2015. december 23., szerda

ünnep

Elérkezett hát az ünnep előestéje. M. szorgalmasan nyitogatja az ablakokat az adventi naptáron, és boldogan konstatálja: már csak egy van! Én pedig olvasom a Karácsonyi rejtélyt. Már csak egyet kell olvasni és talán minden tikokra fény derül. M.-nek is ezt mondtuk, miután majdnem lebuktunk, miközben a Jézuska angyalkáit játszottuk.
El is határoztam, még a naptáramba is beírtam, úgy 3 év múlva megszerzem M. nek adventi naptár helyett. Hát majd látjuk. 
Nekem valahogy hirtelen jött ez a karácsony. Bár már pénteken letettük a lantot, mindenki itthon van, és a mama is meglátogatott bennünket, mégis csak úgy beestünk a karácsonyba. Nem volt nagy készülődés, meg ráhangolódás - szerencsére a tömött bevásárlóközpontokban és azokon kívül elszenvedett fejvesztett kapkodás és rohanás sem jellemezte a megelőző időszakot. Vagy csak én maradtam ki belőle, mert I. elintézte mire én oda jutottam volna?
Most I. süt főz, M. karácsonyi képeslapokat gyárt, én pedig, ahogy elnézem őket alkotás közben, nekem is kedvem támadt alkotni és megosztani pár sort veletek.
Régen nagy levélíró voltam, amikor az emberek többsége nem drótpostát és főleg nem a közösségi médiát használta arra, hogy jókívánságokat küldjön. Sokszor szerintem túlzásba is vittem a levélírást ... 
Persze most sokkal egyszerűbb lenne a dolog, de valahogy nem visz rá a lélek. Ezért is indítottam annak idején ezt a blogot, így a 'leveleim' egyszerre mindenkihez eljuthatnak, aki kíváncsi rá(m). Mindenesetre nem is számítottam rá, hogy a posta képeslapok tömegét hordja ide nekem - én sem adtam postára karácsonyi üdvözlőlapokat. Ehelyett itt kívánok minden kedves családtagnak, barátnak, ismerősnek és ismeretlennek áldott ünnepet és nagyon eredményes új évet ezzel a dallal - amit mi is énekeltünk annak idején ...


2015. november 2., hétfő

Hello Turist

Aki rendszeresen figyeli a közösségi oldalakat, annak már biztosan feltűnt még egy változás az elmúlt időszakban, mármint velem kapcsolatban.

Igen, munkahelyet is váltottam. Elhagytam a +Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumot és csatlakoztam a +TAKI MTA ATKhoz. Sokak számára most is egy nagy kérdőjel maradt utánam. Nekem is hirtelen jött a váltás, és hogy mindenkit megnyugtassak, nem azért kellett, mert egyik vagy másik jobb, hanem mert más. Valami más kellett, még akkor is, ha történt épp elég változás a közelmúltban.

És valóban más itt. Új emberek és főleg új feladatok várnak, amikre kicsit kíváncsi is vagyok és amiktől kicsit félek is. De az új feladatok és új kihívások mindig ösztönöznek.


És, persze, a téma is más... 

Nos, gondoljatok rám jó szívvel, én is azt teszem, és küldöm ezt a nótát:

2015. október 18., vasárnap

Tavasztól őszig 2

Tavasztól őszig tartó visszatekintésem elsősorban a lakás és a ház projekt körül forgott. Úgy tűnhet, hogy szórakozásra nem is jutott idő.

Ha követted az előző bejegyzéseket, sejtheted, hogy igazi nyaralás nem volt az idén - bár M. nagyon szeretett volna elmenni a házba, ahol tavaly voltunk.
Még a szokásos nagymamáknál nyaralás is elmaradt. Bánt is kicsit, hogy így elhanyagoltuk M. t bár mindent megér, hogy látom jól érzi magát. Szívesen tesz vesz ő is a kertben és a ház körül.

Élményekkel teli volt a vadregényes kert és a félkész ház is. Igyekeztünk M. számára is elviselhetőbbé tenni az átmeneti időszakot - első teendőink között volt, hogy homokozót készítettük - sajnos csak egy lavórból. Lett hinta is és végül M. nagy kívánsága teljesült: Cicája is lett. Igaz, hogy párszor már le is mondtunk a hűtlen csavargóról.

Azért visszanézve a fotókat - nem csak a felújításról készültek - élmény dús időszak van mögöttünk. Voltunk állatkertben és
borfesztiválon, volt Kati Party és pár kerti parti, jártak nálunk barátok és barátnők.
Felfedeztük +Budafok Borvárost és "majdnem megnyertük" a Futafokot.

Szóval, nem jártunk a Balatonon és nem is repülőztünk, de így is sok minden történt, és talán ezekre is sor kerül hamarosan.


2015. október 12., hétfő

Munkálatok - a költözés után

A költözés után nem értek véget a munkálatok, csak a második felvonás következett. Próbáltuk lakhatóvá, élhetővé tenni a házat, annak ellenére, hogy a szükséges holmik nagy része dobozban volt, de nem mindig tudtuk melyikben. Eközben a teli dobozokból képzett ösvények és akadályok között botladoztunk.
itt már alakul a konyha

Hiányzott a konyha, hiányoztak a szekrények, ami volt, abba sem tudtunk bepakolni.
Így innen oda, onnan ide tologattunk mindent, hogy éppen ott férjünk, ahol dolog volt.

Aztán újra jöttek a mesterek is, ami persze újabb izgalmakkal és újabb munkával járt számunkra is. És, mikor valami elkészült, már láttuk, mi lehet a következő.

a régi konyhabútorból
előszobaszekrény lett
Mikor elkezdtem gondolkodni, milyen munkálatokról fogok beszámolni a költözés után, első gondolatom az volt, hogy inkább romboltunk, mint építettünk. Valóban, a ház körül és a kertben is próbáltuk felszámolni a káoszt. Házon belül is szükség volt némi rombolásra persze, de azért vissza gondolva többet építettünk, mint romboltunk.


2015. október 4., vasárnap

Munkálatok - a költözés előtt

lomi
M. is kivette a
részét a munkából
Megkezdődtek a munkálatok a háznál. A mesterekkel párhuzamosan mi is végeztük, amit tudtunk. Néha úgy tűnt, soha nem lesz kész semmi. Reménytelennek és kilátástalannak tűnt a harcunk a lomokkal.

Pedig az idő sürgetett, mert a vevőink adtak ugyan némi haladékot, de a határidő rohamosan közeledett.

Így, amíg a háznál is rengeteg tennivaló volt, addig a lakásban is hozzá kellett fogni a csomagoláshoz.

A csúcs a költözés előtti napokban következett, szerdán levonult a mester, csütörtökön még gyorsan leraktuk a parkettát az utolsó szobában, pénteken csomagoltunk és szombaton költöztünk.

Rengeteg holmink volt, a költöztetők is meglepődtek, hogy fértünk el a lakásban. Mikor a házat meglátták, azt mondták, nem fog beférni ennyi cucc. Mondjuk a kanapé nem is fért be az ajtón, sem a fagyasztó a kamrába. De végül minden megoldódott.

Ezzel persze a munkálatok nem fejeződtek be, de a folytatásról majd talán egy következő bejegyzésben.

Posted via Blogaway

2015. szeptember 26., szombat

Lak

Az elmúlt hónapokra visszatekintő sorozat következő száma következik.

Miután szinte biztosnak tűnt, hogy sikerült megvenni a házat - és végül a kulcsokat is megkaptuk - hirdetni kezdtük a lakást is. Közben próbáltuk a házat lakhatóvá tenni. Jöttek a mesterek, méricskéltek, kalkuláltak, és persze mi is kalkuláltunk. Számolgattuk, vajon mire lesz elég pénzünk, és közben igyekeztünk magunk megoldani amit csak lehet.

Jöttek az érdeklődők is, a lakásra és viszonylag hamar találtunk vevőket. Jó időben voltunk jó helyen. Sikerült meglovagolni az ingatlanpiaci hullámot, bár egyesek szerint még lovagolhattunk volna kicsit rajta. Én összességében elégedett vagyok. Főként, mert emberileg is "jó üzletet" kötöttünk. És ez az, amit pénzben nem lehet kifejezni, mégis tudod, hogy megérte.



Készültünk búcsút venni Budatéténytől és próbáltuk megismerni Budafokot.


Folyt. köv...

2015. szeptember 10., csütörtök

Házas

Az elmúlt hónapokra visszatekintve a beszámolót ezzel kell kezdenem.

Kívánság

Évek óta nézelődünk, keresgélünk. Mármint házat kerestünk, kertes házat.  Mint azt már biztosan említettem, M. születésnapi kívánsága egy kertes ház volt, ahová meghívhat mindenkit a szülinapján - kerti partira. Így, ha teljesíteni akartuk kívánságát, nagyon szorított az idő.

Próbatétel

De valahogy a lehetőségeink, az elvárásaink és a kínálat nehezen volt össze egyeztethető. De azért kitartottunk, hol kisebb, hol nagyobb lelkesedéssel és aktivitással. I. miután már az összes eladó ingatlant ismerte a kerületben és nem nagyon talált megfelelőt, amit nagyjából még is tudnánk fizetni, végső elkeseredésében kiválasztott négy ingatlant a "futottak még" kategóriából. Ebből kettőt kilőttünk, maradékot meg akartuk nézni, de az egyiknél le is mondták a találkozót, mondván, hogy elkelt. Persze azóta is eladó. Maradt egy, amit meg is néztünk, és bár nem voltunk teljesen meggyőződve róla, hogy az a mi házunk. Nem szerettünk bele. Egyikünk sem. Nekem kiábrándító volt a ház - bár a vadregényes kert tetszett. M. véleménye szerint "koszimoszi" volt. I. pedig már az utca nevén fennakadt, de mégsem hagyta nyugodni a gondolat. Ráadásul a környék is ismeretlen volt számunkra. Korábban eszünkbe sem jutott arrafelé nézelődni.

Fordulat

De most I. volt, aki racionálisan gondolkodott. Elkezdett alkudni a házra, mondván, hogy el fog kelni hamar. Volt is rá más érdeklődő, de végül mi lettünk a befutók. Olyan áron, ami még vállalható volt, feltételezve, hogy a lakást is jó áron tudjuk eladni. Fejest ugrottunk, sok bizonytalan tényező ellenére.

Na de ahogy I. szokta mondani,
"kockázat nélkül nincs győzelem".

Jutalom

Lényeg a lényeg, kertes ház lett M. szülinapjára, kerti parti is volt már azóta, de még M. szülinapi zsúrjával adósak vagyunk. Azt kívánom, minden kívánsága így teljesüljön az életben.

2015. szeptember 3., csütörtök

Tavasztól őszig

Hiányoztam?

Azoknak, akik már türelmetlenül várják, hogy végre pötyögjek valamit az elmúlt közel fél év eseményeiről, jelzem, hogy már nem kell sokáig várniuk. Azok pedig, akik eddig sem hiányoltak, ezután sem fog feltűnni, hogy visszatértem.

Itt vagyok!

Ez még csak egy beköszönő üzenet, valaminek a megelőlegezése, de kezdem összefésülni a gondolataimat, szedegetem az emlékmorzsákat és ígérem, igyekszem részletesen beszámolni mindenről.

Hol is hagytuk abba?

Ami azt illeti, M betegsége csak a hab volt a tortán, ami fejjel lefelé landolt. Nem azért nem írtam, mert nem lett volna miről - éppen ellenkezőleg...

2015. május 8., péntek

Csőstül jön az áldás furtonfurt

...ahogy azt Ürge mondta volt a Micimackó egy részében. Nem elég, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, ami sok sok idegeskedéssel, és nem kevesebb idő, energia és mi több anyagi ráfordítással jár, beütött a mennykő - M is beteg lett. Olyannyira, hogy kórházba is került szegény egy csúnya állhatatos vírus miatt.

Egy kisgyermek a kórházban, vele ott a szülő, csak mint toldalék. Fontos feltétele az eredményes kezelésnek és a mihamarabbi gyógyulásnak, de technikailag, papíron ő csak ott van. Nem csinál semmit, nem eszik, nem alszik és egyébként sem létezik. A másik szülő meg szaladgál, mint pók a falon, próbálja jobbá tenni szegények napjait a kórtermek fogságában.

Mint tudjuk egy betegség, főleg egy kórházi kezelés sem áll másból, mint idegeskedésből, idő, energia sőt mi több anyagi ráfordításból, miközben az elveszett időből, energiából és anyagi forrásból nemhogy több, de inkább kevesebb marad.

De mindez mellékes ahhoz képest, hogy M. és I. végre kiszabadult és egyre jobban van - reméljük nem lesz visszaesés és nem adja tovább senki senkinek a vírusait, mert az további kiesésekhez és fennakadásokhoz vezethet.

2015. május 3., vasárnap

Stressz

Kissé hanyagoltam mostanában a blog írást. Húsvét óta nem jelentkeztem, közben pedig már itt a majális meg Anyák napja.

Nincs ennek más oka, csak annyi, hogy nem tudtam összeszedni a gondolataimat, vagy csak nem tudtam ráhangolódni az írásra.

Más dolgok kötötték le a gondolataimat. Hosszas tervezgetés és álmodozás után egy komoly projekt indul most.  Nagy változások vannak, még nagyobbak lesznek és ez kihat mindenre. Éppen ezért stresszes ez az időszak. Az elmúlt hetek is azok voltak, és valószínú, még stresszesebb időszakok várnak ránk.


Nem csak én, de I is hasonlóan felfokozott állapotban volt, van és lesz. Ez pedig M.-et is stresszeli. Amúgy is olyan érzékeny, és mostanában különösen. De alapvetően úgy érzem, ez most inkább előre visz bennünket, nem pedig visszafog.

2015. április 6., hétfő

Húsvét

HiggsBozon matricák
Sok minden történt mostanában, de a legnagyobb esemény mégis Nagynéni és Nagybácsi látogatása. M. nagyon várta a ritkán látott rokonokat és nem csak a különleges matricák miatt.

Volt sok közös program, kirándulás, utazás, kaland. Voltunk turisták a fővárosban, fogaskerekűztünk és halászcsárdáztunk.

A hétvégét a maminál töltöttük. 
Volt sonka és tojás is persze. Meg kellett állapítanom, hogy ez igazán M ünnepe. A húsvét kulcsszava a hús volt. Eddig nem lehetett M.-t semmivel sem rávenni, hogy egyen, hogy asztalhoz üljön. Most, a husi vezényszóra azonnal ugrott és valóban evett is. Bár a tojás is a kedvencei közé tartozik, most inkább a sonka volt a nyerő. A süti, a csokitojás és más nyalánkságok nem hatották meg.
M. Apával

Igen kellemesen telt az együtt töltött pár nap és igen ritka pillanatot sikerült a szemfüles fotósnak elcsípni:


2015. március 22., vasárnap

Új korszak kezdődik

Az elmúlt héten szünet volt. Na nem úgy az élet ment a maga kerékvágásában, csak a blog szünetelt kicsit. Elmaradt a múlt heti bejegyzésem. Pedig hát zajlik az élet, új korszak kezdődött. Így a hosszabb szünet után most egy rendhagyó bejegyzés következik.

Új korszak kezdődött a közmédiában,ez számunkra is új korszakot jelent. M. imádta, imádja a gyerek csatornát, nem is nézhetünk mást, így általában, mikor elhangzik, hogy "nincs több mese mára" , ő is tudja, hogy ideje lefeküdni - bár még hosszan húzza az időt, ha teheti. A Tv csak megy tovább, kezdődik a felnőtt mese híradó, - happy starting és happy ending - így végre mi is megtudhatjuk mennyire jó volt nekünk ma is. Vagyis csak tudhattuk, mert az új korszak hajnalán, a gyerekek után nem a szülők, hanem a fiatalok lettek a célközönség és hiába vártuk az újabb jó híreket, helyettük az egyébként szuper rádió tévé változata indul, valami számomra érthetetlen, felfoghatatlan koncepcióval. I-nél rögtön első nap kivágta a biztosítékot, amikor a hazai giccskultúra csillagának klipjében csókolózó lányokat fedezett fel. Mindezt 8 óra után pár perccel, amikor az óvodás gyermekünk épp csak lecsatlakozott a képernyőről de még a szobában hajkurásszuk, kezünkben pizsamával és egyéb veszélyes fegyverekkel.
Nem mintha, M. látszólag semmit sem vett észre ebből, de soha nem lehet tudni. Nem ez lenne az első eset, ha pár héten belül elkezdené mesélni, hogy de igen, mert a múltkor is mutatták a tv-ben. És, ugyebár I.-nek tűnt fel, aki annyira ki tudja zárni a reklámblokkokat is a tudatából, hogy hetek elteltével közli, hogy még nem látta ezt-vagy azt, ami nap mint nap lepereg a szeme előtt.

Új korszak kezdődött a hétköznapok, egész pontosan a hétvégék világában is. Újra van szabad, családi vasárnapunk. Igaz, M. ma reggel boltba akart menni. Rossz nevelés, helytelen szocializáció és türelmetlenség. Ez a baj. Nehéz most megmagyarázni neki, hogy a boltok, amik eddig csak egy-egy piros betűs ünnepen intették türelemre, most hétről-hétre megálljt parancsolnak neki. Vasárnapi nyitva/zárva tartástól függetlenül, az első családi vasárnapot én munkával töltöttem. Vásárlás helyett, egy családi programra ugyanannyit el lehet költeni, mint egy heti nagy bevásárlásra - persze nem kötelező, ahogy vásárolni sem.

És új korszak köszönt a székesfővárosi közösségi közlekedésben is. Bár ez nem ma kezdődött, de ma tetőzik. Igaz, ma úgysem lenne értelme menni sehová. Jelentem, a mai napon Újbuda központ és Széll Kálmán / Clark Ádám / Deák Ferenc tér között semmilyen kötött pályás földfelszíni közlekedési eszköz nem jár. Eddig csak a Margit és Széchenyi hidak között szűnt meg a közlekedés, de a mai napon csak a Rákóczi és Árpád hídon kelhetünk át villamossal.

És holnaptól?

Reméljük, hogy legalább ez visszaáll:
A buszjáratokon elhangzó tájékoztatás szerint még március közepéig (!) a H5 hév csak a Margit hídig közlekedik. A dél budai villamosok a Batthyány tér helyett csak a Clark Ádám. térig. Mától előreláthatólag két (de lehet hogy hét?) hónapig nem csak a Margit híd alatt, de a hídon sem közlekedik villamos.

Ahogy a HVG fogalmaz:

Ma verték be az utolsóelőtti szöget a budai közlekedés koporsójába
 és
Tudjuk, hogy ez nekünk egyszer jó lesz, csak nem most.

De van egy jó hírem is! Az új korszak hajnalán elindult az 1-es villamos budai hódító útjára. Ugyan még nem tud eljutni hőn áhított céljához, Kelenföld M végállomásig, azért a 103-as buszra tovább már nincs szükség:
Március 21-étől (szombattól) a 103-as autóbusz csak a Hengermalom úttól Kelenföld vasútállomás M-ig jár, így a Népliget M felől csak az 1-es villamossal lehet eljutni Kelenföld felé.

2015. március 6., péntek

Tiszteletkör

Ez a hét a tiszteletkörökről szólt, vagyis inkább olyan feleslegesnek tűnő körökről, amiknek túl sok értelmét nem láttam, kizárólag a szervezetlenségből és átgondolatlanságból adódóan kellett megtenni őket. Bosszantó dolgok ezek, mikor az ember azzal szembesül, hogy olyan dolgokra kell pazarolnia az idejét, energiáját, amiket már nem is olyan rég megtett, és ha kicsit odafigyelne / odafigyelnének arra amit csinál, nem is lenne szükség rájuk. Szervezetlen és szétszórt vagyok én is persze időnként. köszönhető ez annak is, hogy bárhová indulok, bármibe fogok, valaki, valahol megakaszt valami mással. És hiába szeretnék mindent egyszerre, hiába kapkodnék, hogy gyorsan sokat elérjek, attól nem lesz meg semmi hamarabb. Ideje lenne talán egy kis slow programnak, bár egyesek szerint így is elég lassú vagyok.

tarts egy csendes napotDe egy csendes napot szívesen tartanék.
A héten sokszor elgondolkodtam, hogy én vagyok retardált, vagy, csak mások néznek ennyire hülyének. Ha választhatnék, nem tudom, melyik lenne a jobb.

2015. március 1., vasárnap

front

Eltelt egy újabb hét, és a hétvége is lassan. Utaztunk a Mamához, M. legnagyobb örömére - ahhoz képest, hogy mennyire várta, hogy a nagyszülőket újra láthassa, leginkább az új szerzeményei - hercegnős DVD és rajzolós füzet - kötötték le. A kert, az udvar, a jószágok sem különösebben érdekelték most.

Reméljük, a tavasszal megjön majd a kedve a szabadtéri elfoglaltságokhoz is.

Egyébként is front volt / van.

Az idő szürke, borongós, I. változékony, M. viharosan szeles és csapadékos, én ködös... 

Reméljük, holnapra a sötét felhők átvonulnak és végre kicsit kisüt a nap.

2015. február 20., péntek

hét

Hétfőn hercegnő- tündér-pillangó volt M. a farsangon. Így jól indult a hét, a hosszú lábadozás után sem volt gond, hogy oviba kell menni.

Kedden kiállítást nyitottunk és mindent biztosítottunk. Végre túl vagyok ezen is. Nyomasztott azért, hogy hogy lesznek a dolgok. Azt hiszem jól sikerült.

Szerdán (média)sztár lettem :) - meg volt a 15 perc hírnév, ezt is kipipálhatom.

Csütörtökön csatangoltam a levéltárban,
 és miután körülöttem már mindenki átesett rajta, most én lettem beteg.

Pénteken prüszköltem

és végre eljött a hétvége. Remélem holnap már jobban leszek, és olyan kellemes és tartalmas lesz, mint a előző volt

2015. február 15., vasárnap

hétvégi programozás

M. betegsége némi kényszerpihenőre kényszerítette I. -t is. Ráadásul ő is lebetegedett, így aztán teljes elzártságra kényszerültek. Nem is kívánkoztak a szabadba, nem is bírtak volna kimozdulni. M. már kezdett jól lenni, mire I. igazán beteg lett. Ő már aktivizálta volna magát, de Anya sajnos nem tudott vele lépést tartani. M. ezt még talán rosszabbul bírta, mint saját betegségét. Bár most tényleg leverte a betegség, szenvedett tőle. Azt mondta:

Anya én ezt nem bírom tovább, én már soha nem fogok nevetni!
Pedig azért vannak akik nála sokkal betegebbek, mégsem vesztik el életkedvüket.

 A hétvégére végre mindketten összeszedték magukat kicsit, és M.-et már semmi nem tarthatta vissza, hogy valami élményt szerezzen magának, és nekünk is. Napok óta az IKÁ-ba szeretett volna menni, szombat reggel el is vitt bennünket reggelizni. Ott jobb a koszt mint otthon, úgy tűnik. Bár mikor odaértünk, közölte, hogy ő a másik IKÁ-ba akart menni, a kismadarasba. Ne kérdezzétek mi az, mert nem tudtuk igazán megfejteni. A lényeg végül is a gyors kaja - ami talán elítélendő, de annak érdekében, hogy valamit egyen, mindenre hajlandók vagyunk. A kaja és a játék. Mert valami játék mindig kell.

A szombati IKA túra után vasárnap kicsit intellektuálisabb programot sikerült összehozni. A Duna parton voltunk, kavicsot dobálni meg sétálni. Aztán pedig a kastélymúzeumot látogattuk meg. Nagy szó ez, mert még nem nagyon tudtuk rávenni semmi ilyen programra. Kicsit meg is volt illetődve, hogy mi lesz ő vele ott. Félt, de azért kíváncsi is volt, milyen is egy igazi hercegnős kastély. Csak attól félt, mi lesz, ha találkozik egy igazi hercegnővel. Én nem tudom, miért olyan félelmetes egy hercegnő, de végül is mindegy.

Igazán tartalmas, élménydús hétvégénk volt.

2015. február 6., péntek

Orvos

Alapvetően azt gondolom, nincs okunk panaszra. M. nem túl beteges,  mióta óvodás, alig láttuk a doktor nénit. Pedig új közösségben gyakoribb, hogy valamit össze szednek a gyerekek. Azért továbbra is aggódunk néha, főleg I, hogy beteg lesz, de legtöbbször semmi komoly baja nincs.

Ha jól emlékszem, most először kellett érte menni napközben. Ha orvoshoz is mentünk, volt, hogy csak azért, mert igazolás nélkül nem mehet újra közösségbe.
Őszintén szólva, én sokszor elég kellemetlenül érzem magam az orvosnál. Mire eljutunk, M általában olyan eleven - ha tényleg beteg akkor is - hogy igazából én sem értem, mit keresünk mi a sok beteg között. Hát akkor más mit gondolhat?
Persze jobb ez így, mintha olyan beteg lenne.

2015. február 2., hétfő

Budapest, de csodás

Nap mint nap a főváros legszebb belvárosi területein haladok keresztül, a Duna jobb partján, a budai hegyek lábait súrolva. Megcsodálhatom a Gellért szállót és a Gellért hegyet, a Várkert bazárt és a Budavári palotát. A Duna és a hidak látványa önmagáért beszél, ha mégis távolabbra nézek, megcsodálhatom a pesti oldalon a Vigadót, a Gresham palotát vagy a Parlamentet. Gyönyörű ez a város.
Gyönyörű. A látképet munka gépek és munka gödrök teszik még változatosabbá. Van idő nézelődni, miközben a járművek araszolva kerülgetik az útjukban álló akadályokat. A megszokott látvány egyhangúságát terelő utak szakítják meg. Újabb és újabb utcáit fedezhetem fel a városnak.

2015. január 23., péntek

Új év

Lecsengtek az ünnepek, elkezdődött az új év, visszatért minden a hétköznapi kerékvágásba. Nem indult könnyen, M. nem nagyon akart újra oviba menni. Megsirattuk az első napokat, heteket mindannyian. De azért a pánik alább hagy, és kénytelen M. is bele törődni, hogy ez az élet rendje. Új célokat tűzött ki, amire várhat, most Mama a következő. Nagy franc a kis fruska, azért találta ki, hogy jöjjön a mama, mert azt gondolta, hogy akkor nem kell menni oviba. Mama ugyan jön, de az ovit nem úszta meg azért. És végül, mire lecsengett, rájöttünk, hogy miért indult olyan nehezen az új év. Az óvónéni hiánya viselte meg ennyire a kis Manót. De  mostanra visszaállt a rend, reméljük tartósan.


2015. január 2., péntek

Manó karácsony

Túl vagyunk az ünnepek előtti zúzáson. Nagy rohanás volt még az utolsó pillanatokban is, de végül minden elkészült időben.
Az ütemezett családi programok egymást követték, nem unatkoztunk.

Na akkor most lehet főzni
Eltelt a karácsony, amit nagyon vártunk, bár azért a mamát jobban vártuk, mint a Jézuskát. Ez igazán örömteli. És végül mama hamarabb is jött, mint Jézuska. Nagy öröm volt, egymást váltották a mamák, közben pedig a Jézuska is jött. Dömping volt, egymást követő napokon, volt, hogy többször is hozott csomagot. M. még tegnap is bontani akart, de már nem volt mit. Pedig a szenteste elég érdekesen alakult, a családi délután után M kidőlt, így késő este fél álomban fedezte fel a csomagokat. Miután másnap már utaztunk, volt amit haza érkezésünk után újra felfedezett, és volt, amit csak akkor raktunk össze - lásd a fotón.
Mindenesetre volt öröm, mert mamák is voltak és Jézuska is eljött. És pont azt hozta, amire vágytunk.
Már az óévet is elbúcsúztattuk - M. nagyon jót bulizott, volt színes szalag, volt sisak, álarc és persze trombita is. Táncoltunk is egy jót, de az új év új kihívásokkal vár bennünket - ne vissza, hanem előre tekintsünk:

BÚÉK mindenkinek!