt elkezdett kapkodni, nem talált semmit és fél percenként kérdezgette, hogy mennyi időnk Van még? De végül nem késtük le a szertartást! Az előző ifjú pár épp kijött a városházáról mikor odaértünk. A menyasszony kismama volt :) Az utánunk érkező párnál szintén :) A kismamák és kispapák napja volt ez az anyakönyvvezetőnél.
Biztos mindenki hasonlóan gondolkodott és úgy időzítette az esküvőt, hogy elkerülje a gyermek születése körüli papírok beszerzésének mizériáját. Elég vicces dolog, hogy mindenféle papírok, nyilatkozatok meg igazolások kellenek ahhoz, hogy a nevedre vehesd a gyereked. Egyébként meg, ezek a körök nem azért mennek, hogy minden kétséget kizáróan megbizonyosodjanak róla, hogy valóban te vagy a gyerek apja. Az még bonyolultabb eljárás lenne.

A szertartás rövid volt és gördülékeny. Az elején a nevetéssel küzdöttünk, a végén a sírással. Aztán volt fotózás, kellemes ebéd, köszöntés, meghatódás, sírás, nevetés. Egyébként szolidan ünnepeltünk.

Beígértem a képeket, hát íme néhány.

Így most már másnaposak vagyunk. Na nem úgy!! Volt koccintás meg ünneplés, de nem volt nagy ereszd el a hajam, szóval csak a nagy nap utáni más-nap. Olyan ez, mint mikor betöltöd a húszat vagy a harmincat és megkérdik: milyen érzés? Hát semmi különös. Csak valahol legbelül motoszkál valami furcsa. A boldogító igennel sem változik ám semmi. Ugyanolyan szerelmes vagyok mint tegnap, vagy egy évvel ezelőtt. A legfurcsább a gyűrű hiánya a bal és megléte a jobb kézen. Ennyi. Na azért nem akarom ezzel azt mondani, hogy az egész semmi. Mert azért megható dolog és jó érzés hallani és kimondani az igent. (Szerencséd, az utóbbi mondattal vissza hoztad magad. - I. megjegyzése.) És azért furcsa, szívmelengető érzés kimondani hogy I. a feleségem. M. kicsit háttérbe szorult ezen a napon, bár az eredeti tervet teljesítettük. Az esküvői fotókon hármasban vagyunk.
Na de vissza a dolgos hétköznapokhoz. Nagy napok várnak még ránk de addig is van mit tenni.


2011. április 29., péntek

a nagy nap

Közeleg a nagy nap. Na de milyen nagy? és melyik az igazán nagy? És mikor? Nem aggódni, minden kérdésre válaszolok. Ma van ugye a 'Royal Wedding', szóval a mai is egy nagy nap. De nem nekem :) Nekem holnap jön el a napja, hogy nősülök. Nem lesz olyan nagy hacacáré mint királyéknál, de nekem így is túl sok ha belegondolok. Nem gondolom, hogy az életem gyökerestül megváltozik ettől, de azért ha valahol a családi állapotom kérdezik, nem írhatom be többé hogy nőtlen vagy ilyesmik. És innentől hivatalosan is összekötjük az életünket I.-vel. De igaziból már régen összekötöttük azt, ha nem is hivatalosan.
Aztán ha ezt a feladatot is teljesítettük, még egy jó hónap és várjuk M. érkezését. Na az lesz igazán nagy nap, amikor megérkezik. Onnantól változik meg igazán az élet. Szóval nekem majd az lesz az igazán nagy nap. De nem kell már addig olyan sokat várni! Mindenesetre a holnapra készülök. Ilyen sem gyakran van az ember életében. Végül is házasodni nem szokott az ember minden nap. Ez igaz. Jó esetben egyszer van ilyen az életedben, rosszabb esetben még párszor. Ha elcseszted, vissza nem csinálhatod, de újra kezdheted. Viszont a gyerekkel kicsit másképp van ez a dolog. Azt nem lehet újra kezdeni, és valljuk be, az életben többször is születhet gyereked, de olyan sokszor azért nem fog. és ha újabb születik, nem a régit cseréled le, hanem egy újabb lesz mellé. Most ebbe jól belebonyolódtam, igaziból csak azt akartam mondani, hogy nagy napok jönnek és a holnapi csak az első kis nagy nap a még nagyobbak felé. Most ennyi. Nálunk nem lesz élő közvetítés, de majd beszámolok. Üdv, szép hétvégét mindenkinek.

2011. április 22., péntek

Február óta nem írtam. Húú, jó sok minden történt azóta, nem is tudom mi minden. De azért megpróbálom összeszedni. A projektek jól haladnak. Az utóbbi hetekben elég aktívak voltunk magunkhoz képest. Csomót csavarogtunk, vásároltunk, főleg M-nak persze. Jelentem, egész jól állunk, úgy tűnik már minden nagyobb, szükséges dolog beszerezve. Nagyobbak alatt ne valami hű de nagy dologra gondoljatok, csak olyanokra amiket nem fogsz csak úgy az első boltba beugorva megvenni és a csíkzsebből kipengetni. A többi már apróság, és talán később is ráér beszerezni. A múltkor kisebb sokkot is kaptam, mikor a pénztárnál kiderült hogy mennyi az annyi, pedig "semmit se" vettünk, legalábbis ketten egy fordulóval  könnyedén felvittük a harmadikra. Ez nálunk semmi :) Méretre ugyan kicsit nagy, súlyra viszont pille könnyű és pihe puha.
Azért érdekes, hihetetlen dolog ez. Magára sokszor sajnálja az ember a kiadásokat, de a (születendő) gyerekének a legjobbat akarja. Persze ezzel vissza is élnek a kereskedők, mert horribilis áron adnak mindent a babáknak. szerintem. csak azért mert babaholmi. Vagy azért mert antiallergén vagy mit tudom én mi fene. Az én bőröm sem allergizál a sima pamuttal. Persze azért annyira nekem sincs már baba bőröm. Na mindegy, kár is ezen filozofálgatni.
Amúgy is nagy élet van nálunk. Közelednek az ünnepek, és mindenféle Bogarak és egyéb állatfajták jelennek meg nálunk. Az utolsó nagy utazásra készülünk I-vel, még M. érkezése előtt elzarándokolunk szüleihez.  Lesz majd sonka meg minden finomságok biztos. Aztán jövő héten hozzánk zarándokol a szűkebb család és mi leszünk a középpontban kicsit, bár ezt a részt kihagynám azért. Még addig intézzük ügyes bajos ügyeinket de utána nyugi jön átmenetileg. Pihenünk talán, és készülünk, kettesben várjuk hogy M. végre megérkezzen. Ki kell használni az utolsó heteket mert utána minden gyökeresen megváltozik. Nemrég találtam egy blogot, ajánlom figyelmetekbe: http://apaszuletik.blog.hu/ lehet rajta sírni és nevetni és lehet belőle tanulni is. Kicsit vissza is vetett, mármint a blogolás tekintetében. Én nem tudok ilyen jól írni sajnos. Csak szeretnék.
Most ennyi. Vigyázzatok magatokra és szeressétek egymást. Jönnek az ünnepek, pihenjetek és érezzétek jól magatokat, vigyázzatok az úton és ha lehet óvatosan a kölnivel és a vízzel, a sonkával és a tojással na meg az italozással is!

2011. március 30., szerda

projektek

ideje már egy gyors helyzetjelentésnek. Megint egy hónap is letelt már az előző bejegyzésem óta. Hűűű, Hogy repül az idő! Mi is történt azóta? Voltunk 'vendégségben'  a családnál. Szülők, unokatestvérek, keresztszülők, nagy- és kisnénik látogatása már időszerű volt, mert vannak akikkel évek óta nem találkoztunk és mióta M.-t várjuk, több okból is illendő és fontos a látogatás, meg a kapcsolattartás. El is láttak bennünket mindenfélékkel, főleg M.-t. Örült is ám neki, szerintem ha lett volna helye még ugrándozott is volna a pocakban. De annyira nagy helye nincs azért. De valahogy soha sem elégedett, én ezt nem is értem. Hetek óta babkocsi lázban ég - és persze mi is - csak mi türelmesebbek vagyunk :) volt disznóvágás, amiről I. betegsége miatt végül is lemaradtunk, azért az utómunkálatokból igyekeztem kivenni a részem. Vezettem is megint, nyár vége, ősz eleje óta először. Már azt hittem, mindent elfelejtettem, de nem ám! de jó is volt. Aztán voltak nekünk is vendégeink, Nikker N. Nagy és a Bogár a holdról :) izgis volt. Most hétvégén Anyu jön látogatóba, lesz ünneplés meg csavargás biztos. Erről mjad legközelebb beszámolok.

Amúgy most mindenféle projektekben vagyok/vagyunk.
első -  Maszat - projekt. Igaziból önműködő projekt, mert jól el van, szépen növekszik, néha I. agyára megy, minden úgy van ahogy lennie kell. Mi pedig készülünk a fogadására, anyán keresztül ellát bennünket már most utasításokkal és jótanácsokkal. Ha ilyen lesz mikor kibújik és öntudatra ébred, akkor makacs, önfejű és akaratos lesz. De majd odafigyelünk hogy azért jól viselkedjen. Vele kapcsolatban éppen folyamatban van a babkocsi ügylet, de erről majd ha túl leszünk rajta.
második - házasság - projekt. Ez is jól halad. Szerintem az ismerősök és családtagok többsége azt hitte csak vicc, hogy a célunk, hogy hárman legyünk a fényképen. Úgy értve, hogy Anya azaz menyasszony, Apa azaz vőlegény és M. Anya pocakjában. Úgy tűnik, ez is összejön hamarosan - aki tud számolni, gondolhatja hogy nem sok idő van már M. érkezéséig -  már a bürokrácia ködös és kanyargós ösvénéyére léptünk, de erről többet nem árulhatok el. Még lehet hogy eltévedünk :) húúú furcsa ám azért leírni hogy menyasszony meg vőlegény. Ehhez képest az anya meg apa bakfitty.
harmadik - szám.tech - projekt. Informatikus vagyok vagy sem - a szó szoros értelmében egyébként nem - nagy fába vágtam a fejszét. Új gép, új élet, mondhatnánk, mostantól linuxul tanulok. Voltak kezdeti nehézségek, bár igaziból nem is szoftveres hanem hardveres probléma okozta.Én még kicsit BASIC kel meg DOSsal kezdtem a pályafutásom és PASCAL is volt közben, szóval ez a parancsokat adok dolog ismerős és bizonyos értelemben izgalmas is. De persze kihívás egy új rendszerrel ismerkedni.
Egy hét szenvedés után egy apró beállítás és minden sínen van. Emiatt a többi otthoni szám.tech projekt csúszik kicsit, de mostantól újult erővel és jobb technikai háttérrel vetem bele magam. Hajlamos vagyok elveszni ezekben a telepítős beállítós részletekben, de a cél mindig az, hogy a céljaimnak megfelelően alakítsam ki a dolgokat, végül is olyan ez, mint egy lakást berendezni. ha nincs rend és nem praktikus az elrendezés, akkor nem lehet hatékonyan tevékenykedni. Lényeg a lényeg, hogy bármennyire is szeretek ilyenekkel bíbelődni,. azt még jobban szeretem, ha kész és végre azt tudom vele csinálni amire való. Dolgozni. De ez az egy hét azért engem is kicsinált. Kezdtem elveszíteni a türelmem és azon voltam hogy hagyom az egészet úgy, ahogy eredetileg volt, csak a munka egy részéhez kellett még a jól bevált win. is. NNa mindegy. Szerintem I. is kezdte már elveszíteni a türelmét, bár ő is biztatott, meg minden, de a végére szerintem nagyon unta, de nem vallotta volna be. Ezt most jó részletesen kifejtettem, ugye?

további projektek - munkahely - erről egyrészt máshol már beszámoltam, másrészt nagyon nincs változás, halad a munka ezerrel és most van látszatja is, szóval elégedett vagyok. Ennyi.

Legyetek jók és vidámak. Süt a nap, tavasz van.

2011. február 21., hétfő

láz

Beteg voltam. Lázas beteg. Mostanság ebben nincsen persze semmi különös, nagyjából mindenki beteg, de inden 2. ember tuti volt, van, vagy lesz beteg. Mert már jön a tavasz, de mégiscsak marad még a tél is. Én mindig olyankor kapom el, mikor ilyen átmeneti időszak van. És ebben sincs semmi különös, évente párszor engem is elkap ez a dolog, megfázás, miegymás. De. Lázas nem szoktam lenni, ha mégis, akkor nagy baj van. Hát most elkapott a láz, hirtelen jött, reggel még semmit nem éreztem, estére viszont ledöntött a lábamról. Így hétfőn az orvosnál kezdtem, bár odáig is nehezen jutottam el. Ki is írt a doki. Életemben először. Durva dolog ez, és majd jövő hónapban a fizetésem is durva lesz :( A legrosszabbkor jött a betegség, mint az lenni szokott. A hétvégére be voltunk jelentkezve, hogy megnézzük M.-t kicsit. Nem voltam valami jó állapotban, de lemondani nem lehetett. Már úgy volt, hogy nem is megyek, pedig miattam volt az egész, I. amúgy is látja havonta őt. Végül elmentünk és azért jó volt látni, bár valahogy többre, jobbra számítottam. Lényeg a lényeg, hogy láttam én is!!! Azért ennek örülök. A héten a munkahelyen is lett volna dolog épp elég. Amúgy is, de most fix programok voltak, amiknél számítottak rám és amiken meg kellett volna jelenni. Mindez kimaradt. Sajnos. :( Otthon is lett volna tennivaló, de a hét úgy telt el, hogy semmit sem tudtam csinálni, pedig aki ismer, tudja, hogy nem bírom a tétlenséget. A hétvégére azért kicsit összekaptuk magunkat, lásd alább.
Ha most nem feküdtem volna ki, akkor nem is tudom, milyen állapotban lennék. Ráadásul I.-t is elkapta a nyavalya, de azért nem olyan durván, mint engem. Nála ez különösen problémás, tekintettel az állapotára problémásan problémás és a szokásos gurgulázás sem nagyon segített, de túléltük mindannyian.
M. megsértődött, mert a néni akinél voltunk, hogy megnézzük, nem volt valami kedves. igaziból csak próbálta némi aktivitásra ösztönözni - hiába. Így kb. egy hétig duzzogott és nem akart életjelt adni magáról, vagyis nem sokat. De mikor a következő hétvégén kilátásba helyeztem, hogy kapni fog valami szépet, azonnal aktivizálta magát. Igazi nő, ha ruháról és egyéb csecsbecsékről van szó, azonnal felélénkül. :) Körbejártunk pár helyet és akciósan sikerült is beszerezni néhány apróságot, szóval örülhetett a kis M. Hát ennyi volt. Tudom, nem túl izgi, de majd lesz olyan is. Üdv. és ne legyetek betegek
.

2011. február 3., csütörtök

aktuál

Számvetésem óta nem jelentkeztem. Végül is csak egy hosszú hónap telt el azóta. Mi is történt azóta? Sok minden, bár nem biztos hogy össze tudom szedni. Munka terén komoly dolgok vannak kialakulóban. Beindultak különféle projektek, pályázat, könyvtári adatrögzítés és költözés vannak kilátásban. Ez az elkövetkező néhány hónapra komoly hajtást helyez kilátásba, de talán a feltételek is adottak lesznek végre a hatékony munkához. Erről bővebben már írtam a biztoskönyvtáron. A bajai lakás ügyek átmeneti üresedés és rettegés után hosszú távra rendeződtek, remélem kölcsönös megelégedéssel. I és M jól vannak, szépen növekednek, egészségesek és pocakosak :D Úgy néz ki, hogy az eddigi egy helyett már két nő van az életemben. Hogy melyik az első számú és melyik a második, ezt nehéz lenne eldönteni. De szerencsére nem is nagyon kell...

2011. január 6., csütörtök

számvetés

Illendő dolog egy év lezárásával és egy új kezdetén valamiféleképpen visszatekinteni, mi is történt. Volt valami ilyesmi tavaly is, hát megtartom a hagyományt. Szóval, milyen a 2010-es év mérlege?

Pénzügyek
A pénzügyi mérleg készítése a legkönnyebb, hiszen nem áll másból mint kiadás/bevétel, tartozik/követel terhelés/jóváírás. nos nem fogok számszerű mérleget közölni azért, de
1. lejárt a munkáltatói kölcsönöm, amiből végül is szekrényem lett a bajai lakásban és amit onnan elmozdítani nem is tudok már. De a tartozás nullázva.
2. lenulláztam és felszámoltam a hitelkártyám és ezzel több dolgot is nyertem. Megszabadultam egy komoly veszélyforrástól, hogy felelőtlenül költekezzem. Ebből következik, hogy megtanultam még jobban beosztani a forrásaimat. Felszámoltam a tartalék bankszámlám. Sajnálom kicsit, mert azzal a bankkal elégedett voltam, a színe is jobban tetszett ugyebár :D de a másikat muszáj megtartani, lásd 5. pont.
3. beázás miatt festés, (vagy az még 2009?) csőrepedés miatt vízszerelés, burkolás - az utóbbi csak a legszükségesebb. Együttesen több mint 100e kiadás.
4. visszafizettem a felmondott tanulmányi szerződésem. ismét elmondhatom, hogy önerőből taníttattam magam. Fájt, hogy ennyit ki kell adni. Fájt, hogy nem tudtam másra fordítani. De hálát adhatok, hogy sikerült kifizetni, büszke lehetek hogy megcsináltam, egyedül és elmondhatom, hogy nem tartozom senkinek, és tényleg 'felszabadultam' a fősulitól.
5.Nem lettem bedőlt lakáshiteles még eddig, ami nagyon pozitív ... de még pozitívabb lenne, ha nem lennék lakáshiteles ugyebár.
6. Mindemellett sikerült még megtakarítanom is, ami a mai világban igazán nagy szó. Persze mindez nem sikerült volna, ha nincs I, aki nem csak erkölcsileg támogatott abban, hogy ezt megtegyem, de anyagilag is, hiszen soha nem panaszkodott, ha kevesebb részt vállaltam a közös kiadásokból. Na de az enyém az övé is, és fordítva.

Összefoglalva: Egy éve nem sok reményt fűztem hozzá, hogy ki tudom fizetni mindazt ami az idén rám vár. Vagyis, nagyon sokat takarítottam meg, amiből már nem sok látszik, csak a nullázott számlák. Még az extra kiadásokra is futotta. Ráadásul, azok a kiadások amiktől így megszabadultam, (elvileg) azt jelentik, hogy jövőre még többet tudok megtakarítani. Úgy legyen!

Munka
Januárban még két másfél munkahelyen húztam az igát, ami nagyban hozzájárult a pozitív pénzügyi mérleghez. De az Csáth Gézával élve ez az egészség komplex rovására ment. Kikészültem kicsit. Most csak egy van... még meg van és most már úgy tűnik, meg is marad. Hurrá!! Biztosabb szerződés, várhatóan sokkal több munka, ugyanannyi bér. Csendben jegyzem meg, lehetne rosszabb is.

Egészség
A stressz és a hajtás következtében nem éppen a legjobb kondiban voltam. Nem tudtam enni - pedig az nálam már komoly bajt jelent! Ennek következtében és ettől függetlenül is voltam pár kivizsgáláson, de végül, hála Istennek semmi komoly bajt nem találtak nálam. De oda kell figyelni és - így az ünnepek után - feltétlenül diétázni kellene.

Szerelem, család
ezt helyenként ketté bontják, de én nem tudom. Nekem a szerelem a család és a család a szerelem. Azért itt is vannak ám eredmények
1. megkértem I. kezét és igent mondott. Szóval az összegabalyodás után most már össze is kötöttük az életünket. jelképesen
2. megfogant az elhatározás, hogy a közeljövőben gyermeket szeretnénk
3. az elhatározást tett követte, és röviddel azután, hogy a tettek mezejére léptünk, megfogant egy kis vassdarab, alias Maszatka. Nagy az öröm!!
azért volt negatívum is - párszor összebalhéztam a húgommal. Ebben végül is csak a meglepő, hogy általában inkább nyelek, minthogy balhézzak. Lehet hogy változom???

Tudományos munka
ezen a téren nincs sok dicsekedni valóm, de van új koncepció, ami kicsit konkrétabb és sokkal több értelmét látom mint az eddigieknek. Haladtam is vele. Kikértem az abszolutóriumot...

Lakás
a bajairól már beszámoltam a pénzügyeknél, a Bp. lakás fejleményeiről azonban kevésbé szoktam. Lássuk csak, mi is történt. Az első jelentős beruházások (parketta, konyhabútor, ajtók) után, 2010-ben új bútorokra tettünk szert. Egy részét kaptuk, más részét vettük. Lett új menő lapos TV, új szőnyeg egy két új kütyü, szekrény, könyvespolc, de a mikró elromlott :(  - a Jézuska hozott újat. Lettek új fotelek, lett új konyhaasztal székekkel. Azért ezt így együtt látni nem semmi!

Egyebek
jogosítványt szereztem, még januárban. Azóta volt pár utam, de mindent összeadva még csak pár száz kilométernél tartok.... Más most nem jut eszembe

Tervek a 2011. évre
1. még jobban odafigyelek az egészségemre
2. megpróbálok biztos egzisztenciális hátteret teremteni
3. megpróbálok minél többet spórolni
4. megházasodni - nincs időpont, lényeg, hogy az esküvői fotón már hárman legyünk
5. gyereket szülni - bár ezt nem én fogom véghezvinni - de igyekszem asszisztálni hozzá
6. megpróbálok jó férj és apuka lenni.
7. nyelvvizsgát szerzek, publikálok, disszertációt írok ...
8. megpróbálok többet vezetni, mert hamarosan az élet is rákényszerít, hogy volán mögé üljek.

Hűűű!! nem lesz ez kicsit sok??? - majd egy év múlva látjuk, mi teljesül.

2011. január 3., hétfő

ünnepek - és egyéb állatságok

Elteltek az ünnepek, új év, sőt, új évtized kezdődött. Pécs búcsúzik, mint Európa kulturális fővárosa, miközben Magyarország az EU soros elnöke lesz. Jó üzletet csináltunk? Na de nem is ezzel akartam foglalkozni.
Lássuk csak, hogyan is teltek az ünnepek, az én szememmel. A karácsony hirtelen jött, nagyon hirtelen. szinte minden átmenet nélkül csöppentünk a napi rutinból az ünnepi készülődésbe. Valahogy próbáltuk is kihúzni, szóval már 23-án megkezdődött a készülődés, az ünnepi halászlé főzés. Nekem is a kedvencem, sőt mára I. is bevallottan jobban szereti a bajai halászlét, mint azt a fajtát, amit korábban megszokott. Azért ez nagy dolog. Mi tulajdonképpen 3 napig mást sem ettünk, csak halászlét. de ezzel semmi gond. Az ünnepi készülődés a hosszú hónapok alatt begyűjtött ajándékok csomagolásából és a kis fenyőfa díszítéséből állt. Szegény fenyőnek szűkös helye volt az erkélyen, így az ágai kicsit görbécskék ugyan. Kicsi is, görbe is ... de a miénk :)
Aztán már 24-én délután megkezdődött a vendégjárás, ajándékozás, bár a jézuska még csak később jött. A szokásos 24-e délutáni J. családi összejövés, testvérek, unokatestvérek. Az én csládom már szekin ünnepelt, nagycsaládosan. Mi csak másnap reggel indultunk, de a meghitt pillanatokra így sem sok jutott. Mindenesetre nagy boldogságban telt a szenteste így is.
A 25-e reggelén már útra keltünk, a szokásos ceremóniákkal. Szeleburdi család útra kel, felmálházva, 2-3 forduló le a kocsihoz, imádkozás, hogy Szürke Villám (SzV)is el akarjon indulni, aztán örülés, hogy indul. Suhanás esőben és szélben szekire, találkozás hugomékkal, akik amúgy közel laknak hozzánk, de mégsem sűrűn találkoztunk mostanság :( és nagy nagy meglepetések, de ezekről nem beszélhetek. Hugom is belépett a 3. x be. Tulajdonképp váltjuk egymást, ők tovább, mi maradunk, Anyu munkából haza, így újabb meghitt családi pillanatok következnek.
Másnap sajnos megint útra kell kelnünk, az előző napi havazás következtében ismét elég rizikós út következik, de legalább SzV simán indul. Irány I. szüleihez. amint odaérünk, havazni kezd és esik kb. másfél napig, aminek eredménye a gyönyörű havas táj. Képek is készültek ám!!
Származási hely: téli utazás
Szép szép, talán már mondtam, fehér karácsony jó dolog, kivéve, ha utazni kell.
A családi karácsony itt sem teljesen úgy alakul ahogy eredetileg tervben volt. I. tesójáék később érkeznek betegség miatt, így a jézuskázás is szűkebb körű volt, de halogatni nem sok értelme volt. Másnap komoly feladat várt ránk. mert
Hajnalban jött Öcsi. Kicsit fura nekem, na de van ilyen. Öcsi ugyanis kb. 2 méter magas, közben vékonyabb mindenkinél, de pedig nagyon erős is, mert rövidke kergetőzés után leterítette malackát, aki már régen volt malacka, mert legalább 3 mázsát nyomott. Hát ennyit a szeretet ünnepéről, másnap hajnalban már vérfürdőzünk, a disznó 2 órán belül már kiterítve és feldarabolva várt jobb sorsára, Öcsi pedig 2-3 pálinka, kávé és cigaretta elfogyasztása után vidáman kerekezett újabb áldozata felé. Az ő munkája végeztével kezdődött csak igazán a mi munkánk. darabolás, gyúrás, kavargatás. Úgy tűnik, már hagyomány, hogy (1) a kolbászhús gyúrásában részt veszek. A (2) d.sajtnak aprítás, fűszerezés töltés az én feladatom - bár a végső ítélet nem az én dolgom. (3) és a hurka keverés nemes feladata is az enyém. Egyébként én vagyok a leggyengébb láncszem, olyan értelemben, hogy nem rendelkezem nagy tapasztalattal - közben mégis mindig ott vagyok ahol a leginkább elkel egy segítő kéz.
Nos, a munka jól haladt, mire a nagyja kész volt, befutottak, a testvérék is, bár ezután is leginkább lélekben erősítették a csapatot, azét rájuk is várt néhány feladat. Kb fél nap kemény munka után mondhattuk, hogy készen van minden, bár maradt még tennivaló másnapra is. Ezek után ismét jézuska következett, a későn befutó rokonok miatt. Én kb úgy estem be az ágyba ...
A következő nap már semmi miatt nem kellene felkelni, ilyenkor következik az, hogy mikor végre aludhatnál, tuti, hogy hajnalban ébredsz. Bár úgy volt, hogy lehet hogy hazajövünk, végül maradunk még egy napot,amit jól tettünk mert az útviszonyok sokkal jobbak lettek. Kihasználjuk ezt a bónusz napot a szokásosra. Turi, séta a hóban, látogatás a rokonoknál, újabb jézuskák... nagy kajálások.
Majd következő nap irány haza, csomagolás, aggódás, vajon milyen lesz az út, vajon SzV indul-e? Minden rendben lezajlik persze, és a szokásos jelenet sem marad el, szeleburdi család megérkezik, csomagokat ki a kocsiból, 3-4 forduló fel a 3.ra. És mikor megérkezel, jöhet a "romeltakarítás" vagyis az előszobában felhalmozott csomagok éltüntetése. Mindezek után érthető, hogy a fennmaradó pár napot pihenéssel próbáljuk tölteni, bár ...
... szilveszter közeleg. És ha szilveszter akkor újabb előkészületek, sütés főzés, hidegtál és lencse, nem mintha nem lenne egy hétre elegendő meleg és még két hétre való hideg élelem a hűtőben. Na de mi már csak ilyenek vagyunk.
Mindezek után a szilveszter éjszakát tele hassal, félálomban töltöd, mert semmi kedved kimozdulni és ha nem lennél hulla fáradt, a sok kajától amúgy is ólom nehéznek érzed magad. Mindenesetre hősiesek voltunk, még I. is kitartott éjfélig, hogy az elfogyasztott 1 doboz citromos sör után kölyökpezsgővel koccintsunk és boldog új évet kívánjunk majd álomra hajtsuk fejünk, hogy reggel újult erővel ne csak egy új napra, hanem sokkal boldogabb új évre is ébredjünk.
És mire a történettel idáig elértem, már szombat és a hétfővel megkezdődik újra a napi rutin és a munka, ami persze a nagy semmittevések után még jól is tud esni, de miért nem érzem úgy, hogy annyi semmit tettem volna?

Tapasztalatok
1. Jó ötlet volt írni a jézuskának az ünnepek előtt. Nem tudom, hogy a szépen kérés, a fenyegetőzés, vagy mi volt az oka, de a jézuska tudta minek örülnék igazán, ráadásul a mi jézuskánknak is segített, hogy valóban olyan ajándékokkal készüljön, amivel igazán örömet tudunk szerezni.
2. Az idei karácsony sem volt olyan mint a tavalyi, de ezt még egyelőre nem mondom meg miért, de igaziból a jövő karácsonyunk még érdekesebb lesz. Sokat gondolok én is és szerintem I. is arra, vajon jövőre milyen lesz. Megváltozik az életünk. És nemcsak azért mert egy nullával kevesebbet és egy egyessel többet írunk.
3. Kevesebbet enni és kevesebbet főzni. Sajnos, magyar ember, jó vendéglátó nem tud annyit főzni ami az ünnepek alatt el is fogyna. Magyar ember, jó vendég pedig többet eszik mint amennyit feltétlenül kellene. És sajnos még így sem fogy el amit főztél...
4. Újévi fogadalmat továbbra sem teszek, de immár szokásommá vált valami évzáró évnyitó számvetést tenni. Ez az idén sem marad el, sőt, már többé kevésbé el is készült. Figyeljetek, mert jön a következő!!